Bombfire

26 - Fogságban

Ashley szemszöge

Egy sötét helyen ébredtem, és amikor megpróbáltam felülni, valamibe belevertem a fejem, aminek következtében egy koppanás hallatszódott. Az arcomhoz kaptam, de a fájáson kívül nem éreztem semmit ott, ahol bevertem. Végighúztam az arcomon a kezem, de rögtön elkaptam, amikor valami szúrni kezdett a szemem alatt. A kezemen váladékot éreztem, megszagoltam, és erős vas szaga volt, ezekből arra következtettem, hogy vérzek.

- Gyerünk Ash - suttogtam magamnak, és most kigördültem azon az akármin, amin eddig feküdtem. Előttem és felettem folyamatosan tapogatóztam, hogy mikor nem érzem már a kemény felületeket. Amikor a szélére értem, szélesebb körben kezdtem tapogatózni, de nem találtam semmit sem. Ekkor úgy döntöttem, lesz, ami lesz, én akkor is leteszem a lábam. A térdem a hasamhoz húztam, majd egy erőteljes mozdulattal kirúgtam. Nem találtam el semmit, cserébe viszont megtaláltam a talajt. Kinyújtott kézzel tettem egy lépést előre, mire fényáradat lepte el a szobát. A szemem elé kaptam a kezem, amíg meg nem szoktam a fényt. Ekkor körülnéztem, és láttam, hogy egy ablak nélküli teremben vagyunk, aminek egyik felén van egy ajtó, a másikon pedig egy deszkákból összeeszkábált emeletes ágy, aminek az aljából éppen kiküzdöttem magam. Visszaültem az ágyamra, és megnéztem a felső ágy rácsát, ami ugyan fémből volt, de nem volt annyira érdes, hogy felszakítsa a szemem alatt a bőröm. Főleg, mert nem is ott vertem be.

Az emlékezetemben dulakodás halvány képei derengtek fel, és ekkor ébredtem rá, hogy akkor még ott volt velem Cody is. Hirtelen felsikoltottam, mert felettem az ágy megreccsent, ahogy tapogatni kezdtem az ágydeszkát. Megint kimásztam, hogy jobban szemügyre vehessem az ágyat. Nem volt semmilyen eszköz, amin fel lehetett volna jutni a felső ágyra, ezért kétszer próbálkoztam azzal, hogy felhúzom magam a felső ágyra. A préslap tele volt szálkával, amiknek a zöme a tenyerembe állt. Kínok között végre megláttam a felső ágyat. Cody ott feküdt rajta, mozdulatlanul, és összeverve, lilás kékes foltokkal. Rémületemben felsikoltottam, de erre sem reagált. Letöröltem az arcomból még mindig csepegő vért a pólóm ujjával, majd háttal az ágynak ülő helyzetbe húztam magam. Imádkoztam, hogy a tákolmány ne dőljön össze, amíg felmászok rá. Odakúsztam Cody mellé, a szájára szorítottam a fülem, miközben a mellkasát figyeltem, hátha megemelkedik. Gyér huzat csapta meg a fülem, így azonnal hanyatt döntöttem Cody fejét, hogy még tisztább úton kaphasson levegőt.

Köhögve magához tért, miközben én betérdeltem a feje alá. Tapogatózni kezdett maga körül, majd a combomhoz érintette a tenyerét. Mosolyra húzta a száját, de az több helyen felszakadt, így inkább abbahagyta. Könny áztatta szemmel elkaptam a tenyerét, és az enyémbe zártam. Nem törődtem a fájdalommal, amit az egyre mélyebbre hatoló szálkák okoztak.

- Ash, bébi - suttogta a lehető legkevesebb artikulációval.

- Ne beszélj - suttogtam, miközben a lámpa lekapcsolt körülöttünk.

- Ez mi volt? - emelte meg a mellkasát, mire a gyér fény visszakapcsolódott, és ezáltal megláttam a hirtelen mozdulattól eltorzult arcát.

- Mozgásérzékelős, feküdj vissza - húztam hátra a combomra.

- Ash, vérzel - érintette meg az arcom a seb alatt.

- Nem számít, be vagyok oltva tetanusz ellen.

- Ez egy mély seb, el is fertőződhet - aggodalmaskodott.

- Láttad már az arcod? - kérdeztem cinikusan. - Cody, feküdj vissza.

- Nem. Addig biztos nem, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy nincs-e semmi bajod.

- Nincsen, te viszont kimerült vagy, és sérült. Feküdj vissza - simogattam a tenyerét.