Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Hazugság (🔞)

Egészségügyi és járványügyi szempontból nem hiteles és pontos adatok és cselekmények szerepelnek a történetben. A korona vírussal kapcsolatban tájékozódj az Interneten.
Mindenki maradjon otthon!

- Cseszd meg, Tom! Hová a francba tetted azt a rohadt papírt? - alig bírtam bevonszolni az ágyába. Már nem zavart, hogy le kellett vetkőztetnem. - Miért nem szóltál?

-Leti... - Istenem, ez a bágyadt hang.

- Annyit mondj, hol a doki száma.

Erőtlen kezével az éjjeli szekrény fiókjára mutat. Rettenetesen sápadt, a szeme csillog a láztól. Mire az orvos megérkezett, már lejjebb ment a láza. Hála a bele erőltetett gyógyszernek és hogy hűteni kezdtem, ahogy ő is engem, csak én beleadtam minden érzésemet. Talán azért is lett jobban.

- Holnap reggelre kész lesz az eredmény. Aztán még legalább három vizsgálat kell, hogy biztosra tudjunk menni. Sajnálom, de addig meg kell hosszabbítanom a karantént. Tudom, hogy nehéz, de ez van. Ahogy neki is mondtam, önnek is elmondom. Ha rosszabbodna az állapota, azonnal szóljanak. Beadok egy injekciót, és mentem is.

- Ne... - azt hittem kiugrik az ágyból, és világgá fut.

- Komolyan Tom! Mekkora egy gyerek vagy te. - intettem az orvosnak, hogy csinálja nyugodtan. Félig átöleltem, és ahogy tudtam, lefogtam a karját. - Csak rám figyelj, jó? Nem fog fájni, csak egy kicsit.

- El akartál menni, ugye?

- Nincs miért maradjak. Te választottál, ha jól érzem. - szemem sarkából láttam, hogy a doki szúrni készül. Luke-tól tudom, hogy retteg a tűtől. Két kezembe fogtam az arcát. Nem fog emlékezni semmire, úgyhogy mindegy is.
- Szeretlek! Szeretlek Tom Hiddleston!

A tű szúrását már nem érezte, vagy ha érezte is, annyira belefeledkeztünk a csókba, hogy meg sem mozdult. És ez a csók forró volt, és nem csak átvitt értelemben.

Nyakig pirultam ahogy az orvos nézett minket. - Fiatalság. - kacarászott, én pedig hihetetlenül boldog, és megkönnyebbült voltam, hogy végre ki mertem mondani. Nos Tom, ő már a csókba belealudt, és csak rövid időre ébredt fel.

- Emma, én vagyok, Leticia. Tom beteg lett.

- Csak nem? Elkapta?

- Semmit nem tudok, még. Holnapra kiderül. Kérdezhetek? Mit mesélt rólam a bátyád? - féltem, majd tagad, vagy azt mondja, nem árulhatja el, de Emma őszinte volt.

Megtudtam, hogy esze ágában sem volt feljelentést tenni ellenem. Aztán hogy mégis bezártak, magánnyomozót fogadott. Végül az vezette nyomra a rendőröket, így kerültek rács mögé az igazi rablók. Hogy a főnökömmel is próbált beszélni, hogy vegyen vissza. Ahogy mesélt, nekem úgy telt meg a szívem hálával. A Marvelnél is bevetette minden tekintélyét.

- De rólam, konkrétan rólam mit mondott?

Emma kuncogott egy sort. - Azt mondta, hogy olyan vagy mint egy vad kis leopárd. Amit egyszer simogatott. Hogy szeretne ölelgetni, de félő, bármikor belemarnál az arcába. Tegnap este felhívott. Kérdeztem, miért veszi el Zawe-t ha nem szereti? Azt mondta esze ágában sincs elvenni, de ezt személyesen kell vele közölnie. Addig nem akart neked se szólni. Úgy érzem, nagyon kedvel téged.

- De akkor miért nem mondja?

- Nem tudom. Fogalmam sincs. Pedig áradozott rólad, hogy te nem a pénzre hajtasz, hogy nem tudtál róla szinte semmit, mégis kedves voltál vele. - darabig hallgatott - Azt kell hogy mondjam, a bátyám egy mamlasz. Mindig is az volt, nőkkel körülvéve ellustult. Figyeld meg, ha eljössz mellőle, futni fog utánad.