Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Taylor? Ki az a Taylor?

Ezt a részt Tamati1200 barátnőmnek ajánlom.

- Kerüljön beljebb. Engedje meg, hogy segítsek. - levette rólam a kabátomat.

Lopva belenéztem a tükörbe, de kár volt. Siralmasan festek, akár egy ázott veréb, de abból is a legcsúnyább.

- Át kellene öltöznie, még megfázik.

Végignéztem rajta. Sötétkék dzseki, futónadrág, alatta testhezálló harisnyaszerű valami, és ez mind vizes volt. Azon gondolkodtam, hogy lehet valakinek ilyen vékony a lába, és meglehet túl sokat méregettem, mert zavartan megköszörülte a torkát.

- Van száraz ruhája? - elindult be a nappali felé, én meg mozdulni sem tudtam. Eltűnt a szemem elől. Csak a hangját hallottam, de azt folyamatosan, mert be nem állt a szája. Ugyan nem hozzám, hanem a két kutyához beszélt, mégis olyan lágy, és megnyugtató volt a hangja, hogy lassan eltűnt minden szorongásom.

Kinyitottam a bőröndöt, de be is csuktam. Mindenem elázott, minden ami a bőröndben volt.

- Nem akar beljebb jönni? Vagy átöltözni? - túl sokáig álltam egy helyben, vagy ő öltözött át gyorsan. Egy szürke farmert, és egy fehér pólót vett magára, a haja borzosan tapadt össze.

Belerúgtam a bőröndbe. Nem tudtam igazán mire voltam dühös. Az esőre, erre a vacak kofferra, rá, vagy inkább magamra?

- Minden ruhám vizes.

Intett hogy kövessem. Ledobtam a cipőmet, aztán inkább mást gondoltam, és szépen egymás mellé raktam. Olyan rend volt a lakásban, hogy bűn lett volna csak úgy eldobálni a cipőt, megszentségtelenítve ezt a szentélyt. Mert az volt. A lakás meglepőn puritán és régies, de szellős, és finom édeskés illatú. Nagy ablakokon áradhat be a fény, ha süt a Nap.

A nappali nem túl tágas, egyik fala tele volt könyvekkel, vele szemben süppedős kanapé. Jaj, de szerettem volna bebújni a hatalmas párnák közé, magamra húzni mindet, és ki se jönni tavaszig. Vagy míg ez a rémálmom el nem múlik.

- Ott a fürdőszoba. Mindjárt hozok száraz ruhát. Ezeket vegye már le, mert rossz magára nézni!

Betessékelt a fürdőbe, becsukta rám az ajtót, és földbe gyökerezett a lábam. Amilyen egyszerű és letisztult a nappali és a konyha, olyan harsány és zsúfolt volt a fürdő. Színes csempe, hatalmas fürdőkád, mindenféle olajokkal telepakolva. Süppedős szőnyeg, és émelyítő illat. Gyertyák és mécsesek mindenfelé.

Vajon mi lehet a helyiség titka? Mert hogy valami oka van annak, hogy itt minden olyan, mint egy háremben, az tuti. Jó orrom van az ilyenekhez, és megérzem. Ráadásul a vastag por, ami megtelepedett a polcokon azt jelezte, hogy nem takarítottak itt egy ideje.

Alig bírtam magamról lehámozni a cuccomat, gigászi küzdelmet követően, ott álltam fehérneműben. De olyan kényelmetlen volt vizesen, hogy azt is ledobtam. Aztán így meztelenül eszembe jutott, hogy senki nem tudja hol vagyok.

Mi van, ha ez a fickó egy kéjgyilkos. Szinte semmit nem tudtam róla, csak amit a cikkből olvastam. Hogy Golden Globe díjas, hogy játszott valami Marvel filmben, nem is tudom kit..., meg abban a Bíborhegyben, ami ki van plakátolva az előszobában.

Nyugodtan kinyírhat, aztán feldarabol és elás a kertben. Ha így lesz Istenre esküszöm élete végéig kísérteni fogom.

Három halk koppintás az ajtón, és a kezem ügyébe kerülő első tárgyat felkaptam.

- Ki az? - ostoba kérdés volt. Ugyan ki lehetne ...?

- Beadom a ruhát. Csak ezt találtam, talán jó magára.