Biztonságban a karodban

2. Fejezet

Tina a brit varázslóra meredt. Lehajtott fejjel állt, kerülve a szemkontaktust. Közvetlenül a háta mögött bámulta. Lenyűgözőnek találta, hogy annyira óvatosan nézett rá.
Egy másik dolog ami lenyűgözte az, az volt, hogy ez az ember éppen felajánlotta neki a saját házat, tartózkodási helynek. Ahogy kinézet az ablakon, azon tűnődött, hogy mit fog csinálni. Úgy tűnt, hogy Göthe megérti, miért nem akar New Yorkba menni. Valahogy pontosan tudta mire van szüksége, mielőtt még említette volna.
Göthe felpillantott, de mikor Tina a szemébe nézett gyorsan más felé fordult.

-Mennünk kellene. -mondta.

Tina bólintott. Annak ellenére, hogy Göthe nem nézett rá közvetlenül, tudta, hogy figyeli őt. Megfordult és látta, hogy Tina követi. Lépésről lépésre egymás mellett haladtak, vissza a terembe, ahol Jacob és Nagini vártak. Göthe intett nekik, mindketten felálltak és elindultak.

-Menjünk. -mondta.

Kisiettek a szobából, a Roxfort kanyargós folyosóira. Tina próbálta felidézni, hogy melyik folyosón jöttek be, de meg mert rá volna esküdni, hogy egy csomó folyosót még soha sem látott.

-Göthe -mondta. -Ugyanazon az úton megyünk ki, mint ahol bejöttünk?

-Öhm...többé-kevésbé.

Tina felvonta a szemöldökét.

-Többé-kevésbé?

-A kastély hajlamos változni. A dolgok... hát a dolgok általában mozognak.

Tina kissé összevonta a homlokát, aztán vállát vont. Túl kimerült volt, ahhoz, hogy kitalálja mire gondol Göthe.
A csoport elhagyta a kastély falait, már a hídon jártak, miközben kezdett egyre sötétebb lenni. Körülbelül félúton megfogták egymás kezét, és egy másodperc múlva egy üres utcában jelentek meg. Tina Göthe és Nagini között volt, Jacob a lány másik oldalán. Amikor megérkeztek, Göthe azonnal elengedte a kezét, és a ház felé indult. Nagini követte őt.

-Hopponáltál az utca közepére? -kérdezte.

-Ez Anglia. Annyira nem vagyunk szigorúak. Különben is, tudom, hogy ilyen napszakban már senki sincs az utcán. -mondta Göthe.

Gyorsan felfutott a lépcsőn, elfordította az ajtógombot, de az zárva volt. Zsebébe nyúlt.

-Merlin szakállára!

-Mi történt? -kérdezte Tina, idegesen.

-A kulcsom. Nincs nálam. Annyira siettem, hogy Párizsba menjek, hogy megkereselek, hogy magammal se vittem, mikor elhagytam a házat. Nem tudom kinyitni varázslattal, mert védő varázs van rajta. Visszavonhatóm a varázslatott, de az hosszú folyamat lenne, nem beszélve arról, hogy mennyire bonyolult.

-Nincs valaki másnak kulcsa? -kérdezte Tina.

Nem tudta, miért lenne bárki másnál is - gondolkodás nélkül kérdezte. Göthe válaszan azonban megdöbbent.

-De, valójában van. Az asszisztensemnek Buntynak, de ő jelenleg nincs itt, különben az ajtó nem lenne bezárva.

Tina hirtelen idegesnek tűnt. Valami oknál fogva tartott tőle, hogy Göthének egy női asszisztense van, de nem tudta miért. Ugyan az az érzés járta át, mint mikor elolvasta a könyvéről szóló cikket.

-Nos, hol van? -kérdezte.

-Azt hiszem haza ment.

-Haza?

-Öhm, igen. -Göthe kíváncsian nézett rá. -Nem itt él.

Miért mondja ezt nekem? Olyan mintha tudná, hogy ha ezt hallom megkönnyebbülök... De miért könnyebülök meg? -gondolta magában Tina.