Bombfire

8 - A csomag

Cody szemszöge

- Ami azt illeti - hebegte Ashley kétségbeesetten.

- Kérem, Miss Canighan, ne akadájozza az igazságszolgáltatást - mosolyogtam rá erőktetetten.

- Walace Bombfire a feltételezett maffiafőnök - segített a lesápadt Canighan segítségére Dame.

- És én erről miért nem tudok?

- Mert ma akartam megírni a holnap reggeli jelentésembe. De most már tudod - veregetett hátba Hampton.

- Igen, most már. És Canighan miért tud róla?

- Ő bukkant rá a gépén keresztül.

- Értem. - Bólintottam, de simlisnek éreztem a magyarázatot. Kamuztak előttem, és ez nem igazán jött be nekem. Főleg, mert alapvetően amióta kiosztották ránk ezt az ügyet, azóta viselkedtek így.

És ha már itt tartunk, bökte a csőröm, hogy Canighan kinevezést kapott, dupla annyi fizetésért, mint amit eddig kapott, holott meggyőződésem, hogy svindler a nő. Belekortyoltam a pezsgőmbe, végigjárattam a szemem a lányon, akire Dame rábízta a gyerekeit. Nyilván szimpatikus volt neki, és bízott is benne. Taylort és Ellie-t a saját életénél is jobban féltette. Canighan a kialakult idegességét leküzdve szintén beleivott a poharába. Megkönnyebbült, pedig nem kellett volna, én rajta tartom a szemem, kerüljön bármibe is, persze az egészéges határokon belül. Beszívtam a levegőm, azán az asztalra dobott kabátom után nyúltam.

- Azért én szeretném még kihalgatni magát. Mit szólna a holnap tizenegyhez? Addigra nyilván berendezkedik.

Helyzeti előnyben voltam. Azzal, hogy Canighant előléptették, az én kezem alá dolgozott, és azért a felettesünkkel mégsem ellenkezünk. Errefele legalább is nem szokás. Davis és Canighan ügynök rosszallóan néztek rám, de nem törődtem velük.

- Persze, Blout ügynök, a holnap tizenegy megfelel - bökte ki végül Ashley.

Felrántottam magamra a kabátom, és kisiettem Ken Canighan irodájából. Szerettem, és elégedett is voltam a munkámmal, de a felesleges túlórákat ki nem állhattam. Ezért hagytam ott olyan sietősen a többieket, és persze nem volt kedvem ott udvariaskodni, amikor ők szemmel láthatóan kialakítottak egy belső kört, amibe egyedül én nem tartoztam bele. És én valójában a barátaimnak neveztem ezeket az embereket, vagyis a legtöbbjüket. Ashley Canighant például kifejezetten nem kedveltem, ahogy a bátyához is szigorúan csak munkakapcsolat kötött. Madline Davis ügynök pedig közönyös volt számomra.

Otthon fellifteztem az ötödikig, benyitottam a lakás ajtaján, de a szemközti ajtó kinyílt.

- Szia Cody! - csavargatta a haját az ujjai között Miranda a szomszédom. Hárman laktak a lakásukban, és mind egy tizessel fiatalabbak voltak nálam. Egyetemisták, és dögösek.

- Szia Miranda - mosolyogtam rá. Az este során ez volt az első őszinte vigyorom.

- Jött egy csomagod, de elénk tették le, kihozom.

A kihozom azt jelentette, hogy lehajolt az ajtó melletti alacsony komódra, hogy onnan felvegye a 20 x 20 - as kockát. Mindezt nekem háttal csinálta, így rövid, rózsaszín-fehér kockás pizsama sortja felcsúszott, és láttatni engedte a formás fenekét.