Bombfire

4 - Az élet nem áll meg

Dame szemszöge

Taylor felemelte a fejét az ölemből. Ellie kérdőn pillantott rá, de ő még mindig hozzám simulva nézte ikerbátyját.

- És akkor most mi lesz velünk? - kérdezte Taylor óvatosan.

- Anya nem véletlenül halt meg. Tudjátok, nem voltam veletek őszinte. Azt mondtam, hogy egy bankban dolgozok. Igazából az MI6-nek, a titkosszolgálatnak. Sajnos akadt egy ellenség, aki megölte anyát. Most azzal fenyeget, hogy titeket fog. Ezért vagyok itt, hogy megóvjalak titeket. És meg is foglak, ne aggódjatok. - Elég ha én aggódom - tettem hozzá gondolatban.

Nem tudtam, hogy öt éves fejjel mit fognak ebből fel, de minnél kevesebbet, annál biztonságosabb volt, viszont minnél többet, annál biztosabb.

- Apa, te hazudtál nekünk? - kérdezte Ellie.

- Igen kicsim, de téged védtelek vele.

- Meg Taylort?

- Meg Taylort - bólintottam.

- És akkor te olyan vagy, mint James Bond? - csillant fel Taylor szeme.

- Valami olyasmi, de apa nem ugrál vonatok tetején - nevettem fel.

- De csak azért, mert biztos leesnél - nevetett fel Ellie.

- Jobb vagyok, mint hiszed, törpe - borzoltam össze a haját.

- És most akkor veled fogunk lakni? - Taylor hangja óvatos volt, szinte nem is lehetett meghallani. Összeszorult a torkom, mert tudtam, hogy egyelőre ez biztosan nem fog előfordulni, ugyanis a srácokat egy úgy nevezett, Safe house-ba fogjuk költöztetni. És magántanárt fogadok melléjük. Az ötlet éppen annyi idő alatt fogalmazódott meg bennem, míg az MI6-től elértem a Hyde parkig.

Ránéztem Taylor bucira sírt buksiára, és hirtelen nem volt szívem elmondani neki az igazságot. Aztán újra ránéztem, és rájöttem, hogy ártalmatlan öt éves, akinek éppen most halt meg az anyja, és akinek csak egy hazug, nemtörődöm apja maradt.

- Az a helyzet, hogy egy, vagy kèt napig velem lesztek, aztán elvisznek titeket egy olyan házba, ahol senki sem tud titeket bántani.

- És ugye jössz te is? - kapta fel az ölemből Ellie a fejét.

- Nem, én oda nem megyek, én itt leszek, és innen védlek titeket. - Taylor és Ellie szeme egyszerre kezdett el könnyezni. - De nyugi, meg foglak titeket látogatni, ne aggódjatok. Ma este viszont Deck bá fog rátok vigyázni, mert apa bevetésen lesz - mondtam kicsit akciódúsabban, mint egyébként lenne a Canighan vacsora.

- Deck bácsi? - kérdezett vissza Ellie.

- Igen, Deck. Ugye nem haragszotok? Sietek vissza okés? Most viszont beviszlek titeket a munkahelyemre.

- A kémekhez? - nyílt tágra a szeme Taylornak.

- Bizony, a kémekhez. - nevettem fel. - Mehetünk? - Kérdeztem, amikor átmásztam Taylor előtt és visszaültem a volán mögé. 

- Igen - válaszolt Taylor. Teljes extázisba esett, és örültem, hogy ennél nem rosszabbul reagált. Ellie viszont Tayjel ellentétben sokkal komorabb volt, tudtam, hogy jobban megviseli az anyja halála, mint a testvérét. Bekapcsoltam a vészvillogót, és azzal száguldoztam vissza a titkosszolgálathoz. Beparkoltam a mélygarázsba, kinyitottam Ellie ajtaját, aztán megvártam, amíg Taylor is kiszáll az autóból.

- Apa, ő kicsoda? - kérdezte Taylor suttogva, amikor velünk együtt beszállt egy pasas a liftbe.

- Nem tudom, valószínűleg a takarító bácsi - suttogtam vissza.