𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

[P R O L Ó G U S]

-Jaj Avery, persze hogy fogunk találkozni még! Nem örökre megyek el. - nevettem a telefonba, aminek másik végén drága barátnőm volt.
-De ahjj, az olyan messze van még! Így kivel töltöm a nyári szünetet? És kivel megyek majd szeptember elsején suliba? - siránkozott.
Igen, éppen költözünk. A szülőhelyemtől 700km-re. Mindent magam mögött hagyva. Az iskolát, a barátaimat, Kendallt. Bár mondjuk vele nem is volt túl jó a kapcsolatom.

Az ablakon bámultam kifelé, figyeltem az eltávolodó fákat, majd megpillantottam a táblát, ahová ki volt írva : Welcome in Charlotte.
Megérkeztünk az új városba ahol élni fogunk.
Nem örültem ennek az egésznek, mert így Averyvel nem tudunk csajos estét tartani. Ami hiányozni fog. Ő volt az a személy, akivel mindent meg tudtunk beszélni. A legjobb barátnőm. Kendall, nos hát ő meg a legjobb fiú barátom volt. Csak már pár hónapja kezdtem többet érezni iránta. De ez nem tartott sokáig mert észrevette és véget vetett a barátságunknak. Nagyon rossz volt.

-Kicsim! Megjöttünk! - zökkentett ki anya a gondolatmenetemből. Kicsit elkalandoztam.
-Szuper. - szálltam ki a kocsiból.
Egy hatalmas vajszínű ház előtt álltunk. Bevallom, azért tetszett. Főleg hogy emeletes. Tuti az emeleten lesz a szobám úrsiten dejó.
-Elvileg medence is van a hátsó kertben! - tette apa csípőre a kezét.
-Hurrá! - ugrándozott örömében a húgom, Jess.
-Madi, mit szólsz? Tetszik? - jött közelebb anya.
-Hát, elég jó. Azt hiszem, megleszek itt. - kezdtem el körül nézni az utcában. Majd megakadt a szemem a szemben lévő házon. Olyan ismerős. Mintha láttam már volna egy képen, vagy videón.
A táskámat fogva besétáltam a házba, ahol egy hatalmas előtér fogadott. Szemben az ajtóval egy fehér lépcső fel az emeletre, amit Jess már meg is talált. Én is elindultam felfelé.
4 ajtó volt odafent. A legelsőbe be is nyitottam. Elég nagy fürdőszoba tárult a szemem elé. Hatalmas kád, mellette zuhanyzó, márvány mosdó. Hatalmas tükör. Ez tetszik. Benyitottam a mellette lévő szobába is, de Jess már elfoglalta.
-Azta! - lepődtem meg. Egy rózsaszín szoba, középen egy nagy fehér ágy függönyökkel. És csodaszép szekrény.
-Azt hiszem az én szobám ez lesz. - álltam meg a húgom szobájával szemben lévő ajtó előtt. Benyitottam.
A lélegzetem is elállt.
A szoba szürke volt, leddel kivilágítva, szintén középen egy nagy ágy. Mellette éjjeli szekrény. Szemben vele egy íróasztal. A szekrény az ablak mellett volt, de az is hatalmas.
Volt egy ajtó az íróasztal mellett. Gondolom gardrób.
Benyitottam, és egy fürdőszobát véltem felfedezni. Aztak*.... Saját fürdő. Mi ez a luxus? Már most imádom.

-Anyaaaaa! Nem mondtad hogy saját fürdőm lesz! - futottam le a lépcsőn kiabláva.
-Meglepetésnek szántam! De ha jól látom tetszik. Igaz? - kacsintott.
-Imádom.
-Hé, és én miért nem kaptam saját fürdőt? - jött le Jess morcosan.
-Kicsim, melletted van a mosdó! Különben is, te még kislány vagy, Madi meg már majdnem felnőtt. - nyugtatta anyu Jesst. Hát azért annyira nem kislány, 11 éves. De tényleg nincs szüksége saját fürdőre. Nekem sem, de jó ha van.

-Na, szuper, a költöztető is ideért! - nyitotta ki a bejárati ajtót apu. Meghozták a cuccainkat.
Kimentem én is segíteni. A saját dobozaimat először csak arrébb raktam, hogy a tévét és az ilyen dolgokat először be tudjuk vinni.

Már nem sok doboz volt a kocsiban, amikor éppen emeltem fel az egyiket. Dejó, pont ebben vannak a könyvek. Alig bírtam felemelni és ennek hangot is adtam.
-Ó hogyaza... - kezdtem bele, megláttam valakit a szemem sarkából a kocsi oldalának támaszkodni.

És ettől a pillanattól kezdve kezdett el az életem gyökresen megváltozni. Hogy miért?
A következő részekben kiderül.

Sziasztok!
Már régóta tervezem, hogy elkezdek írni egy ilyen könyvet.
Életem a gyerek, és muszáj ezt megírnom mert beleőrülök.
Aki szintén imádja ezt a csodagyereket, annak jó olvasást kívánok. Annak is aki nem, de az ugye nem olvassa el. Vagy nem tudom🤷🏼‍♀️🤦🏼‍♀️😂