Bombfire

16 - A másnapos

Cody szemszöge

Teljesen kimerülten ébredtem, délután fél hatkor, ami azt jelentette, hogy több, mint tizenkét óra alvás után sem tudtam kipihenni magam. És mellesleg nem is a saját szobámban voltam. Ezt abból tudtam, hogy nem sütött be a nap a szobába. Oldalra fordultam, hogy lecsekkoljam magam mellett Ashleyt, de eltűnt. A takarója fel volt tűrve, a cipője pedig már nem hevert a földön.

Égő szemmel bukdácsoltam le a lépcsőn. A nappalim tele volt a vendégekkel, akiket meghívtam, de egyik se az volt, akit kerestem.

A konyhába vettem az irányt, mert vízcsobogást hallottam. Deck Gibbins és Tammie Keating a szigetet körülvevő márvány pultnak támaszkodtak, és halkan beszélgettek egymással. Nem néztek ki olyan részegnek, mint bárki más, szerintem még én is tropább voltam, mint ők ketten.

- Reggelt! - köszöntem rájuk se nézve, egyenesen a gyógyszeresszekrény felé véve az irányt, majd kitúrtam az Algoflexet, és bevettem belőle három tablettát.

- Jobbulást - veregette meg óvatosan a hátam Tammie.

- Kösz. Nem láttátok Canighant?

- Éjfél után nemsokkal hazament Madline-nal - tájékoztatott Deck.

- Azt hogy? Negyed kettőkor én dugtam ágyba - ráncoltam a homlokom. Aztán eszembe jutott, hogy nem csak az ágyba, mire elterült egy kaján vigyor a képemen, de gyorsan visszafogtam magam.

- Ja, a fiatalabbra gondolsz. Dame-mel találkozott reggel, azt hiszem, de Hampton egy negyed órája lépett.

- És Ashley?

- Még előtte.

- Francba - csaptam erőtlenül a combomra.

- Mi az? - kapta fel a fejét Keating.

- Nem érdekes - ráztam meg a fejem. - Kérhetek egy nagy szívességet? Kiraknátok ezeket az embereket?

- Nem hiszem, hogy hallgatnának rám - rázta a fejét Deck.

- Igazad van, majd én - feleltem, aztán fogtam magam, elmentem a kandalló mellett, és elkiáltottam magam. - HÚZÁS HAZAFELE EMBEREK!

Nyögdécselve, és káromkodva keltek fel a padlóról, a szerencsésebbek a kanapéról. Eddig észre sem vettem, de matracként az ujjnyi vastag műanyaghalom szolgált nekik.

- Cody! Ugye nem akarsz autóba ülni? - kérdezte Deck aggódóan.

- De igen - válaszoltam eltökélten.

- De másnapos vagy.

- A Tesla viszont józan - feleltem hanyag módon. - Ez most nagyon fontos.

- Ha elkapnak a zsaruk, ki is rúghatnak.

- Van jobb ötleted? - álltam csípőre tett kézzel. - Haladjunk! - fordítottam hátat, hogy megbizonyosodjak róla, az emberek elhagyják a házam.

- Igen. Hívj egy taxit - válaszolta közben Dame.

- Mire az ideér, meg odaérek vele, nem éri meg. Tudom mit csinálok, nem kell rólam gondoskodj.

Az emelet felé vettem az irányt, felöltöztem, fogat mostam, és fésülködtem, majd lerohantam a kulcsaimmal a kezemben. Lifttel akartam menni, de megláttam a tömeget, és inkább a lépcsőt választottam. Eszeveszetten rohantam le öt emeletet, meg még kettőt, hogy a mélygarázs megfelelő szintjén legyek. Megnyomtam a gombot, mire felvillantak a fényszórók. Kinyitottam az ajtót, és beültem a kormány mögé.