Bombfire

14 - Haza

Cody szemszöge

- Reggelt - köszöntem a többieknek. A beszélgetés zsibaja egy pillanat alatt elnémult, ahogy odaértem. - Mi a helyzet?

- Minden rendben. Jól szórakoztatok az éjszaka? - vigyorgott rám Dame. Elképedten kaptam a pillantásom Canighanre. Amilyen zaklatott volt reggel, kizártnak tartottam, hogy eljárt a szája, és Dame szobája sem a miénk mellett volt, ezért azt is kizártnak tartottam, hogy mindent tudtak volna, de azért meglepett.

- Nem emlékszem semmire - kacsintottam Ashleyre, és az igazság ez is volt, annyi kitérővel talán, hogy pontosan emlékeztem az együttlétre Ashleyvel.

Kávésbögrét ragadtam, és alig észrevehetően Ashley mellé álltam.

- Gondolkoztál azon amit mondtam? - kérdeztem a kávésbögrébe.

- Nem, nem volt időm, de amúgy sem - rázta a fejét.

- Jaj, Ashley ne csináld már - tettem le a bögrém a pultra. Már nem érdekelt kik hallják.

- De igen, csinálom. Miért van az, hogy mindig én húzom a rövidebbet? - méltatlankodott. - De most komolyan. Hirtelen körözött bűnözővé válok, aztán ejtitek az önkéntes vádjaitok, de lefogadom, Blout ügynök gondolattérképén még mindig én vagyok az első számú gyanusított. Aztán hirtelen előléptetnek, ami mégtöbb idegességet szül, száműznek isten-tudja-hova, és utána még nyakamba varrnak valakit, akire igazán nincsen szükségem - utalt homályosan ugyan, de érthetően.

- Davis ügynök, leköltözöm a kanapéra - ajánlottam fel.

- Jól teszed! - kiáltott vissza Ashley a lépcsőfordulóból.

- Mit csinált a húgommal Blout? - fordult felém idegesen Canighan ügynök. Nyeltem egyet és azon gondolkodtam, mennyire legyek őszinte.

- Semmi olyat, amit ő ne akart volna - indultam fel az emeletre. Visszanéztem a takarásból, és láttam, ahogy Madline a szája elé kapja a kezét, Canighan ügynök elképedve néz utánam, Dame pedig sunyi vigyorral feszít, aztán észbe kap és elindul felfele.

Amikor utolért, egyszerűen csak fellökött. Folytattam az utat a szobánk felé, hogy összeszedjem a cuccaim, és leköltözzek a nyamvadt kanapéra. Dame benyitott hozzánk, ezzel tönkretéve a lehetséges esélyeimet egy Ashleyvel való beszélgetésre.

Dame az ágyon ült, Ashley pedig a szobában járt fel-alá. Amikor meglátta, hogy belépek elindulta az ajtó felé.

- Csak szólok, Canighan. Ha valaki éjszaka bemászik az ablakon, és kinyír, arról nem én tehetek - kaptam el a csuklóját.

- Nem fog senki sem kinyírni, mert itt lesz velem Madline - vont vállat gőgösen.

- De azt megint elfelejtetted, hogy Madline nem a legjobb céllövő.

- Valamiért még is a főnököd. Van egy olyan érzésem, hogy nem egy tál cseresznyéért.

- Gyúnyolódj, de innentől kezdve ha meghalsz, az már nem az én felelősségem - emeltem meg a kezem védekezően.

- És ezt eddig senki sem várta el tőled - jelentette ki fapofával.

Iszonyatosan idegesítő volt a makacssága, és ahogy semmibe vette, hogy én csak védelmezni akarom, és miatta teszem, amit teszek. Arról nem is beszélve, hogy visszaélt a helyzetével, de nagyon. A báttya a főnököm volt, és ő ezt egyből feljogosításnak érezte arra, hogy kekeckedjen velem. Ugyanakkor volt valami izgató is abban, hogy nem kapható olyan könnyen, mint vártam, és van annyi bőr a képén, hogy vissza mer szólni nekem.