Elveszett virág (Befejezett)

💐Hiányzik❤

Yut Lung pov.
- Ling! Ling! - futottam a kb. egy km/órával totyogó fiam után. Végül sikerült elkapnom mielőtt még leesett volna a teraszról.
- Ne szaladj ilyen gyorsan, kicsim! - dorgáltam meg egy kicsit és magamhoz öleltem a kisfiam.
- Minden oké? - kérdezte Ibe-san.
- Persze, csak féltem, hogy leesik a teraszról.
- Aki-chan, szerintem túl sokat aggódsz.
- Tudom, egyedülálló anyaként, az a munkám, hogy aggódjak. - simogattam meg Ling fejét mire a kisfiam mosolygva bújt a karomba és kuncogott.
- Mama... - motyogta nevetve. Ibe-san is elnevette magát, majd megsimogatta a kisfiam fejét.
- Majd gyertek vacsorázni. - mondta majd visszament a házba.
Immár két éve, hogy elhagytam New York - ot és Japánba költöztem az új nevelő apámmal, Ibe-san - nal. Eiji azóta visszatért a rúdugráshoz és most a Tokyo - i sportakadémián tanul. Márciusban, egy keddi napon született meg a kisfiam, Ling.

Egy angyalka, de hihetetlenül eleven és hangos. Ebben az apukájára ütött, akiről azóta se tudok semmit. Az ujjamon ott az eljegyzési gyűrűm, a hajam pedig a tőle kapott csattal van összekötve. Minden este és minden nap hiányzik, de nem vehetem fel vele a kapcsolatot mert különben ránk találnak. A nővérének egyszer küldtem Eijivel egy levelet, amiben a tudtukra adtam titokban Ling létezését és a kisfiam fénykepét mellékeltem. Nadia pedig küldött egy fotót Shorterről és megnyugtatott, hogy minden rendben van, hamarosan újra együtt lehetünk. Ennek már egy éve és azóta semmi hír.

Minden nap mutatom a képet Ling - nek.
- Látod? Ő itt apa! Ő itt az apukád!
- Appa... - motyogja Ling mire csak magamhoz ölelem és nyomok egy puszit a bozontos kis buksijára. Harsányan kacag és szélesen mosolyog. Külsőre kicsit rám hasonlít, de épp olysn kis virgonc mint smilyen az apja. Remélem közeledik a nap mikor ismét láthatom őt. A férfit, aki kimentett a pokolból és elrabolta a szívemet. A kisfiam apját, akit Shorter Wong - nak hívnak.