Bombfire

29 - Szembesítés

Cody szemszöge

- Basszus Ashley, rossz embert találtál el! - kiáltottam fel, amikor megláttam, hogy az újdonsült feleségem által kilőtt golyó egyenesen a féltestvérem mellkasába fúródik.

- Vége van! Vége van! - lelkendezett mellettem Hampton.

Elengedtem Ashley kezét, és odarohantam Maxhez.

- Meghalt! - néztem dühösen Ashleyre. - Rossz embert találtál el!

- Cody, gyere menjünk be - fogta meg a csuklóm, amit már teljesen eláztatott a bátyám vére.

- De meghalt! Rossz emberre lőttél! - rántottam ki a kezem a kezéből.

- Nem, én őt céloztam. - Letérdelt mellém, amikor kérdő tekintettel néztem rá. Ruhája, ami hosszúból egy pillanat alatt röviddé vált, nem ért le a földre, így Max folyó vére nem szennyezteö be.

- Micsoda? - kaptam felé a fejem teljes kétségbeesésben.

- Szerintem gyere be velem - húzott volna fel a csuklómnál fogva. -  Dame - biccentett Hampton felé.

- Fedezlek hátulról - bólintott.

- Drágám, szerintem ülj le - húzatott oda Ashley egy széket Davis ügynökkel.

- Jó nekem így is - makacsoltam meg magam.

- Hát jó, nos Garry Jackman egy, és ugyanaz a személy, mint Kerry Jackson. Legalább is volt. És mint ilyen irányította a Bombfire-t. Tudom, hogy lehetetlennek hangzik, mi se hittük el, főleg, hogy Ken és Madline ismerte őt, és ugye én is. Valójában nem Dara esetleges tetkója miatt kerültem bele a nyomozásba, hanem mert a srácok Garrynél rám akadtak. Mindenki tudta, hogy ő a féltestvéred, és ezért nem tudtál erről a mai napig. Ami pedig minket illet, nos Hampton kiügyeskedte, hogy akkor tudjuk Garryt előcsalni a rejtekéből anélkül, hogy számodra minden világossá válna, ha mi ketten összeházasodunk, mert így két részről is bekerül a vendéglistába, egyébként pedig valószínűleg el akar majd szakítani tőled, mert ő még mindig szeretett. Szerinted melyik menyasszony hord magánál öt Glockot a szoknyájába rejtve? És ahogy a nyomozás haladt előre rá kellett jöjjünk, Garry nem egyedül van benne, hanem... - elhallgatott, mert a következő pillanatban egy símaszkos pasas rontott be a hotel folyosóján keresztül.

- Megöltétek Garryt, szóval most mind meghaltok!

- Kész, vége van Wes, ne is próbálkozz - szólalt meg az ajtó mögül Davis, aki golyót engedett a símaszkosba.

- Baszd meg asszony! Kibaszott maffiafőnök feleség lehettél volna! - hörgött az, mielőtt padlóra rogyott volna.

- Ki nem szarja le az alvilági hülyeségeid Wesley!

- Davis mit csinálsz? - kiáltottam rá, amikor még egy golyót eresztett a már amúgy is halott pasasba.

- Cody, mielőtt berontott volna, azt mondtam, hogy... - rohant mellém Ashley, de nem hallgattam rá, elindultam a hulla felé. - Cody hallgass meg! Garry nem egyedül vezette a Bombfire-t. A társa volt... - nem fejezte be a mondatot, mert lerántottam a hulláról a maszkot, majd abban a pillanatban seggre estem. - Wes Blout is, az öcséd - fejezte be Ashley, bár teljesen felesleges volt, nagyon is megismertem az öcsém arcát.

- Szóval a családom tagjai egy terrorista csoport vezetői, te pedig nem is akarsz hozzám jönni?

- Én nem ezt mondtam! - csattant fel Ashley. - Kifelé! - szólt rá a szobában ácsorgókra.

- Hampton ötlete volt, hogy házasodjunk össze. Két perccel ezelőtt mondtad. És pontosan tudom, mert ott voltam a hívás alatt. És hirtelen egyik pillanatról a másikra gondoltad meg magad. Én azt hittem mérlegelted.