Biztonságban a karodban

31. Fejezet

Alig néhány nap volt hátra karácsonyig. Így hát Göthe úgy döntött mindenkit elvisz az Abszolútra, hogy vásárolni tudjon. A forgalmas utcán úgy döntöttek, hogy feloszlanak. Jacob és Nagini ugyanabba az irányba indult el, Göthe és Tina a másikba. Abban állapottak meg, hogy egy óra múlva ugyan itt találkoznak.
Göthe karját Tina dereka köré fonta, és elindultak vásárolni.

-Őszintén szólva ideges vagyok amiatt, hogy Jacobot és Naginit egyedül hagyjuk. -mondta Tina. -Úgy értem Jacob magnix, és Nagini még nem tanulta meg teljes mértékben kezelni a varázserejét.

-Eleget tud ahhoz, hogy megvédje Jacobot. És ha véletlenül megtámadnák őket, tele van az utca varázslókkal, és boszorkányokkal.

-Tudom, de még mindig...

-Nagyon jól tudod, hogy időt akartak adni nekünk, hogy egyedül legyünk.

-Miért nem kaphatjuk meg otthon? -kérdezte Tina szárazon, majd nevetett. -Örülök, hogy veled vagyok.

-Én is örülök. -felelte Göthe.

Betértek egy közeli üzletbe, próbálták kitalálni, hogy mit adjanak Nagininek és Jacobnak. Jacob ajándékát hamar megtalálták. Úgy döntöttek, hogy elvarázsolt edényeket vesznek neki, amik maguktól elkészítették az ételt. Nagini számára különböző ékszereket vállogattak ki. Tina javasolta, hogy nézzenek be a könyves boltba, így az lett a következő állomásuk.

-Göthe, nézd! -kiáltott fel Tina, mikor elérték a boltot.

-Mi az? -kérdezte Göthe.

-Ez a te könyved.

Valóban. Az ablakon túl Göthe könyve sorakozott, egy tábla mellett amely a ,,Legjobban keresett" felirat díszelget.

-A könyved nagyon sikeres. -mondta Tina, és egy csókot nyomott az arcára.

-Azt hiszem igen. -mondta Göthe és kissé elpirult. -De nem tudom, ez nem túl jó.

-Göthe miről beszélsz? -kérdezte Tina, és tekintette követelte, hogy a férfi ránézen. -Elolvastam a könyved, és csodálatos. El sem tudom képzelni, hogy miért nem szeretné valaki.

-Elolvastad a könyvemet? -kérdezte Göthe.

-Ezt már mondtam neked. -mosolygott Tina.

-Tudom. -habozott. -Valóban megvetted?

-Természetesen megvettem, Göthe. Még mindig tudom, hogy hová tettem, hacsak Queenie nem tette el valahová máshova. New York-ban van, számos sok más dologgal, amiért szeretnék visszamenni, hogy magamnál tartsam.

Göthe hirtelen bűnösnek érezte magát.

-Tina, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam vinni neked egy példányt. Nagyon szerettem volna, de a minisztérium...

-Nem engedte, hogy utaz. -fejezte be Tina. -Tudom. És semmi baj. Mindent megértek. Tudom, hogy nem a te hibád volt. -mosolygott rá.

Göthe Tinát nézte, de a gondolatai máshol jártak. Egy téglalap alakú csomagon, ami az íróasztala fiókjában helyezkedett el, az útlevele alatt. Ez volt a könyve első példánya. Azt tervezte, hogy visszamegy New York-ba, és átadja Tinának személyesen, azonban nem tehette meg. Gondolt arra, hogy elküldi neki egy bocsánat kérő magyarázattal, de rossz ötletnek tartotta. Később valahogy nem került rá sor. Ott volt a magazin...

-Göthe!

Tina hangja visszarángatták a valóságba.

-Hmmm?