ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

10

Az Erő vibrált körülöttünk. Ezt ő is érezte, már csak abból a néhány másodpercnyi szemkontaktusból is ítélve.

- Az egész világegyetem minden egyes kis bolygójával a mi uralmunk alatt függhetne. Állj mellém! - a száraz, érzelemmentes tónusa zökkentett ki, na meg a jobban felém nyújtózó keze. - Egy új Rendet teremthetnénk, az Erőt felhasználva pedig olyan nagyot alkothatnánk a történelemben, mint még senki.

A hataloméhes tekintetétől összeszorult a torkom, de leleményesen palástoltam érzelmeimet előle. Így reménykedve várta, hogy igent mondok.

Kezemet lassan a levegőbe emelve közelítettem felé, és mint aki egy szilaj csődört akar megszelídíteni, megfontoltan érintettem ujjbegyeimet az övéihez. Már csak ez a jelentéktelennek tűnő fizikai kapcsolat is tűzijátékokat dobált körülöttünk a fellegekbe, azonban én itt nem álltam meg. Tenyerébe simítva sajátomat olyasvalamit éreztem, mint még soha. Az Erő minden egyes porcikámat körbelengte, mintha egyszerre akarna sejtjeimre szedni és megalkotni már létező testemet. A számunkra láthatatlan molekulák eszeveszetten ütődtek egymásnak összeolvadva majd kettéválva. Mindezt az Erőben tapasztalva, érezve. Kylót és engem pedig olyannyira összekapcsolt, hogy egymás lélegzetvételét és szívdobbanását is képesek voltunk számolni. A férfi óvatosan pillantott felém, és szembogarai most először vették fel azt a melegbarna, mézes árnyalatot, ami Ben Solóhoz tartozik. Ezzel azonban csak egy pillanat erejéig jutalmazott meg. Ahogy a Sólyom ablakán kipillantott, visszatért az a fagyos kifejezése, mint amit eddig magára öltött.

- Mennünk kell - kezünk kapcsolata megszakadt. - A D'Qar bolygó csak a letűnt korok űrhulladéka.

A férfi lepattant a bőrkárpitozású pilótaülésbe, nem törődve sokkolt állapotommal. Kylo Ren, avagy a néhai csempész fia úgy hagyta maga mögött azt az irántam érzett valamicskéjét, mintha nem is létezett volna. Ugyanígy tett a bolygóval is. Hipersebességbe kapcsolt, így testemen váratlanul cikázott végig az a gyomorforgató érzés, ami miatt egyszersmind a padlón találtam magam. Felnyögve löktem fel magam, megrázva fejemet, hogy az ide-oda ugráló kép egyensúlyba álljon szemeim előtt. Megragadva a segédpilóta háttámláját felhúztam magam a földről, és az ülésbe süppedtem. Mellettem Kylo egy lopott pillantást vetett rám, meggyőződve arról, hogy még egyben vagyok. Homloka ráncba szaladt, ahogy mutatóujjával minduntalan a műszer óraüvegjét böködte. De a piros kis pöcök csak nem akart a helyére ugrani, ami az irányt mutatta - volna.

Ösztönösen néztünk össze.

Ez az egyetlen mozdulat olyan hatást keltett, mintha évtizedek óta bajtársak lennénk, és szavak nélkül is megértenénk egymást. Az tény, hogy éppen eléggé képzettek voltunk a gondolatátvitelhez, de most egyikőnk részéről sem történt semmi efféle. Csupán szemünk árulta el a másiknak bennünk lapuló gondolatainkat. Ez pedig valami különös okból olyan jóleső érzéssel töltött el, hogy beleborzongtam. A lelkünk eggyé vált.

- Ha jól emlékszem, Csubi egy térképet szorongatott a minap - pattantam fel, az őzikebarna szemek gazdája pedig fejével követte mozdulatsoromat. Ahogyan a hajó hátsó részébe iramodtam, belebotlottam valamibe. Pontosabban valakibe.

De még mielőtt bármit is mondhattam volna, méretes tenyér szorult ajkaimra. A kötszer és fertőtlenítő egyvelege amúgy is elárulta volna fogvatartómat, de nekem nem ez szúrt először szemet. Hanem az a két sunyi szem, amikben most valami furcsa tettvágy csillogott. És ami a legijesztőbb, hogy nem tudtam, pontosan mire készül.

Feltartottam a tenyeremet, ezzel megígérve némaságomat, de ő csak hümmögve megrázta a fejét.

- Poe, kérlek - motyogtam az ujjai által kihagyott réseken.

- Ha én most visszaengedlek oda, téged is elveszítünk - hangjából kiéreztem a félelmét.

- Miből gondolod ezt?

- Láttam, hogy milyen hatást gyakorol rád már csak a puszta jelenléte is. Te pedig nem érdemelsz meg egy olyan halált, amit ez a söpredék fog kapni.

- Rád sem ismerek - hitetlenkedtem. Poe most egészen másként viselkedett. Tán csak nem féltékeny?

- De, az - a mélyebb hang zökkentett ki minket vitánkból, majd a vörös fénykard búgó vibrálása.