Bombfire

7 - Kinevezés

Ashley szemszöge

Dame negyed háromkor jött a gyerekekért. Taylor és Ellie odaszaladtak hozzá, és megölelték az apjukat. Én csendben álltam, és vártam, hogy Dame mit fog szólni következőleg. Illetve fél szemmel néztem, ahogy az iroda üvegfalain túl Dr. Swain éppen milyen kísérletet ellenőriz. Most éppen a legkönnyebb, még is legellenállóbb búvárpalackot mérte körbe. Megráztam a fejem, mert nem volt kedvem ezzel foglalkozni.

- Mehetünk? - kérdezte Dame, miután kiölelgette a gyerekeket.

- Persze - felkaptam a kabátom, és a barna oldaltáskám, majd küldtem egy üzenetet a belső levelezőlistán Q-nak, hogy ha valamit akar, akkor azt hagyja az asztalomon, mert már nem jövök vissza, viszont holnap megcsinálom. Többek közt ezt szerettem az MI6-ben. Munkaidőt tekintve rugalmasak voltak.

Dame bekötötte a gyerekeket az autóba, aztán maga is beült a volán mögé. Bemásztam a hatalmas Range Rover anyósülésére, aztán az utat figyeltem, ahogy egyre közeledünk a Hyde parkhoz, a Temzével párhuzamosan. Dara ha minden igaz, már ott várt minket.

- Skacok. Bármi van, csak és kizárólag apáv, Deckkel, Codyval vagy Ashleyvel jöhettek el az edzésről. Értve? - fürkészte Dame a gyerekek pillantásait a visszapillantón keresztül.

- Igenis, uram - biccentett Taylor.

- Oké - vette tudomásul Ellie kisebb vehemenciával.

Dame leparkolt egy emeletes ház előtt, majd bekísérte Ellie-t. Visszatért, és a park nyugati részéhez hajtott, ahol vészvillogóval kiszállította Taylort, akit elkísért az edzés helyéig. Ezután a déli oldalon hajtottunk, amíg meg nem láttuk Dara ütött-kopott Fordját. Dara beszállt hátra, és egy kicsit elbíbelődött a gyerekülésekkel, Dame pedig addig leparkolt.

- Szóval mi ez az egész, Dara? - fordultam meg, amikor Dara már elhelyezkedett.

- Ezt én is kérdezhetném tőletek. Mikor akartátok Kennel elmondani anyáéknak, hogy az MI6-nek dolgoztok?- vont kérdőre. Olyan hangsúllyal, mintha ő lenne a felsőbbrendű, bár ezzel a kérdésével igenis annak tűnt.

Idegesen felnevettem, jobbat nem tudtam csinálni. Mellettem Dame-nek egy rezdülése se volt. Pókerarccal nézet a húgomra. Visszakérdeztem, hogy megbizonyosodjak róla jól értettem-e, de erre Dara csak kitérő választ adott, majd áttért egy sokkal jelentősebb témára.

- Ami Jackmant illeti, tudok róla is.

Dame  óriási svunggal fordult hátra, nekem pedig még jobban leesett az állam. Dara elmosolyodott, nyilván az arcvonásaink szórakoztatták, bár a helyzetben nekem nem volt semmi mulatságos.

- Ki vele Canighan! Honnan tud minderről! - parancsolt rá Dame. Olyan hangsúlyt használt, amitől még én magam is meglepődtem, pedig mi egy oldalon harcoltunk.

- Hampton ügynök, úgy érzem, hogy jelen helyzetben én vagyok az előnyös helyzetben. Válogassa meg a szavait!

- Dara! Az isten szerelmére! Itt senki se ügynök. Ne képzeld magad valami akciófilmbe! - próbáltam menteni a menthetőt.

- Hagyd, nincs semmi értelme - nyugtatott Dame, aki ezek szerint beletörődött a lebukásba.

-  Ami azt illeti, tessék Ash,  tanulmányozzátok. - Dara az ölembe nyomott egy sárga, vaskos mappát. Meglepődve forgattam a kezeim között, aztán még jobban csodálkoztam, amikor az első oldalon megláttam az Interpol logóját.

- Interpol? - kaptam fel a fejem.

-  Canighan különleges ügynök személyesen. Hogy őszinte  legyek, egész ügyesek voltatok, de valami nem stimmelt veletek Kennel.