Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Tom

- Most mit csináljak magával? - az egyikük elterült a székben, a másik, amelyik hozzám beszélt, előrehajolva bámult az arcomba. - Nincs alibije, de indítéka és priusza sem. Makulátlanul tiszta. Még egy büntetőcédula se...
- Már nincs autóm.

A másik elhúzta a száját, és megdörzsölte az orrnyergét.
- Bevándorló?

- Brexit előtt jöttem.

- Mi célból?

- Dolgozni, boldogulni.

Egymásra néztek. A flegma, visszafeküdt, lazán széttéve a lábait. A másik - Johnson, aki behozott ide -, lapozgatni kezdett az aktámban.

- Vannak anyagi gondjai?

- Kinek nincs? - sóhajtottam, pedig nincs miért panaszkodnom. Szeretnek a munkahelyemen, nincs elmaradásom sem lakbérrel, sem számlával. Persze lehetne jobb, bérelhetnék nagyobb lakást jobb helyen, de ez nekem bőven elég.

- A pénzért csinálta? Vagy hírnevet akart? Mennyit kért volna a kutyáért? Mikor akarta megzsarolni?

- Nem csináltam semmit!
Egymásra néztek. - Akkor hogy került magához a kutya?

Kezdtem elveszteni a türelmemet. Ezt már kismilliószor elmondtam. Spanyolul káromkodtam egy cifrát.

- A parkban találtam.

- Hozassunk tolmácsot?

Kész voltam. Ezeknek nem tűnik fel, hogy beszélem az angolt? Válaszra sem méltat, kérez tovább.

- Látta valaki, aki tudná igazolni? - a fejem ráztam. Senki nem járt arra, akik a parkban voltak, meg nem láthattak semmit.

- Kérem, kisasszony. Segíteni akarok. Betörés, rablás, zsarolási kísérlet. Ez minimum nyolc év. De hogy kitoloncolják, az biztos.

Eszembe jutottak a filmek, ilyenkor jön, hogy ügyvédet követelnek benne.

- Kérem... - bárcsak tisztába lennék a jogaimmal. -, higyjék el, nem én voltam. Nem is ismerem Bobby gazdáját.

- Honnan tudja a kutya nevét?

- Rajta van a bilétáján. Az én kutyámnak is van. Tényleg? Hol van Hercegnő? Hová vitték a kutyámat?

- Biztonságban van. Egy menhelyen.

- Ne! - vágtam a szavába. - Csak menhelyre ne! Nem szereti az idegen kutyákat. Kérem...

De mintha nem is figyeltek volna rám. A másik felállt, és az üveghez ment. Tudtam, hogy az mögött van valaki, vagy valakik, aki minden mozdulatomat figyelik.

- Azt mondta, nem ismeri az eltulajdonított kutya gazdáját, Hiddleston urat. Ezt azért furcsállom, azért is, mert ugyanabba a parkba járnak. Sosem látta azelőtt?

- Már hogyne láttam volna. Persze hogy láttam. Egy felfuvalkodott hólyag!

A nyomozó zavartan megköszörülte a torkát.

- Ott van, ugye? Az üveg mögött? Idefigyeljen! - felugrottam. - Istenre esküszöm, nem én voltam! Nézzenek szét a lakásomban. Szórólapot is csináltam. Épp ki akartam plakátolni... Hallja! - Nem bírtam tovább, sírva fakadtam. - Nem kaphatok ügyvédet? Ilyenkor nem ez a bevett szokás?

Lerogytam a székre, és visszanéztem a tükörre. Ha ott van, remélem hisz nekem, még ha lehólyagoztam is.

Azok ketten felálltak, és szó nélkül magamra hagytak. Nem tudom meddig ültem ott magamba roskadva, de az lebegett a szemem előtt, hogy nyolc év. És mondhatok bármit, a kutya nálam volt.