Biztonságban a karodban

15. Fejezet

Göthe felnézett, ahogy Tina közeledett felé.

-Helló! -mondta. -Mit csinálsz itt?

Tina elmosolyodott.

-Azért jöttem, hogy megkereselek.

-Hol van Tolliver?

-Mi? Azt állítod, hogy minden egyes nap vele kellene lennem? -kérdezte, kissé gúnyosan.

-Nem. -kuncogott Göthe, de aztán hangja komolyabb lett. -De általában mindig vele vagy. Hol van?

Tina sóhajtott és lehunyta a szemét.

-Igazad van. Nincs itt. Többet akart látni Londonból.

-Miért nem mentél vele?

-Mondtam neki, hogy nincs kedvem sétálni. -habozott. -Valójában ez csak egy ürügy volt, hogy veled töltsem az időt. Ezenkívül, ha Londonba mennék sétálni, akkor olyasvalakivel szeretnék menni aki ott él. -elmosolyodott. -Mint te.

Göthe elmosolyodott, ennek hallatán, úgy érezte, hogy talán van esélye nála.

-Fogj egy vödröt. -mondta. -Az alagsorba megyek, az állatokat gondozni.

Elindultak, és elkezdték gondozni az állatokat.

-Mit mondott Tolliver, amikor megtudta, hogy együtt mentünk valahova? -kérdezte Göthe.

-Ó, dühös volt.

Göthe gyorsan felnézett.

-Dühös volt? Mit csinált? -kérdezte rettenetesen aggódva.

-Csak viccelek. -nevetett Tina. -Csak látni akartam, hogyan reagálsz. -mondta, majd komolyabb lett. -Ideges volt, hogy szó nélkül elmentem, de nem tudja, hogy veled voltam. -kissé összevonta a homlokát. -Talán a legjobb ha ez így is marad.

Göthe bólintott. Nyilvánvaló volt, hogy Tina egy kis időre vágyott, távol tőle, de Tolliver nem adta meg neki a lehetőséget. Utálta.
Miközben gondozták az állatokat, Tina különböző kérdéseket kérdezett róluk, Göthe pedig megválaszolta azokat. Később felmentek a nappaliba, és leültek a kanapéra. Egy ideig csendben voltak. Göthe lenézett Tina kezeire, és óvatosan megfogta.

-Tina. -mondta

-Hmm?

-Azon a napon mikor Tolliver megjelent azt mondtad, hogy nem vagy boldog, hogy itt van.

-Nem. -felelte Tina, egyszerűen.

-Nem? -nézett rá Göthe.

Tina megrázta a fejét.

-Miért? Mindketten aurorok vagytok, jók vagytok a munkátokban, szenvedélyesek, és gyönyörűek vagytok, ő...

-Mi? -szakította félbe Tina.

-Tessék?

-Te... gyönyörűnek hívtál? -kérdezte.

-Öö.. -Göthe elpirult, és lenézett. -Igen.

-Miért?

-Mert az vagy. -mondta Göthe, ahogy felnézett. Egyre magabiztosabb volt. -Nem tudom miért gondolod azt, hogy nem vagy az.

-A húgom a gyönyörű. Ez mindig egyértelmű volt.

-A húgod csinos, de te gyönyörű vagy. -mondta Göthe.

Felemelte a kezét, hogy hátra simitsa Tina haját. A szemük összetalálkozott. Göthe úgy érezte, hogy Tina pillantása előre húzza. Közelebb hajolt hozzá, az ajkaik ujjnyi távolságra voltak egymástól. Göthe szíve vadul kalapált. Még sosem volt ennyire közel ahhoz, hogy megcsókoljon valakit, és ez a valaki Tina volt.
A bejárati ajtó kinyílt. Göthe lehunyta a szemét és elfordult Tinától. A pillanat véget ért, és valószínűleg sose fog megismétlődni. Érezte, hogy Tina feláll, majd elengedi a kezét, és hallotta távolodó lépéseit.
Göthe kinyitotta a szemét egy másodpercre a kanapéra bámult, ahol az előbb még Tina volt. Tolliver lépett be a szobába.

-Helló, Salmander! -mondta vidáman. -Hol van Tina?

-Nem tudom. -rázta meg a fejét.

Tolliver vállat vont, majd felment a lépcsőn. Göthe hátradölt, és arcát a kezébe temette.

Mit csinálok? Tinának van barátja, még akkor is ha nem boldog vele. Valójában itt van és birtokolni akarja. De akartam azt a csókot. -vallotta be.

Göthe nem értette Tina viselkedését. Az elmúlt két napban sok időt töltött vele, távol Tollivertől. És úgy érezte, hogy fizikailag közel kerültek egymáshoz.

Azt hiszem, hogy már korábban is közelebb álltunk egymáshoz. -gondolta Göthe. -De tegnap óta megfogja a kezem, és velem van. De mit jelent ez?

Egy másik dolog amit Göthe észre vett az, az volt, hogy Tina összehasonlítja őt Tolliverrel. Eddig Tolliverről csak panaszkodott.

Nem fog rólam panaszokodni mikor velem beszél. És valószínűleg Tollivernek sem mondja el, hogy zavarja.

Göthe felnézett, mikor hallotta, hogy valaki belép a szobába. Nagini volt.

-Minden rendben? -kérdezte.

Göthe sóhajtva felállt.

-Jól vagyok.

-Biztos vagy benne? -nem kapott választ így folytatta. -Van valami köze Tinához? Felrohant a szobába, és a párnájába vetette az arcát. Nem hiszem, hogy sír... Mi történt? Köze van a dolognak Tolliverhez?

Göthe megrázta a fejét.

-Nem tudom. Gyere, tanuljunk valami újat.

Nagini előhúzta a pálcáját.

-Volt valami közte és közted? -kérdezte a lány.

-Közel. -mondta Göthe, és ő is pálcát ragadott.

-Közel? -vonta fel a szemöldökét, Nagini.

Göthe figyelmen kívül hagyta, és tanítani kezdte. Egy ideig csendben dolgoztak, aztán Nagini újra felvetette a témát.

-Tina mondta, hogy rólad álmodik?

Göthe felsóhajtott, és leengedte a pálcáját.

-Igen.

-Nos, ez igaz. Felébredtem mikor álmában a nevedet kiabálta. Mindig ideges. -megállt. -Tetszik neked, nem igaz?

-Nem tudom, hogy érzem magam vele.

-De érzel valamit.

Göthe habozott, majd bólintott.

-Érzek valamit. -ismerte be.