Bombfire

24 - Gyerek-megörző

Cody szemszöge

Taylorral szórakoztunk a laptopomon, miközben Ashley és Ellie elmélyülve figyelték a saját képernyőjüket. Igazából fogalmam sem volt mit figyelnek annyira, de nem is izgatott, mert arra koncentráltam, hogy Taylornak sikerül-e kiütnie az összes zombi-nyulat, ami a karakterünkre támadott. Amikor végeztünk Taylor zavaros tekintettel méregetett.

- Mi az, haver? - mosolyogtam rá.

- Hát... apa azt mondta, hogy tanuljunk is, amíg nem lesz itthon, és Ellie tegnap megcsinált mindent, de nekem nem megy a matek - suttogta. - Segítesz?

- Persze, hozd csak. Hányadikos vagy?

- Három - vont vállat.

- Azzal még elbánok - nevettem fel.

Taylor az orrom alá tolta a könyvet. Szöveges feladat volt, valami kerékpárkölcsönzős. Azonnal nekiültem és egyenlettel rendeztem az egyenletet.

- Na nézd Tay. Nap végén hatvannégy bicikli volt a boltban. Ez a végeredmény, és mi keresünk egy ikszet. - A gyerek bamba képpel nézett rám, mire rájöttem, hogy mi a baja. - Nem tanultatok még egyenlettel számolni, igaz?

- Nem - rázta a fejét.

- Oké, nem gáz. Képzelj el egy mérleget. Megvan? - Taylor bólintott. - Na, ezt a mérleget megpakoljuk egy csomó, csomó számmal. De az egyik oldalon hiányzik egy olyan szám, ami majd egyensúlyba teszi a mérleget. Tiszta?

- Aha - bólogatott.

- Na, akkor erre a felére feltesszük a hatvannégyet - kezdtem el rajzolni. - Ide pedig teszünk egy ikszet, ami majd az a szám lesz, ami egyensúlyba teszi, meg még mínusz huszonötöt, plusz kilencet, és mínusz hetet. És figyelj csak, itt jön a csavar, mert ezt még meg kell szorozzuk kettővel. Okés?

- Igen. És akkor most ki kell számolni az ikszet?

- Aha. Most visszafele kezdünk el dolgozni, és osztunk kettővel. Akkor innen eltűnik a zárójel, és a szor-kettő is. De figyelj oda, mert ezzel az oldallal is meg kell csinálnunk ugyanezt. Utána mondjuk vond ki kilencből a hetet, ami kettő. Ha ez megvan, akkor most hozzáadunk mínusz huszonhetet. Na, látod? Így lett az iksz egyenlő ötvenkilenccel.

- Ennyi? - nyílt tágra a szeme.

- Aha - bólintottam.

- De ez tök könnyű.

- Az , hát.

Taylor lepattant mellőlem a székből, elvitte a hátizsákjához a füzetét. Ashley mosolyogva figyelt minket. Visszamosolyogtam. Láttam rajta, hogy nem olyan felhőtlen a mosolya, mint amilyennek kellene lennie, és rögtön tudtam, hogy miért. Felálltam a székemből, odasétáltam hozzá, a vállára szorítottam a tenyerem, lehajoltam, és a fülébe suttogtam.

- Megoldjuk, bébi.

- Megígéred? - nézett rám reménykedő tekintettel.

- Úgy érzem az elmúlt időben jó sok mindent megígértem, de persze, hogy megígérem.

- Köszönöm - döntötte neki a homlokát a mellkasomnak. Mély lélegzetet vett, aztán elhúzódott. - Oké srácok, ki kajás?

- Én - lendítette a magasba a kezét Taylor.

- Meki? - ajánlottam fel.

- Benne vagyok - biccentett Ashley. Nem is lett volna más választása, mert a gyerekek majd' összepisilték magukat az ötlettől.