Elveszett virág (Befejezett)

💗Hiányoztál💖

Yut Lung pov.
- Hogy kerülsz te ide?
- Shortert keresem. Hol van, Sing? - kérdezem a fiatal barátomat mire ő leültet és megnyugtat, hogy semmi baj.
- Este visszajönnek. Legalabbis Ash ide jön. Shorter egy ideje hazajár. - mondta mire én felkaptam az álruhám és kirohantam.
- Hová mész?! - üvöltött utánam Sing.
- A Chang Dai - ba! - kialtottam és magamra kapva a holmim kirohantam az épületből. Ha törik, ha szakad újra latni akartam Shortert.
Meg sem álltam az étteremig, ahol kicsit összeszedtem magam, majd bementem. Itt szinte semmi sem változott. Talán egy festést csináltak azóta.
- Hölgyem? Minfen rendben? - hallottam meg egy ismerős női hangot magam mellől. Nadia állt mellettem.
- Szia, Nadia! - vettem le a napszemüvegem. Az arcára az öszinte döbbenet ült ki majd megragadta a kezem és hátrarangatott. Ott pedig szorosan magához ölelt.
- Yut Lung! Édes istenem, de jó, hogy itt vagy! Annyira hiànyoztál már! Hol van Ling? - kérdezte izgatottan.
- Eijivel és Maxel van a hotelben. Egyedül jöttem ide mert feltem még idehozni őt.
- Jól tetted! Legalább egy képet mutass! A fotó amit küldtél már egy éves! - türelmetlenkedett. Mit volt mit tenni, elővettem a mobilomat és mutattam egy képet Lingről.

- Jaj, de kis édes! Épp olyan kis eleven mint amilyen Shorter volt! - neveti.
- Ki vagy mi volt olyan mint én? - hallatszik a hátunk mögül mire mind a ketten megfagyunk. Előbb Nadia fordul meg majd szépen lassan én is megfordulok. Azt hiszem ott helyben földbe gyökerezett a lábam. Ő is csak tátott szájjal tudott bámulni. A napszemüveget is lekapta magáról, mintha a miatt rosszul látna. A szemeiben már könnyek csillogtak, nekem már rég lefolytak az arcomon. Hihetetlen, semmit sem vàltozott. Talan egy kicsit magasabb és férfiasabb lett, de ő elötte is az volt. Nem bírtam tovább és felzokogva ugrottam a nyakába.
- Shorter! - bőgtem. Erre hallom, hogy ő is elbőgi magát és magahoz szorít, jó szorosan.
- Yut Lung! Annyira hiányoztál. - szipogja mire csak meg jobban az ölelésébe bújok.