Biztonságban a karodban

4. Fejezet

Tina hátra simitotta a haját. Közel egy hete Göthe házában volt, és az idő nagy részét az alagsorban töltötte. Volt, hogy alkalmanként Göthe fel bukkant, azonban megtartotta a távolságot. Egy része örült ennek, tudta, hogy így nem kell megvitatni vele Queeniet, de azt is tudta, hogy nem akar vele beszélni, és ez zavarta.
Vetett egy pillantást a tükörbe, majd lement reggelizni. Ő volt az utolsó személy aki megérkezett. Csendesen leült a többiekhez, és enni kezdett. Göthe és Nagini beszélgettek, Jacob is néha váltott egy-két szót. Tina nem érezte úgy, hogy képes lenne beszélni az emberekkel, így inkább csak csöndben maradt.
Amikor az étkezést befejezték, Jacob felajánlotta, hogy megmossa az edényeket, Nagini pedig segített megszárítani őket.

-Az egészet meg lehet oldani pár varázslattal. -mondta Göthe. -Senkinek sem kell fáradoznia.

-Nem, nem, had csináljam. Szükségem van valamire. -mondta Jacob.

Ő és Nagini elkezdtek dolgozni, közben Bunty jött be néhány levéllel.

-Itt van, a levele Göthe. -mondta. -Önnek is van egy Miss Goldstein.

Tina elővette a levelet és a címre pillantott. Csak a névig jutott el, de már attól lefagyott. Achilles. Megfordult és rohant a pincébe. Gyorsan eljutott a szokásos helyére, és remegve kinyitotta a levelet.

Kedves Tina!

Hiányzol. Két és fél hónap túl hosszú idő, főleg, hogy írni se tudok neked. Most, hogy olvastam a cikket az újságban - úgy gondoltam, hogy már írhatok. . Túl sokat nem említettek mi történt Párizsban. Valami magnixról írták, egy háborús hősről Theseus Salmanderről, meg az öccséről aki a Legendás furcsa lények szerzője.

Tina összehúzta a szemöldökét. Nem tetszett neki, ahogy Göthére utalt, de tovább olvasta.

Remélem jól vagy. Feltételezem, hogy már nincs szükség rád Párizsban. Szóval mikor jössz haza? Alig várom, hogy lássalak. Nem tudom hol vagy, ezért bagollyal küldtem a levelet. A választ csak a magnix postán küldheted el. Biztonságosabb lesz.

Szeretlek
Szerelmed, Achilles

Tina összehajtotta a levelet és az alagsorra meredt. Nem értékelte a levelet, főleg nem az elejét. Rájött, hogy válaszolnia kell, felállt, és visszatért a szobájába. Kihúzta a fiókot, papírt, tintát és tollat húzott elő. Belemártotta a tollat a tintába és a papír fölé tartotta.
Habozott. Mit írjak?

Kedves Achilles!

Jó hallani rólad. Két és fél hónap valóban hosszú idő. Jól vagyok. Most Londonban vagyok, biztonságban. Nem tudom mikor térek vissza New Yorkba, de nem hiszem, hogy mostanában. Grindelwald még mindig szabadon van, és segíteni szeretnék a bajba jutott embereknek. Különben is, elégé részt veszek ebben az ügyben, így jobb ha Angliában maradok, ahol vannak olyan emberek akik ismerik Grindelwaldot.
Majd még írok.

Én is szeretlek.
Szerelmed,
Tina

Nem tudta miért olyan nehéz a levélben megírni, a "szeretlek" szavakat, de az volt. Összehajtotta a papírt, becsúsztatta egy borítékba, a sarokba ráírta Achilles és Göthe címét. Rájött, hogy nem tudja hol van a posta, így lement az alagsorba, hogy megkeresse Göthét. Azonban sehol sem találta.

-Bunty -mondta, az asszistens felé fordulva. -Hol van Göthe?

A vörös hajú boszorkány felnézett.

-Ööö a cóju házban van. Előfordulhat, hogy várnia kell míg kijön. Még akkor sem mehet oda, ha a cóju gyengédebb.

-Minden rendben. -mondta Tina. -A cóju ismer engem.

Elment a házhoz, és belenézett. A cóju a sarokban pihent. Göthe a tér másik oldalán volt, és szorgalmasan dolgozott. Megszabadította magát a mellényétől, ingét pedig feltürte a könyökéig. Egy pillanatig figyelte ahogy dolgozik, majd óvatosan előrelépett.

-Göthe.

A cóju felnézett.

-Igen? -mondta halkan.

Tina hirtelen ideges lett. Úgy érezte, hogy a levél lyukat égett a zsebében. Arcát a cóju sörényébe temette.

-Van valami amit szeretnél? -kérdezte Göthe.

Tina mélylélegzetett vett, és felnézett Göthére.

-Én... Azon gondolkodtam, hogy esetleg megtudnád-e mutatni, hogy hol van a posta.

-Persze. Csak várj egy pillanatot, hogy itt végezzek és elviszlek.

Megfordult és vissza ment dolgozni. Tina követte, és felajánlotta neki a segítségét. Göthe megmutatta neki mit kell tenni, s csendben együtt dolgoztak. Azt akarta, hogy Göthe mondjon valamit, de nem mondott.

-Nem beszélsz velem.  -mondta. -Úgy tűnik, hogy kerülsz engem.

Göthe nem nézett rá.

-Én.. Azt hittem, hogy ezt akarod. -mondta. -Ott ültél a sarokban. Az alagsor legelszigeteltebb részén. Azt feltételeztem, hogy egyedül szeretnél lenni.

-Egyszer feljöttél oda.

-Igen, én... Megpróbáltam veled beszélni, de te elmentél. Azt hittem, hogy nem akarsz velem beszélni.

Tina lenézett a kezére.

-Szerettem volna veled beszélni, de... amikor előhoztad Queeniet... fájt. Szeretnék veled beszélni, de nem akarok róla beszélni. -mondta.

-Tudom, hogy nem akarsz, de... így magadba fojtod és ez nem egészséges. Néha segít a beszéd, átjutni a dolgokon. Tudom, hogy nem szeretnél beszélni róla, mert nem akarsz rágondolni, de azt is tudom, hogy mindig rágondolsz. Megpróbálsz úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne, de legbelül el vagy törve. Tudom, Tina. -mondta Göthe.

Tina rápillantott, Göthe közvetlenül ránézett így gyorsan elkerülte a tekintetét. Érezte, hogy könnyek képződnek a szemébe, így hát gyorsan pislogott. Nem akart Göthe előtt sírni.

Sírtál, amikor elbúcsúztál tőle. -emlékeztette magát.

-Nem baj ha sírsz, Tina. -mondta gyengéden Göthe. -A sírás nem tesz gyengébbé, hanem emberré tesz.

Tina kissé megrázta a fejét, és mielőtt letörölte volna magáról a könnycseppeket, döbbenve érezte, hogy ezt Göthe gyengéden megtette.
Hírtelen szabadon sírt, de nem Queenie miatt. Nem értette, hogy lehet Göthe ennyire megértő és megnyugtató. Gyengéden simogatta a karját, Tina előrelépett, és hagyta, hogy ölelésbe húzza.
Néhány percig álltak, amíg Tina könnyei le nem lassultak. Elhúzodott tőle, kissé elpirult, és letörölte a könnyeit. Befejezték a munkát. Göthe a mellénye felé nyúlt.

-Gyere, Tina -mondta halkan. -Keressük meg azt a postát.