Biztonságban a karodban

14. Fejezet

Tina elindult a folyosón, a bejárati ajtó felé. Achilles felment a szobájába, azt állítva, hogy egy pillanat múlva visszajön. Megragadta a kabátját, majd hátrapillantott. Senki sem volt ott. Csendesen kilépett a házból, és óvatosan becsukta az ajtót, remélve, hogy senki sem hallotta. Mintha látta volna Göthét a házban. Lement a lépcsőn, de habozott. Tudta, hogy Göthe látta. Egy pillanat múlva ki fog nyílni az ajtó és azt fogja tőle kérdezni, hogy hová megy. Valahogy nem zavarta ez a gondolat.

Inkább Göthe kérdezze meg tőlem, mint Achilles. -gondolta.

És az ajtó már nyílt is.

-Tina?

Tina lassan megfordult, és felnézett Göthére. Becsukta maga mögött az ajtót és Tinához ment.

-Ha megkérdezed, hogy hová megyek.... -kezdte Tina.

-Nem. -szakította félbe Göthe. -Csak azt akartam megkérdezni, hogy tudod-e, hogy jutsz el oda, ahova mész. Mármint ez London, és amióta itt vagy az idő nagy részét a házban töltötted. Csak egyszer hagytad el.

Tina elmosolyodott. Megérintette Göthe aggodalma.

-Minden rendben lesz. -biztosította. -Megtalálom az utat. -emlékezett rá, hogyan aggódott Göthe miatt mikor elment. Talán Göthe is úgy aggódik most érte?

Göthe ránézett. Még mindig figyelte, valószínűleg arra várva, hogy távozzon. Úgy döntött, hogy megteszi amit akkor akart, mikor a Roxfortba ment. De Tina gyorsabb volt. Egy lépéssel Göthe előtt termedt és átölelte. Göthe viszonozta, és vállán nyugtata a fejét.

-Légy óvatos! -mondta.

Tina mégszorosabban átölelte.

-Beszélni akarok Dumbledoreral. -ismerte be. -Gyere velem. Tudom, hogy jutok el oda, de vissza felé valószínűleg eltévednék. -nem tudta miért mondja ezt, hiszen vissza talált volna, de azt akarta, hogy Göthe vele jöjjön.

-Nem akarok útba lenni.

Tina hátra lépett.

-Azt akarom, hogy velem gyere. Kérlek!

-Rendben. -mosolyodott el Göthe
-Vissza megyek a kabátomért.

Vissza rohant a házba, Tina követte. Felvette a kabátját, és Tina a kezét nyújtotta felé. Göthe megfogta és egy pillanat múlva a hídon voltak. Nem vették észre, hogy még mindig egymás kezét fogják.
Tina örült, hogy Göthe vele jött. A megtett út elég fordulatos volt. Tina próbálta megjegyezni, de nem sikerült.
Göthe mondta, hogy a kastély hajlamos változni. -emlékeztette magát. Emlékezett, hogy az első néhány nap az Ilvermornyban is eltévedt.
Beértek egy könyvekkel teli szobába, ahol Dumbledore volt. Megálltak. Dumbledore egy könyvet olvasott.

-Menj csak. -mondta Göthe. -Itt várlak.

-Köszönj a régi tanárodnak, utána elmehetsz.

Dumbledore felnézett, és feléjük közeledett. Tekintette a kezükre esett, és mosolyogva felvonta a szemöldökét.
Tina elpirult, és gyorsan elengedték egymás kezét.

-Mi hozta ide ezt a két embert? -kérdezte Dumbledore.

-Tina beszélni akart önnel. Kérte, hogy hozzam el. -mondta Göthe. -Megyek. -azzal sarkon fordult és kirohant a szobából, mielőtt bárki megállíthatta volna.

-Miről akar beszélni? -kérdezte Dumbledore, majd egy széket varázsolt elő Tinának, hogy leüjjön. -Ne, hadd találjam ki. A húga miatt van itt ugye?

