Bombfire

15 - Szilveszter

Ashley szemszöge

Nem akartam elmenni, az egészet egy fatális baromságnak tartottam. De az újonnan egy hullámhosszon pendülő bátyám, és Madline elrángattak. Az egész terep ismeretlen volt számomra. Utoljára egyetemen, a lány- vagy fiúszövetségi koleszokban voltam partin. És ott egy szabály volt csak. Ereszd el a hajad! Vagyis ha jobban belegondolok, akkor kettő: A hálószobába ajtaját zárd be, ha olyanra kerül sor. És ez igaz volt visszafele is, ne nyiss be hálókba, csak elővigyázatosan. Most viszont idegen terepen mozogtam. Szilveszter volt, és megborzongtam a gondolattól, hogy Blouttal kell töltsem, független attól, hogy az utóbbi időben már úgy, ahogy rendeződött a kapcsolatunk.

Durván két hónap telt el azóta, hogy kijöhettünk a safehouse-ból. Azóta szigorúan csak munkakapcsolat volt köztünk semmi több. Egyszer-egyszer elmentünk enni, de a beszdtéma akkor is a Bombfire volt. Én próbáltam annyira árnyaltan fogalmazni, amennyire csak lehetett, és sikerült is

Tehát szilveszterkor Madline kora délután jött át hozzám, és kétszer kipakolta a ruhásszekrényem, mire megtalálta azt, amit keresett. Egy arany színű, flitterekkel telerakott darabra esett a választása. Vonakodva próbáltam fel. Még soha életemben nem volt rajtam, és nem is tudtam miért vettem meg. Ken odalent volt, és már a kora délutáni kabarét nézte. Én is azt akartam csinálni. Helyette a fürdőben tollászkodtam, arra várva, hogy elmehessek életem valószínűleg legszarabb bulijára. Ennél még az előző évi szilveszterem is jobb volt, amikor Garryvel és a kollégáival elmentünk valami flancos hotelbe, Olaszországba. Akkor egy visszafogott ruhában, egy pohár pezsgővel a kezemben illegtem Jackman oldalán, és úgy nyaltunk Walace Bombfire-nek, mintha ő lenne az atyaúristen. Utólag belegondolva valóban az volt. Tökéletesen elhitettem vele, és Garryvel is, hogy az unalmas multinál ülök egész nap, és az új, szupertitkos projekteken dolgozom, ami részben igaz is volt. Anno azt mondták nekünk, ha feltétlen titkolnunk kell, akkor válasszunk valami olyat, amiről tudunk is beszélni, álljon hozzánk közel.

Az arany színű, csillogó magas sarkú cipőben, és a színben passzoló borítéktáskámmal a kezemben oldalaztam le a lépcsőn, mögöttem Madline sétált egy visszafogott, bordó koktélruhában. Cserébe rajtam úgy feszült a ruha, mint Angelina Jolie arcbőre. Ken farmert és inget vett, aminek felső két gombját nyitva hagyta, és az ujját is feltűrte. Ha nem lett volna a bátyám, vadabb jelzőt is megengedtem volna magamnak, de így csak konstatáltam, hogy jól néz ki.

- Mehetünk hölgyek? - mosolygott ránk, és kinyomta a tévét.

- Nem - morogtam

- Naná! - kiáltott fel velem együtt Madline.

- Várjatok, hozok füldugókat.

- Nem kell az neked - rántotta meg a csuklóm Madline.

Beültünk Ken Bentleyébe, engem hátra ültettek az amúgy is szűk hátsó ülésre, mint egy durcás tinit, aki nem akar családi vakációra menni.

- Jaj, Ash ne vágj már ilyen búvalbaszott képet! - fordult hátra féloldalasan Madline.

- Hagyj - emeltem fel a kezem, megálljt mutatva.

- Idd ezt meg, és nem lesz semmi bajod - nyomott a kezembe egy papírzacskóba helyezett, átlátszó folyadékkal teli üveget, amin nem volt címke. Kenre pillantottam segítségkérően, de ő csak bólintott egyet, hogy csináljam, amit Mads mond. - Komolyan hülyének nézel? MI6-es vagyok. Szerinted adok neked bármi olyat, ami kárt tehet benned? - akadt ki Madline, mondjuk jogosan.

- Húzóra! - emeltem meg az üveget, aztán kiittam a felét.

Ken behajtott egy mélygarázsba, majd megvárta, amíg mind kikászálódunk, és hagyta, hogy beérjük őt a liftnél. Az ötödikre mentünk, ott kilökött minket a liftből. Ekkor taknyoltam el először, és nem utoljára. Ken felsegített, majd fél kézzel átkarolt, hogy ne essek el még egyszer.