Biztonságban a karodban

8. Fejezet

Már eltelt azóta néhány hét, hogy Göthe megmutatta Tinának a kelpit. Tina álmai idővel jobbak lettek, és képes volt nyugodtan aludni. Az alagsorban is kevesebb időt töltött. Ő és Nagini a nappaliban olvastak, mikor Göthe hirtelen belépett az ajtón.

-Nagini -mondta. -Jártál varázsló iskolába?

Nagini megdöbbent a kérdésen, és megrázta a fejét.

-Nem. Maledictus vagyok, nem engedték, hogy iskolába járjak. -válaszolta.

-Pálcád sincs?

Nagini ismét a fejét tekerte.

Göthe beljebb lépett a helyiségbe, és leült.

-Szeretnél? -kérdezte tőle.

-Nem tudnám használni. Nem tanította meg senki sem, hogy hogyan kellene.

-Tina és én megtudjuk tanítani neked. -mondta Tina felé fordulva. -Ha szeretnéd.

Tina mosolygott és bólintott.

-Oké -mondta lassan Nagini. -De hol szerezzek be egyet?

-Elmegyünk az Abszolútra és veszünk neked egyet. -jelentette ki Göthe. -Voltaképpen most azonnal mehetünk. Bunty majd gondoskodik a többi állatról. És mindannyiunknak szüksége van egy kis kimozdulásra.

Mindenki beleegyezett, kimenetek az utcára, Göthe körbe nézett, majd megfogták egymás kezét, és egy pillanattal később a boltnál kötöttek ki. Göthe gyorsan elengedte Tina kezét. Abban a pillanatban hiányzott neki, a lány közelsége, de tudta, hogy furcsa lenne ha újra megfogná.
Bementek a boltba, és a csengő jelezte érkezésüket. A falakat párnázott, keskeny dobozok borították. Csak egy pár szék volt az üzletben. Egy sötét barna hajú férfi jelent meg előttük.

-Göthe Salmander -mondta mosolyogva, és kissé titokzatosan. -Örülök, hogy újra látom. Nagyon jól emlékszem a pálcájára. Cédrus, egyszarvú hajmaggal, tizenegy és fél hüvelyk, kissé merev.

Göthe bólintott. Átadta a pálcáját Ollivandernek, ő pedig megvizsgálta.

-Meglepett, hogy nem vették el öntől, miután kirúgták az iskolából. -mondta Ollivander.

-Dumbledorenak köszönhetem. Küzdött érte, hogy az iskolában maradhassak, de a legtöbb amit tehetett, hogy a pálcámat megtarthattam.

-Igen... A közelmúltban, ha jól hallottam valami bajba került New Yorkban, majd Párizsban.

-Az is Dumbledore miatt volt.

Ollivander kuncogott, majd a többiekre nézett.

-Látom, másokat is hozzot.

-Igen. Öhm, ő Tina Goldstein, amerikai, ahogy Jacob Kowalski is, és ő Nagini. -mondta és közben mindenkire vetett egy pillantást.

-Mr. Kowalski legyen óvatos, a pálcám érzékenyek muglik jelenlétében. -mondta Ollivander.

Jacob megdöbbent.

-Honnan...

-Tudom, hogy reagál egy pálca, ha egy mugli van a közelben. -mondta Ollivander, és most Tina felé fordult. -Bocsásson meg, láthatnám a pálcáját? Életemben eddig csak egyetlen amerikai pálcát láttam.

Tina bólintott, és előhúzta a pálcáját, hogy Ollivandernek adja.

-Egy fehér folyami szörny gerince. Ez egy Thiago Quintana pálca. Kissé rugalmas. Nagyon egyszerű kialakítás, de valójában nagyon szép. -mondta, majd újra a füléhez emelte a pálcát. -Ez érdekes.

Göthe pálcája után nyúlt, hogy azt is a füléhez tartsa. Ezután mindkét pálcát kinyújtotta a tenyerében.

-A pálcák rokonszenvet mutatnak egymás iránt. Pedig nem is testvérek. Ilyet még sosem láttam. -mondta.

Tina kissé elpirult, Göthére pillantott aki hasonlóan viselkedett. Egyszerre vették el a pálcájukat.

-Szóval, mi hozta ide Mr. Salmander? -kérdezte.

-Azért jöttünk, hogy pálcát vásároljunk Nagini számára. -mondta Göthe. -Ő egy maledictus, így nem volt még sohasem pálcája. Nem akarjuk zavarni, csak egy pálcát szeretnénk, és már itt sem vagyunk.

-Ugyan már! Rengeteg időm van. Jöjjön ide! -mondta Nagininek. -Megtaláljuk magának a megfelelő pálcát.

A többiek leültek, Ollivander pedig sorba adogatta Nagininek a pálcákat.
Tina Göthére pillantott. Göthe ránézett, ő pedig gyorsan a másik irányba nézett.

-Tina -mondta, és a lány újra ránézett. -Én... Én bocsánatot akartam kérni.

Tina kíváncsian nézett rá.

-Miért?

-Azért mert nem mentem vissza New Yorkba, és nem adtam át a könyvemet. -mondta Göthe.

-Göthe nem a te hibád volt. A minisztérium nem engedte, hogy elutaz.

-Tudom, de ha elmentem volna, elkerülhettük volna ezt a félreértést, azzal a magazinnal. Úgy értem, megtudtam volna magyarázni neked.

-Előbb is megmagyarázhatad volna. -mondta idegesen Tina.

-Nem láttam, amíg Queenie nem mutatta meg. Nem tudtam, hogy miért hagytad abba az írást, Tina.

Tina a kezére pillantott.

-Tudom, és sajnálom. Mikor mutatta meg Queenie?

-Mielőtt Párizsba mentem. Azt is említette, hogy van egy barátod.

-Én.... igen, azt hiszem. -mondta Tina, zavartan.

-Nos, örülök. Örülök, hogy találtál valakit aki boldoggá tesz.

Tina érezte Göthe hangjában a szomorúságot, a csalódást és a fájdalmat.

Boldog vagyok? -kérdezte magától. Achilles boldoggá tesz?

Mielőtt végig gondolhatta volna, hallotta, hogy Jacob felordít. Nagini kezében pálca volt, és szikrák voltak a levegőben. Göthe és Tina odaálltak hozzá.

-Fűzfa és sárkányszívizimhúr. -mondta Ollivander. -Tíz és negyed hüvelyk, hajlékony.

-Köszönjük! -mondta Göthe. -Mivel tartozom?

-Hét galleon.

Göthe fizetett, majd elindultak kifelé az üzletből.

-Nagyon figyelemre méltó boszorkány. -mondta Nagininek. -A fűzfa ritka egy pálca számára, nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen pálca választotta önt.

-Köszönöm, uram! -mondta Nagini.

A pálcákat  az író találta ki, valójában nem lehet tudni, hogy Tina és Göthe pálcája miből készültek. Reméljük, hogy egy napon Rowling választ ad rá. :)