Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Thomas Sharpe feneke

Nem sokat aludtam az éjszaka, aggódtam Bobbyért is, és persze a cikk is felkavart.

Nem egészen értettem, miért tagadott Tom?

Bobby egész éjjel zaklatott volt, és ezáltal Hercegnő is. Figyeltem őket. Az én kis hisztis dívám nyalogatta a másikat, bújt hozzá, az meg csak nyögött. Szerintem több volt benne a megjátszás, mint a valódi fájdalom.

Valamikor hajnalban bóbiskolhattam el és arra ébredtem, hogy veszettül búg a telefonom, a két kutya meg rajtam elterülve alszik.

- Jó reggelt! - csak a hangjáról ismertem meg.

- Önnek is Luke. Minek köszönhetem a korai hívást.

Kuncog, aztán átvált kedvesen fuldokló nevetésbe. - Nézett ma már órára, kedves?

- Bassza meg! - kitör belőlem.

- Na de Leticia! - szólt rám, de még harsányabban nevetett. - Itt állok az ajtó előtt, ha gondolja, és van kedve, elvihetnénk sétálni a kutyákat.

Felugrottam, a két kutya nyüszítve rohant az ajtóhoz, és várakozva néztek rám. - Miért nem szóltatok? - dorgáltam meg őket. - Tessék máskor szólni.

Csak ekkor vettem észre, hogy Bobbyn már nyoma sincs a tegnapi letargiának. Vagy a vitamin hatott, vagy az, hogy egész nap vele volt foglalkozva.

Borzalmasan néztem ki, de ez már nem újdonság. A hajam kócos volt, előrehajolva átfésültem az ujjaimmal, és megkötöttem lófarokban. A szájszagom ellen most hirtelen nem tehettem semmit, csak kiöblítettem a szám. Bevallom férfiasan, este úgy aludtam el, hogy nem mostam fogat. És a fürdés is kimaradt.

Kinyitottam az ajtót, és ott állt Luke, mint aki most bújt ki egy magazinból.

- Éles a kontraszt. - nyögtem, de nem értette, hogy ez most üdvözlés lenne részemről, vagy hogy mit akar.

- Bobby! Milyen élénk. Mi van haver, úgy látom jobban vagy. - a válasz vad farkcsóválás és felugrálás volt - Mindig ez van. Tom elmegy, ő meg magába fordul. Úgy sajnálom ilyenkor. De ez most egy csoda.

- Csoda?

- Igen. Legalább egy hétig szokott tartani. - rám villantja kék szemét, és mosolyog - Ezt magácskának köszönhetjük.

Teljesen zavarba jöttem. Ez a srác annyira fiatal és annyira ártatlannak néz ki. Belepirul amikor látja, hogy zavarba jöttem. - Indulunk? Ha van kedve utána itt maradhat ebédre. Főzök valami finomat.

Az ebédből majdnem vacsora lett.

Luke nem csak kedves és illedelmes, mint a főnöke, vagyis ahogy ő mondja a főni, hanem rajong érte. Talán kicsit szerelmes is belé, de már nem merek mondani semmit. Mindent megtudok Tomról, de persze csak annyit, amennyit elmondhat.

Hogy milyen alázatos a munkájával szemben, és hogy maximalista. Elmesélte, hogy az V. Henrik forgatásán, hogy teljesen bele tudja élni magát a szerepbe, kint aludt sátorban a csatatér mellett, azt evett és ivott, amit az akkori emberek. Sokat fogyott, de boldog volt az elismerésekért. Minden szerepébe magát adja. Megtudtam, hogy 2017 volt az élete mélypontja, és hogy - bár én mást gondoltam - a kapcsolata Taylorral nem miatta szakadt meg. Abban az évben minden összejött. Volt egy félreértett Golden Globe köszönőbeszéd, egy kedvenc karakter halála.

- Melyik volt a kedvenc karaktere? - Luke úgy nézett rám a pohár bor felett, mintha egy marslakó lennék, aki most szállt le a hátsó kertben az űrhajójával.

- Nem tudod? - a fejem rázom, bár ezzel inkább vigyázok, mert még leszédülök a székről. Finom volt a bor, és jó a társaság. Ilyenkor fogy a bor.