-Igen. Nem hallottam róla semmit, és aggódom érte. Nem tudom, hogy él-e még.

-Biztos vagyok benne, hogy életben van. Nincs miért aggódnia.

-De szeretnék róla tudni valamit. Tudni, hogy hol van, és mi történik vele. Utálom, hogy nem tudom mi van vele, és, hogy nem csinálunk semmit.

Dumbledore előrehajolt.

-Miss Goldstein

-Tina. -szakította félbe.

-Elnézést?

-Kérem hívjon Tinának. -mondta Tina. -Nem szeretem ha a vezetéknevemen szólítanak.

-Rendben, akkor Tina. Tudom, hogy a húgával akar lenni, de vannak dolgok amiket meg kell értenie.

-Tudom. -sóhajtotta Tina. -Göthe azt mondta, hogy ha most Grindelwald ellen lépünk, akkor meghalhatunk.

-Igen. Még azt sem tudjuk, hogy hol van most. Úgy gondolom, nem is lenne bölcs dolog, őt keresni. Valószínűleg nem is találnánk őt.

-Mit kellene tennünk?

-Várni.

Tina csendesen sóhajtott, és hátradőlt.

-Tudom, hogy nem tetszik a válasz, de ez az egyetlen amit tehetünk. Meg kell várnunk, amíg megmutatkozik. Utána tudunk egy tervet készíteni, és ellene lépni.

-De...

-Göthénél marad. -mondta Dumbledore.

Tina felvonta a szemöldökét.

-Igen, de...

-Nagyon kedves tőle, hogy felajánl magának egy tartózkodási helyet. Különösen úgy, hogy Mr. Kowalski, és Nagini is ott van vele.

-Igen, nagylelkű. -suttogta Tina. -Még azt is felajánlotta, hogy itt maradjon, mikor megjelent.

Dumbledore felvonta a szemöldökét.

-Itt van a barátja? -kérdezte.

-Igen, Achilles Tolliver. Majdnem egy hete érkezett. Jó volt újra látni.

-Itt marad?

-Igen. Göthe felajánlotta neki. Nem számítottam erre.

Dumbledore figyelte az arcát. Idegesnek tűnt.

-Ha itt van a barátja, akkor miért kérte meg Göthét, hogy jöjjön el önnel?

Tina habozott, nem igazán tudta a választ.

-Ő az egyetlen aki ismeri az utat. -mondta lassan.

-Igen... De ez nem a valódi ok, ugye?

Tina felsóhajtott.

-Nem tudom. Én... Örülök, hogy vele vagyok. De...ő... Nem tudom.

-Azt hiszem igen, csak nem veszi észre. -mondta Dumbledore. -Biztos vagyok benne, hogy hamarosan rájön.

Tina a kezére pillantott.

-Sajnálom, hogy nem tudok segíteni a húga miatt. De kérem legyen türelmes, és bízzon bennem. -mondta Dumbledore. -És ne feledje, hogy Göthe mindig ott lesz maga mellett. Bízzon benne!

Tina elpirult, és felállt.

-Tudom. Viszlát!

Megfordult, és kiment a szobából, Göthe ott várta.

-Jól vagy? -kérdezte.

Tina bólintott.

-Jól vagyok.

Göthe elindult a folyosón, Tina követte. Gondolkodás nélkül megfogta a kezét. Nem tudta miért, csak azt tudta, hogy megnyugtató volt a kezét fognia.
Elértek a hídhoz, hopponáltak, Göthe utcájára. Felmentek a lépcsőn, és megálltak az ajtó előtt. Néhány percig csendben álltak, vonakodtak bemenni. Végül Göthe elengedte a kezét - azonnal hiányzott neki a kapcsolat - és belépett a házba. Tina követte. Letették a kabátjukat, majd Göthe elindult a folyosón.

-Göthe! -szólt utána Tina.

-Igen?

-Göthe én.... -habozott, nem tudta mit mondjon. -Köszönöm!

Göthe mosolygott.

-Bármikor.