Elveszett virág (Befejezett)

💔A halott lélek💔

Shorter pov.
Majdnem két hete, hogy sikeresen megszöktünk a Gonzile birtokról. Már majdnem két hete, hogy a puszta két kezemmel öltem meg életem szerelmét. A hajcsatt állandóan a zsebenben van, semmi pénzért nem válnék meg tőle. A szívemben pedig a bűntüdat ezer kése aprítja darabokra a lelkemet minden àldott nap. Rémálmaimban minden éjszaka kísért az a szörnyű kép, ahogy feküdt előttem tiszta véresen, gyönyörű fekete haja az arcában. Ash szerint mindent azért tett mert szeretett engem. Tőle tudom, hogy Arthur neki is kést dobott, de nem volt hajlandó a kezebe venni. Nem akart nekem ártani, de én mégis bántottam és meg is öltem. Max szerint nem az én hibàm, óh nagyon is az enyém! Amikor megszöktünk legalább a testét el akartam vinni, de állítólag nem sokkal, hogy beállt a halál elvitték és elhamvasztották. Amikor ezt megtudtam legalább nyolc golyot eresztettem az őr fejébe, aki elmondta.
Most a szobám ablakában ültem és bàmultam ki az ablakon. Az új napszemüvegem, mivel a regit elhagytam, elég kényelmetlenül àllt. Ekkor kopogtak az ajtón. A nővérem jött be egy tál tésztaval. Letette az ágyam melletti kisasztalra.
- Shorter! Ash van itt és Eiji, azt kerdik bejöhetnek e? - kerdezte mire bólintottam. Pár perc múlva a szőke haverom és a kis japán barátom léptek be.
- Shorter! Meddig akarod mèg ezt csinálni? Ez nem hozza vissza Yut Lung - ot! - tipikus Ash. Nem köntörfalaz, hanem kimondja, amit gondol.
- Tudom, de nem érdekel.
- Szóval akkor ennyi?! Csak így kiszállsz? Ha nincs Yut Lung már nincs miért harcolni? - üvöltötte Ash mire bennem elpattant valami és ököllel arcba vágtam.
- Ha még egyszer ki mered mondani a nevét újra pofán verlek!!!! - üvöltöttem.
- Nem azert vagyunk itt, hogy verekedjünk! Shorter! Mindenki aggódik miattad! Ezt mégsem csinálhatod örökké! - lépett közen Eiji. Rá ha akartam volna se bírtam volna kezet emelni.
- Te ezt nem érted! Ahogy te sem! Senki sem érti!!!! - üvöltöttem majd befutottam a fürdőbe ahol a padlóra rogyva zokogni kezdtem.