ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

19

- Mihez kezdesz most, hogy itt vagyok? - komoly érdeklődéssel szuggeráltam hátát. Még mindig a trónt bámulta, nem fordult meg. Egy kis idő elteltével válaszolt csak:

- Nem tudom.

Őszinte bizonytalanság csengett ebben a két szóban, amelyeket olyan nehezére esett kiejteni, hogy valósággal köpte őket.

- Ma... láttalak, Rey - kezdett bele valami újba váratlanul. - Láttalak az emlékeimben.

- Miért mondod ezt? - nyeltem egyet. Kapart a torkom és nehezen jutottam levegőhöz. Mintha kimondott szavai egyúttal elszívták volna előlem az oxigént, hogy fejünk felett csünghessenek a plafonról, feszültséget okozva köztünk.

- Van valami bennem - tettem egy lépést irányába. - aminek nem kéne itt lennie.

- Mi az, Ben?

Megfordult.

Opálos, vörösödő szemeivel egyenesen rám nézett, s mintha neve hallatán megtört volna. Arcán végiginalt egy elkóborolt könnycsepp.

- Fény.

Szerettem volna magamhoz ölelni esetlen testét, összeesett vállait, de csak álltam ott előtte, nem tudván mi lenne a helyes. Ha most helytelenül cselekszem, talán sosem leszek többet ilyen közel ahhoz, hogy kirángassam Ben Solot a halál torkából. A férfi letörölte kézfejével a sós cseppet, amely már álláig kúszott. Tekintetünk egymásba olvadt, a másiknál kerestünk menedéket. Legfőképpen ő.

Egy olyan napra gondoltam, amely mindent megváltoztatott köztünk. Azóta átértékeltem az élet fogalmát és egy örökkévalóságig reménykedtem abban, hogy újra láthatom akár csak egy másodpercre is. Az első csókunk habár nem volt olyan szenvedélyes fizikálisan, érzelmileg mindent magával sodort. Palpatine-t, az Ellenállókat, Luke-ot, Kylo Rent, a galaxist, és nem utolsó sorban a régi Reyt. Azt a Jakkun reménykedő, poros roncsokat meghódító kalandort, aki voltam, mielőtt Ben Solo belépett az életembe.

Kylo ajkai elnyíltak. Tudtam, hogy gondolataimban olvas, és ezúttal nem az ő kedvéért csalogattam elő azt a pillanatot. Mindennél jobban hiányzott az életemet kitöltő személy, aki olyan érzésekkel ajándékozott meg, amiknek azelőtt még a létezésében sem voltam biztos.

- Rey.. - szemöldökei összeszaladtak homloka közepén, kissé bizonytalanul szólított meg. - Miért csinálod ezt velem?

Nem feleltem neki semmit.

Kylo vészes közelségbe került, és mint aki tisztában van vele, hogy ez mennyire veszélyes, csak azért is feszegette a határokat. Keze közé fogta remegő állkapcsomat, és nem ismerve gyengédséget magához húzott, hogy csókban forrjunk össze. Ajkaink lassú táncot járva cirógatták egymást, majd ahogy elborítottak minket az érzéseink, minden olyan gyors és dinamikus ütemet vett fel. Túlcsordultak bennünk az indulatok, keze felfedezte mindeddig érintetlen tájékaimat, benne pedig épült valami, amitől visszariadva elszakadtam tőle. Mindentudó mosollyal bólintott, tudomásul véve akaratomat, majd válla felett hátrapillantott.

- Mit szeretnél? - susogta épp olyan halkan, hogy csak én értsem. Nem mintha rajtunk kívül lett volna valaki a teremben.

- Pontosan tudod - hangom elcsuklott, ahogy felé néztem. Kylo visszatekintett rám, pupillái abnormális méretet öltöttek, majd mintha fény érné őket, hirtelen összeszűkültek.

- Mi történik? - fejét fogva zuhant a padlóra, majd végtagjai rángani kezdtek. Sikolyom betöltötte a teret. Lebukva hozzá markoltam meg felkarját, és összpontosítva az Erőátvitelre lehunytam a szemeim. Azonban hiába, ezzel csak annyit értem el, hogy a rángás felerősödött, én pedig kimerültem. Fejem hirtelen találkozott a hófehér járólappal, de nem önerőből. A férfi felém magasodva támadt le, ökle elől épphogy csak el tudtam húzódni. Csípőmre nehézkedett, én pedig térdemet felhúzva támadtam neki. Öklöm orrába fúródott, amiből így ömleni kezdett a vér. Fájdalmasan nyögve gördült le rólam. Időt nyerve kúsztam az ajtó felé, de utánam kapott. Lábamnál fogva húzott maga alá, én pedig még időben ragadtam ki övéből fegyverét. Ahogy aktiváltam a pengét, az vörös szín helyett azúrkéken vibrált.