Bombfire

27 - Műtőasztal

Ashley szemszöge

Pittyegés zavart meg, és a sötétség is oszlani kezdett, ahogy kinyitottam a szemem. Egy zölddel kicsempézett helyiségben voltam. Kék asztalon feküdtem, körülöttem kék ruhás fazonok futkároztak.

- Ashley! Hall engem? - óvatosan bólintottam. - Dr. O'Mally vagyok, ne aggódjon mindjárt rendbe hozzuk. Nagy szerencséje volt, hogy a barátja ennyire ért a sebellátáshoz.

Erőtlenül bólintottam. Balra fordítottam a fejem, és megláttam magam mellett Codyt, akinek a karjából továbbra is folyt a vér. Egy nővér lépett oda hozzá, óvatosan kihúzta a kanült, majd egy újat dugott bele, és onnan kezdte csepegtetni Codynak a vért a zacskóból. Hasonlóan tett velem is.

Cody felém kapta a kezét. Lövellt egy biztató mosolyt, majd kinyújtotta a kezét, de csak óvatosan, hogy a kanül ne mozogjon. Elérte az arcom, én pedig ráhajtottam a tenyerére a fejem. Hangosan felszisszentem, amikor a doki kirántotta a tenyeremből a töltényt. Hirtelen nővérek sereglettek mellé, és többen is adogatták a tűket, meg az erős cérnát, amivel arra készültek, hogy összevarrják a sebem. Amikor az első varrat belekerült, fájdalmasan szívtam be a levegőt.

- Ezt érzi? - fordult felém Dr. O'Mally.

- Igen - húztam a szám.

- Remek, akkor az idegek nem sérültek.

- Ezen a felén nem olyan remek - pufogtam.

Még varrt pár öltést, aztán befejezte a műtétem. További két nővér lépett oda hozzám, akik az egyéb karcolásaim kezdték kezelni. Közben O'Mally beadott egy ampulla tetanuszt, és ugyanezt megismételte Codynál. Három műtősruhában lévő ember lépett oda hozzám, és kitolták az ágyam. A nyomomban hozták Codyét is, bár ezt csak hallani hallottam.

Egy kellemes, korall színű szobába toltak be, ahol leszedték az ágyrácsom. Mellettem az infúziós állványról lógott egy adag infúzió, meg a vér is, amit vissza kellett pótoljanak. Végignéztem magamon. Még mindig a lánybúcsúra használt ruhám volt rajtam. A crop-top helyenként elszakadt, a nadrágomnak csak egy egész, és egy fél szára volt. És persze minden csurom véres.

Egy nővér jött be a kezében egy ollóval, a másikban meg egy hálóinggel. Kérdezés nélkül a nadrágomhoz lépett, és levágta mindkét szárát. A szobában lévő szemetesbe dobta, aztán ugyanezt megismételte a felsőmmel. Végül hagyta, hogy belebújjak a köpenybe.

- Maga kész híresség errefele. Tenyérbe lőtt seb? Nem semmi. Pihenjen egy kicsit. - veregette meg a lábam. Behunytam a szemem, és próbáltam elaludni, de sehogysem ment.

- Nézzenek oda, de szexi valaki - hallottam meg egy ismerős hangot. Kinyitottam a szemem, és széles vigyorra húztam a szám.

- Kuss, hidd el, te se nézel ki jobban.

Cody odasétált az ágyamhoz. Ő már nem volt a hordágyhoz kötve. Rajta is kórházi ruha volt, de rajta volt a cipője. Fél kézzel, lazán tolta maga előtt az infúziós állványt. Lehajolt és megcsókolt.

- Menj arrébb - lökött meg. Kigurultam az ágy szélére, Cody pedig bemászott mellém. A fejem a mellkasára döntöttem, és megpusziltam, ő pedig a hajamba nyomott egy csókot.

- Hol voltál?

- Harcoltam, nem akartak beengedni hozzád.

- Szemetek - nevettem fel.

- Azok is. Ide se jövünk többet!

- Mi ez a sok energia benned? - hunytam le a szemem.

- Nem tudom, talán feldobott, hogy a barátnőmben folyik a vérem.