Biztonságban a karodban

21. Fejezet

Göthe nem szívesen hagyta ott Tinát. Tudta, hogy megígérte, hogy nem megy sehova, ennek ellenére mégis aggódott érte.
Másnap elkészítette a szokásos reggelit. A nap eseménytelen volt. Tina Naginit tanította tovább. Az egyetlen dolog amit talán érdekesnek lehet mondani, hogy Jacob megkérdezte mi történt Tinával. Göthe elmondta neki, hogy mi zaklatta fel, és meglepődve tapasztalta, hogy barátja jobban viselte, mint Tina.
Göthe kimerült az nap este. Forgolodott az ágyban, nem tudott aludni. Felült az ágyra, az időre pillantott. Hajnali négy óra volt. Úgy döntött, hogy lemegy az alagsorba, élvégzi a munkát.

-Lumos! -mormolta.

Pálcájának vége felgyulladt. Felöltözött, és csendben elhagyta a szobát. A nappaliba érve hallotta, hogy valami mozog a bejárati ajtónál. Lassan megközelítette az ajtót, és egy emberi alakot látott kirajzolodni.

-Ki van ott? -kérdezte halkan.

Az alak felé fordult, Göthe megvilágította és így már látta, hogy Tina volt az.

-Göthe! -kiáltott fel.

-Tina, hová mész?

-Meg kell találnom a húgomat.

-Megígérted, hogy nem fogsz elmenni. -mondta Göthe.

Tina csalódottan felsóhajtott.

-Tudom, de rájöttem, hogy nem hagyhatom el őt. Szükségem van rá. Tudom, hogy nem érted, nem tudod min megyek keresztül. Nem veszítettél el senkit se Párizsban. -a hangja még suttogás volt, de kicsivel magasabb.

-Szerinted te vagy az egyetlen aki elveszített valakit? -csattant fel Göthe. -Azt gondolod, hogy csak te szenvedsz ennyi fájdalomban? Láttam, hogy mennyire nehéz Jacobnak és Nagininek. Nagini alig beszélt az első néhány hétben. Ez az oka, hogy a tanulásra koncentrál, így nem gondol annyit Credencere. Ő volt az egyetlen barátja, ha megtanult varázsolni reméli, hogy segíthet Credence megmentésében.

Tina habozott, látta, hogy Göthe könnyekkel küzd.

-És Jacob -itt a lépcső felé mutatott. -Jacob is fájdalomban tölti a napjait. Tudom, hogy nem mutatja, de fáj neki. Éjszakánként mikor felébredek hallom, hogy Queeniet hívja. Egyik nap láttam Theseust. Ő se olyan, mint régen. Meg van törve, ahogy mindenki, Tina. Szerinted nem volt semmiféle hatással ez rám? -Göthe már sírt. -Elvesztettem két jó barátomat. Leta vot az első barátom. Évek óta nem beszéltünk egymással, de barátok voltunk. Queenie legalább életben van, de Leta meghalt. És Queenie is a barátom volt. Ti hárman voltatok az első barátaim miután kicsaptak az iskolából, és fájt látni, ahogy átment a lángon. Ráadásul a ti fájdalmatokkal kellett foglalkoznom. Láttam, hogy mennyire fáj nektek, láttam, hogy mennyire szenvedtek. Napról napra látlak titeket szenvedni, és ez fáj. Elmondhatatlanul fáj, Tina. Tudom, hogy én nem veszítettem el úgy senkit, mint te vagy Jacob, de fáj. És nem akarlak elveszíteni, Tina. Nem tudlak elveszíteni.

Göthe már nem tudta folytatni. Behunyta a szemét, és hagyta, hogy könnyei lefolyanak az arcán. Pálcája kiesett a kezéből, hallotta Tina mozgását, hallotta a lépteit. Érezte, ahogy Tina karjai köré fonódnak. Közelebb húzta, és fejét a vállára tette, úgy sírt, szabadon.

-Göthe -mondta Tina. -Nagyon sajnálom. -kezét Göthe hajába túrta, úgy folytatta. -Önző voltam. Nem tudtam, hogy... Nagyon sajnálom.

Göthe könnyeket érzet a nyakán, rájött, hogy Tina is sír.

-Nem megyek sehová, Göthe. Megígérem.

Göthe felnézett. Tina arca és szeme könnyes volt. Göthe tudta, hogy nem lesz képes megállítani magát. Nem akarta megállítani magát. Mielőtt elméje felfogta volna, hogy mit csinál előrehajolt és megcsókolta a lányt. Óvatosan csókolta meg, miközben feltárta a száját. Egy pillanattal később Tina ugyanolyan óvatosan de lelkesen csókolta vissza.
Hirtelen rájött, hogy mit csinál. Elhúzódott.

-Nagyon sajnálom. -dadogta. -Én...

Tina csókja félbeszakította. A lány karjai a nyakaköré fonódtak, és kezei beletúrtak a hajába. Visszatért a csókhoz. Egyik kezével a lány derekát fogta, másikkal a hajába túrt. Közelebb húzta Tinát, elmélyítve a csókot.
Göthe még soha senkit se csókolt meg, de ez az érzés csodálatos volt. Leírhatatlan volt.
A csók folytatódott, és egyikük sem akarta, hogy véget érjen, ez a pillanat. Végül, hogy levegőhöz jussanak abba hagyták. Ott álltak egymásra bámulva.

-Merlin szakállára! -mondta Göthe.

Tina is beszélt valamit de nem értette.
Megfordult felvette a pálcáját, majd felrohant a lépcsőn. Belépett a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. A padlóra térdelt, és maga elé bámult.

Mit tettem?