ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

23

A holdudvar hideg színtengerében fürdőző alak feltápászkodott ágyamról, ezzel nyúlánk alakját nemsokára magam előtt tudhattam. Most még magasabbnak tűnt, mint eddig volt. Talán csak a félhomály űzött csalóka játékot szemeimmel.

- Rey! - azonban hiába. Szólítgatása nem ért célba, ugyanis tekintetem elidőzött sötét fürtjein, melyek olyan hosszú csigákba verődtek, hogy súrolták szemöldökének vonalát. Jól állt neki. - Hát jó...

Ez volt minden, amit legutoljára hallottam, ugyanis ütésének következtében furcsa kábulat lett úrrá rajtam. Ahogy pislogtam egyet, máris Poe Dameron karjaiban találtam magam, aki fejvesztve rohant velem a hangárba. Az Ellenállás siklóinak garmadája borította be a terepet. Amikor észrevettem a  Sólymot, összeszorult a szívem. Könnyeim előmerészkedtek a rejtekükből, felfedve magukat a külvilág előtt. Közben szorosabban kulcsoltam ujjaimat a férfi nyaka köré. Poe csontszínű ingjét eláztatták a sós cseppek. Ezt jelezte is neki a sötétebb folt az anyagon, így gyengéden a szemembe nézett, és már éppen szólásra nyitotta volna ajkait, amikor Finn közbevágott.

- Indulnunk kell! - hangjából kiérződött a sürgetés, de inkább az, miszerint cseppet sem rajongott a tudattól, hogy Poe karjaiban ébredezem eszméletlen állapotomból. Az engem tartó alak helyeslően bólintott, majd az űrhajó felé vettük az irányt.

Hirtelen észhez tértem.

- Te leütöttél - ejtettem ki a szavakat teljesen ledöbbenve.

- Muszáj volt - mindössze egy suta pillantást kaptam. - Nem jöttél volna velünk.

Ebben téved. Mindennél jobban szerettem volna magam mögött hagyni ezt a helyet, de az már más kérdés, hogy nem tehettem. Kylo Ren serege titkon a férfi ellen szövetkezett. Ezt bizonyítja az imént ellene dolgozó katonája is, aki könnyedén hazudott az Ellenállás érdekében. Egész biztos, hogy titkon nem csak ő lázad. Kylo pedig nem bírna el velük, ahhoz túl sokan vannak. A legjobb képzést kapták.

- Itt kell maradnom. Kylo miatt - motyogtam, majd fészkelődve a kényelmetlen pozitúra miatt szabadulni akartam.

- Ő is a legjobbat akarná neked.

Ahogy Poe lerakott egy heverőre a Sólyom fedélzetén, megszédültem. Szúró fájdalom hasított bele oldalamra, ezért meggörnyedve markoltam bele az alattam lévő anyagba. A légzésem nehézkessé és egyenetlenné vált, az egész légkör magával akart sodorni. Ahogy meleg valami csordogált végig ujjaimon, riadtan a szemeim elé kaptam kezemet. Vér.

Felsőm egyre nagyobb területét borította be a ragadós anyag, a fájdalom továbbra sem akart szűnni. Sőt, szorításom következtében mintha csak felerősödött volna.

Egy kéz kapaszkodott meg a hajó talajának peremén. Finn és Poe az irányítószakaszban voltak, én pedig hiába akartam nekik torkom szakadtából sikítani, az csak nyöszörgésre sikeredett. Rettegve kapkodtam a fejemet minden irányba, hátha találok valami önvédelemre alkalmas eszközt, de nem jártam sikerrel. Na meg nem is igazán tudtam volna érte megmoccanni. Részben a fájdalomtól, részben a félelemtől. Nem sokkal később egy éjfekete kobak is előbukkant, ezzel beigazolva sejtésemet. Arca furcsa fintort szemléltetett, és amint felhúzta magát a fedélzetre, felfedte vértől tocsogó oldalát. Ahogy elkapta kíváncsi tekintetem, takarni próbálta sebesülését, de én gyorsabb voltam. Pontosan ugyanott tátongott a seb, mint ahol az enyém. Szemei egy pillanatra megtalálták enyéimet, és ez épp elég idő volt ahhoz, hogy tudjam; Lando Calrissian halott.

- Megölnek, ha itt találnak - hörögtem vért köhögve.

- Nem érdekel - húzta hanyag vigyorra felrepedt ajkait. Fogait élénkpirosra színezte vére. Makacssága engem is mosolyra késztetett. Még akkor sem adja fel, mikor a halál torkában várja, hogy a végzet megrágja és kiköpje.

Egy éles fénynyaláb fúródott Kylo lábába, melyet a Finn kezében lévő lőfegyver okozott. Egyszerre nyögtünk fel a fájdalomtól. Mindkettőnk jobb lábából ugyanonnan, egy centivel sem arrébb szivárogni kezdett a fémes folyadék. Kylora pillantottam. Szavak és agyturkászó módszerek nélkül is megvitattuk; testileg és lelkileg is összeköttetésben állunk.