ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

22

Kislánykoromban azt hittem, csak fekete és fehér létezik. Jó és rossz. Felfoghatatlan volt számomra, hogy valamiben egyszerre legyen jelen mindkettő. Legyen szó akár az emberekről. Mindig is hittem abban, hogy a szüleim a tiszta jót képviselik és elrablóik az eleven rosszat. Ebben nem is tévedtem olyan nagyot. Csakhogy Kylo Ren még a szüleim jóságába vetett hitemet is képes volt megrendíteni egy időre. A férfi, aki maga az ellenpéldája a felállított tézisemnek, befolyásolt és hitegetett. Sőt, ha már ellenpéldáknál tartunk, Lando Calrissian is közéjük tartozott. Csak ezt persze sokáig nem láttam át teljes valójában. Még a D'Qaron Finn figyelmeztetése sem jutott el teljesen a tudatomig. Szárnyaim alá vettem egy férfit, akiben fogalmam sem volt, hogy bízhatok-e.

Tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy Finn igazat mond-e vagy sem, így képtelen voltam elméjébe mászni. Megérezhette, mert zavartan fészkelődni kezdett.

- Hagyd már abba! - rivallt rám megelégelve a dolgot, mire kizökkentve a gondolataiból megráztam a fejem. A felháborodottságom olyan méreteket öltött, hogy képtelen voltam megálljt parancsolni indulataimnak. Az igazat megvallva pedig nem is szerettem volna.

A tróntermet magam mögött hagyva rohantam ki a folyosóra, de egy hangos robbanás megállított. Az egész fedélzet beleremegett, néhány lámpa kialudt. Futni kezdtem, de nem tudtam, merre is tartok jelenleg, hiszen nem szorgalmaztam megismerni Kylo Ren hajóját. Azt reméltem, hogy mindössze néhány napba telik, amíg lezajlik ez az egész. Tudat alatt viszont tisztában voltam azzal, hogy megvan rá az esély, miszerint örökké a sötétség fogja uralni, de ezt persze mindig hamar elhessegettem a gondolataim közül. Így is van mit megemésztenem ezen kívül is.

Valami végigsuhant előttem.

Nem láttam tisztán a félhomályban, de érzékeim azt súgták, hogy utána kell iramodnom. Hátánál fogva löktem a falnak az illetőt, majd kezeit hátracsavarva fordítottam magam felé. A férfi szemei még a sötétben is megvillantak.

- Tudom mire gondolsz, Rey. De meg kell értened, hogy mindent a galaxis egysége érdekében tettem - védekezett egyből, pedig még semmit sem mondtam.

- Ezek után még képes ezzel az ürüggyel előhozakodni?! - fogait összeszorítva sóhajtott. - Maga alávaló féreg! Nem működik, hogy egyszer engem, másszor az Ellenállást támogatja.

- Luke Skywalker szeretne véget vetni Kylónak, nem én.

Felnevettem.

- Maga komolyan azt hiszi... komolyan azt hiszi, hogy elhiszem ezt? Bemocskolja a valaha volt egyik legnagyobb jedilovag nevét, csakhogy a saját bőrét mentse?

- Luke-tól tudtam meg, hogy az Exegolon jártál, és vissza szeretnéd hozni Bent. Ő azonban kételkedett benne, hogy a fiú alkalmas lenne kiállni a teleportálás mellékhatásait, így megbízott a kiiktatásával. Azonban én nem voltam rá alkalmas jedi mivoltom híján. Így jöttél a képbe te. Könnyen megvezethető voltál - motyogta a végét, mire öklöm találkozott a fallal, pont feje mellett horpadást hagyva maga után. Bütykeimből kibuggyant néhány vércsepp, miként seperc alatt váltott eddig fakó bőröm színe lilára.

- Ezt sosem bocsátom meg - néztem rá bedühödve, majd a fegyveremért nyúltam volna, de az nem volt a helyén. A bennem lappangó sötétség ezzel elpárolgott. Felocsúdva léptem hátrébb a férfitól, majd fejemet rázva bámultam a talajt.

Nekimentem valakinek.

Mikor a fehérbe burkolózott rohamosztagos felismert a félhomályban, felkarom után kapva próbált elráncigálni valamerre. Összezavarodottságom fokozódott, nem láttam tisztán, hogy mi folyik itt.

- Legfőbb Vezérem parancsát követem, így kérem fáradjon a kabinjába!

- Nekem te nem parancsolsz. Sem az a szemétláda - szűrtem a szavakat fogaim közt, majd kitéptem magam szorításából. A katona megelégelve engedetlenségemet oldalamnak nyomta a lézernyalábot kilökő fegyverét és azzal taszigált előre. Nehezen bírtam magam mozgásra, de győztek a túlélő ösztöneim és hagytam, ahogy belök a lakrészembe.
A szobára teljes sötétség szállt, csak az ágyamon terpesztő férfiárnyék jelezte váratlan társaságomat.

- Rey, el kell tűnnünk innen.