Bombfire

2 - Nemzetközi Bűnügyek Részlege

Ashley szemszöge

Éppen a legújabb kísérleti robbanó-eldobható adatait jegyzeteltem le, és hogy egy újabb kísérleti alany meghalt, amikor Q, azaz Mr. Armand Swain berontott az irodának nem igazán nevezhető szobámba.

- Siker?

- Nem uram, illetve attól függ milyen szempontból nézzük. A telefon felrobbant, de csak azután, hogy letették.

- Avagy?

- A tesztalany alulról szagolja az ibolyát - léptem ki a cég programjából.

- Szomorú. Gyászjelentés?

- Kiküldve.

- Rendben, köszönöm Ms. Canighan. Kellemes hétvégét.

Akaratlanul is a bal gyűrűsujjamra pillantottam. Még mindig ott volt az egyszerű jegygyűrűm, pedig már három hónapja szabad voltam, csakhogy anyámék, és az összes ismerősöm úgy tudta, hogy el vagyok jegyezve. Bosszúsan lecsaptam a laptopom tetejét.

- Önnek is, Mr. Swain - léptem ki az irodámból.

Az alagsorból az emelet felé vettem az irányt, hogy végre hazamehessek. Pedig szerettem a munkám, sőt egyenesen imádtam, csakhogy ehhez hozzátársult a szabadidő, és a magánélet teljes hiánya. Talán ez volt az oka annak is, hogy Kerry és én sohasem jöttünk ki egymással. Úgy tudta, hogy egy biztosítási cégnél dolgozom, pedig valójában semmi titkos nem volt a munkámban, ettől független valamiért mindannyiunknak volt hamis személyazonossága. Kerry pedig jogász volt, ezért ő se tette sokszor tiszteletét a birminghami otthonunkban.

A portán ki akartam csekkolni, de megállított az egyik portás, gondoltam, hogy Q elfelejtett valamit.

- Dame Hampton ügynök várja önt a hatodik emeleten. - mondta fapofával az arcomba.

- Hogy kicsoda?

- Hampton, Dame Hampton.

- Oké, és miért?

- Nézze kisasszony, nekem nem mondtak semmit, csak azt, hogy menjen fel az ötödikre Dame Hamptonhoz.

- Rendben, elnézést - morogtam, aztán elindultam az emelet felé. - Nem hiszem el - nyomtam meg a lift gombokat. A főépületi liftek lehetetlenek voltak, legalább is Tammie és Madline is ezt említették. - Szeretem a munkám, szeretem a munkám, szeretem a munkám - mantráztam miközben a liftre vártam.

Csilingelve kinyílt az ajtó. Álmos emberek léptek ki a felvonóból, akik arcán látszódott, hogy megkönyebbültek a hétvégének köszönhetően. Alig negyed órája még én is pont ennyire voltam vidám. Beszálltam az üres liftbe. Szörnyen idegen volt egyedül utazni benne, mintha nem is az MI6 - nél lettem volna.

Négy és fél emelettel később kiszálltam a liftből, aztán elindultam az jobb oldali folyosón, mire több fény szűrődött ki. Sorban mentem végig az irodaajtók mellett, mindegyikben sötét volt, és egyik sem hallgatott a Dame Hampton névre. Kezdtem azt hinni, hogy valaki szivatm így autómatikusan a combomhoz kötött pisztoly után nyúltam. Valóban nem jártam ki terepre, de a cég úgy adta ezt oda nekem, mintha csak egy toll lenne, amolyan, nesze használd egészséggel mentalitással.