Elveszett virág (Befejezett)

🗡A vége💔

Shorter pov.
Nem észleltem a kintről jövő hangokat, a testem teljesen átvette az uralmat az agyam felett és nem tudtam irányítani. Ahogy egyre tisztult minden hallani kezdtem valamit, majd egy éles sikoly volt az, ami magamhoz térített.
- Yut!!! - ez Eiji, de miért Yut Lung nevét kiáltja. Ahogy magam elé nézek vilagossá válik. Yut Lung előttem feküdt egy nagy sebbel a hasán amiből ömlött a vér, eztel nagy tócsat csinalva a vékony teste körül. Mi történt itt? Ekkor vettem észre, hogy egy véres bicska van a kezemben és rajtam kívül mindenki más le vsn lancolva és rémülten neznek ram. A penge kiesett a kezemből és Yut Lung mellé rogyva gyorsan a sebére szorítottam a kezem.
- Ne... Ne! Nem! NEM!!! Yut lung!!! - üvöltöttem sírva miközben az ölembe húztam az élettelen testét.
- Kis adagot kapott, most múlt el a hatás! - hallok meg egy ismerős hangot a fenti páholyból. Ez Abraham Dawson, de nem figyeltem rá. Egyre csak az elettelen kis arcot néztem, ami most nem mosolygott ram olyan ragyogóan mint Cape Cod - on.
- Yut Lung! Kérlek nyisd ki a szemed! - könyörögtem, de nem mozdult. Ekkor befutott egy rajat ember. Ebből három engem fogott le, a negyefik pedig kikapta a szerelmemet az ölemből és elvitte. Hiaba üvöltöttem a nevét, nem hozták vissza. Engem is odakötöztek a többiekhez.
- Nagyszerű! Ash és a japán fiú vissza mennek Dino - hoz, a többi pedig itt marad nekem kísérleti patkànynak. - vigyorgott ránk Abraham Dawson. Talán fél, talan egy egész óra eltelt mire vegre bejött az egyik ember.
- Hol van Yut Lung?! - üvöltöttük mind egyszerre mire a zsebébe nyúlt és elővett valamit, majd azt előttem a földre dobta. A lelkem skkor tört atomjaira. A hajcsatt... A kékköves holdcsatt tiszta véresen.
- Megható egy dráma volt, azt tudd! Ahogy leszúrtad az embert, skit elvileg szerettél. Ne aggódj! Szerintem amilyen kis gyenge volt, hamar meghalt. - mondta majd kiment, bennem pedig minden összeroppant.
Vége.