ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

18

Kezembe véve a vizes rongyot a csap alá tartottam, majd visszatérve a szobába a férfiú homlokára helyeztem azt. Ahogy ujjaim kisimítottak egy arcába nem illő fekete fürtöt, szemhéjai megremegtek. Eszméletét vesztette, de nagy esély volt rá, hogy az Erő által még most is kapcsolatban álltunk. Legalábbis hittem benne.

- Szerinted ez használni fog? - fordultam Lando felé, akitől csak egy bizonytalan bólintásra tellett. Még mindig nagyon rossz állapotban volt, de már fényévekkel jobban nézett ki, mint amikor rátaláltam. Szakadozva fújtam ki a bent ragadt levegőt, majd a hőtől verejtékező halántékára simítottam tenyerem. Lassan csuktam be szemeimet, mintha attól tartottam volna, hogy felébred. De nem tette.

Mint egy adatbázisban szokás, megkerestem a célfájl mappáját, majd elé tárva a tartalmát hagytam, hogy érvényesüljön az a pár momentum. Nem volt könnyű dolgom. Elméjének legtávolabbi zugából épphogycsak ki tudtam halászni, amire szükség volt. A homály lassan végleg feloszlott, majd megláttam magamat. Az Ahch-To szigetén a nekem fenntartott kunyhóban ültem magamba roskadva a sötétséget rejtő barlangot igyekezvén elfeledni. Kylo hirtelen bukkant fel, mondhatni a semmiből, kezünk néhány pillanat erejéig összeért. Olyan emócióhullám suhant végig rajtunk, amelyet valójában akkor még nem is érzékeltem ilyen intenzitással. A következő kép már a liftben elevenedett meg. Valami felerősödött köztünk. Mintha idegen erők szerettek volna a férfi felé taszítani. És akkor rájöttem.

Ez mind Kylo érzése volt. Irántam.

Könnyes szemekkel figyeltem alvó sziluettjét. Már én magam sem tudtam, mi a valós és mi csak a képzelet szüleménye. Nem bírtam odakoncentrálni emlékeire, kimerültem lelkileg. Elvéve tőle kezem megszakítottam emlékeinek felhánytorgatását, amit követően megrázkódva ült fel hirtelenjében. Kikerekedett szemei ide-oda cikáztak a szobában, rajtam egy kicsit tovább időzve.

- Hogy vagy? - igyekeztem türelemmel fordulni hozzá. Tudtam, hogy nem egy kis nosztalgia után fog megváltozni, ehhez sokkal több kellett. De nem adhatom fel, érte nem. Hiszen fordított helyzetben ő is ugyanígy cselekedne, biztos vagyok benne.

- Mi.. mi történt? - nézett Landora teljes bizonytalanságban. A parancsnok azt hihette, hogy a fiú visszatért közénk, ez az arcára is kiült. De még mielőtt bármit is mondhatott volna, megszólaltam:

- Elájultál - adtam a logikus választ. Kylo összeráncolta homlokát, eltöprengett.

- Én nem szoktam elájulni - nézett felváltva ránk, mire megvontam a vállam. - Mit műveltetek velem?

- Sosem tennék veled semmi rosszat, ezt te is tudod. - nem hitt nekem.

Bosszankodva pattant fel újult erőre kapva, majd magára terítve a fekete köpenyét intett egy rohamosztagosnak. Lando felé biccentett.

- Ne! - kétségbeesett hangom betöltötte az egész helyiséget. - Őt majd én elintézem.

- Abból inkább nem kérnék. - szavaival szándékosan engem ingerelt.

- Kérlek, Ben- a név ösztönösen csúszott ki számon. Rám nézett. Vonásai megváltoztak. Nem tudnám megmondani, pontosan miben, de valami a fejében járhatott. Egész biztos az emlékei váltották ki belőle ezt a reakciót. Ajkait egymáshoz préselte, hátát megfeszítette, végül bólintott.

- De ha jelenetet rendez...

- Nem fog! - egyeztem bele rögtön. A férfi elhagyta szobáját és mi is hasonlóképpen cselekedtünk. Lando halvány vigyort eresztett meg felém, amire óvatos mosollyal válaszoltam.

- Hová mész? - nézett rám értetlenül, mikor nem mentem be utána a szobába.

- Teljesíteni rám ruházott kötelességeimet - hajoltam meg színpadiasan, mire felnevetett. Landot a szobámban hagyva rohantam Kylo után, akire a trónteremben bukkantam rá. Hajszálpontosan az ajtó és a trónus közti táv felénél állt mozdulatlanul, szinte levegőt sem vett.

- Mit keresel itt? - ugyanolyan közönyös és távolságtartó volt, mint azelőtt. Legalábbis laikus szem ezt a konklúziót vonná le. Én azonban éreztem valamit irányából, ami megzavarta az Erő nyugodt áramlását. A jedik számára egy igen törvényekbe ütköző érzelem, amely a legtöbb gonoszságot szüli. Belőle alakul ki a birtoklási vágy, az elvesztéstől való félelem, majd féktelen dühvé formálódik, végül hozadéka a megállíthatatlan pusztítás.

A szerelem érzése.