Biztonságban a karodban

19. Fejezet

Göthe belépett a nappali ajtaján, és Tinára nézett. Már nem volt a bőröndben. Könnyek folytak le az arcán, a kezében pedig az újságot tartotta.
Mielőtt Göthe megszólalhatott volna Tolliver lépett be az ajtón. Tinához rohant és átkarolta.

-Mi a baj kicsim? Mi ez? -kérdezte tőle.

Tina elhúzodott tőle és Göthe karjaiba rohant. Tolliver döbbent arccal nézett utána.

-Tina. -mondta Göthe, és megpróbálta elengedni őt. -Tina, Tolliver minket bámul.

Tina nem mozdult. Még szorosabban ölelte át Göthét, és a vállán zokogott.

-Tina...

Tina megrázta a fejét, és tovább sírt. Göthe felemelte a kezét, intett Nagininek, hogy hagyja el a szobát, és megsimitotta Tina hátat.
Nagini odébb állt, és arra késztette Tollivert, hogy ő is hagyja el a helyiséget.

-Nem! Tudni akarom, hogy mi folyik itt! -csattant fel, majd Göthe és Tina felé indult. -Tina, kicsim, mi történt?

Nagini előre lépett.

-Valószínűleg valami köze van a húgához. -mondta Nagini. -Göthe tudja, hogy mi történt vele. Adjunk nekik időt, hogy megbeszéljék ami történt.

-Tudom, hogy nem tudom mi történt, de a barátnőm úgy kapaszkodik hozzá mintha...

-Nincs köztük semmi. - szakította félbe Nagini, miközben kifelé tessékelte a szobából.

-Figyeljen ide! -Tolliver kezdett dühös lenni. -Ha nem enged el, akkor...

-Meg akar fenyegetni engem? -sziszegte Nagini.

Tolliver megállt, és hátrált egy lépést. Göthe gyanította, hogy elmondták neki, hogy a lány kígyóvá alakulhat, azonban még sosem látta, de nem is akarta.

-Most -mondta Nagini, és ujjával az ajtó felé mutatott. -menj fel az emeletre!

A férfi engedelmeskedett, Nagini követte, közben kis mosolyt adott Göthének, mielőtt eltűnt a lépcsőn.
Göthe a karjában lévő nőre összpontosította minden figyelmét. Tina még mindig szorosan fogta, és zokogott. Egy lépést hátrált a kanapé felé, Tina követte, még mindig nem engedte el. Leült, Tina ő mellé, arcát a mellkasára téve, és  mindkét kezével megfogta Göthe ingjét. Az újság az ölébe esett.
Göthe az egyik kezével a hátat simogatta, a másikat felemelte és óvatosan megsimogatta az arcát.

-Tina. -mondta. - Tina, minden rendben. -Tina még mindig zokogott. -Tina meg kell nyugodnod, hogy beszélni tudjunk.

Tina tovább sírt néhány percig. Göthe közben a hátat, és arcát simogatta. A könnyei végül lelassultak.

-Tina, kérlek!

Lassan felült, letörölte magáról a könnyeket. Göthe az egyik kezével szintén letörölte őket.

-Mi a baj?

-Tudtál erről? -kérdezte az újságra pillantva.

Göthe bólintott.

-De csak ma reggel láttam. -Hogy találtad meg?

-Téged kerestelek. Nyitva volt a bőröndöd, ezért lementem. Ott volt az asztalon. -magyarázta Tina. Göthe szemébe nézett. -Miért próbáltad elrejteni előlem?

-Sajnálom. -mondta Göthe gyorsan. -Csak jót akartam neked, így is olyan stresszes vagy. Olyan sok dolog történt mostanában. Gondoltam, az a legjobb ha nem látod meg. Nem akartam több fájdalmat okozni neked. De most már rájöttem, hogy csak rontottam a helyzeten. Nagyon sajnálom. -közelebb húzta Tinát, majd az újságra pillantott.

Gellert Grindelwald követőket szerez Németországban

A kép alatti szöveg Tina könnyeivel volt tele, de Göthe már elolvasta. Csak arról szólt, hogy Grindelwald, hogyan mutatta meg magát, Queenieről nem esett szó. De a képen ott volt Grindelwald. Jobb oldalán Rosierrel bal oldalán pedig Queenie volt. Még mindig gyönyörű volt, de a kedvesség, és melegség eltűnt a tekintetéből. Szépsége és tekintette hidegre fordult.

-Úgy néz ki... -kezdte Tina, de beleborzongott. -Még soha sem láttam így. Soha sem hittem, hogy valaha így fog kinézni. Ez szörnyű.

-Tudom. -sóhajtott Göthe.

Tina a képet bámulta. Ujjával megérintette húga arcát, és beleborzongott.
Göthe behajtotta az újságot, és félre dobta. Tinát közelebb húzta magához.

-Miért kellett elmenni? -kérdezte Tina. -Miért követte Grindelwaldot?

Göthe felsóhajtott.

-Tudod, hogy miért tette Tina. Őszintén hitte, hogy ez a legjobb neki és Jacobnak.

-Az egész az én hibám. -suttogta Tina. -Nem kellett volna vele olyan keményen viselkednem. Miután megtudtam, hogy találkozgat vele olyan dühös voltam rá. Aztán elmentem Párizsba, és lehetőségem se volt tőle bocsánatot kérni. Annyira hibásnak érzem magam. -megállt. -Még mindig nem kértem tőle bocsánatot, és talán már sose lesz rá lehetőségem. Támogatnom kellett volna, hogy feleségül menjen Jacobhoz. Most bocsánatot kérnék tőle, ha itt lenne.

-Shhh, Tina. -nyugtatta Göthe. -Ez nem a te hibád. Te és Queenie Amerikában nőttetek fel, mindketten tudtátok, hogy nem szabad varázstalan emberekkel kapcsolatba lépni. Ha Queenie és Jacob ide költözött volna - valószínűleg féltek volna, hogy elítélik az emberek.

Lepillantott. Tina ismét sírt. Egyikük sem szólt semmit. Tina elmozdította a fejét, hogy kényelmesen pihenjen Göthén. Pár perc múlva elaludt. Göthe nem tudta mit kellene tennie. Annyira békésen aludt, hogy nem akarta felébreszteni, ugyanakkor azt is tudta, hogy örökké nem ülhetnek itt. Tolliver bizonyára már elég ideges volt.
Göthe óvatosan felállt, felvette Tinát, vigyázva, hogy ne ébressze fel, majd felvitte a lépcsőn. A feje a vállán nyugodott, lélegzete csiklandozta a nyakát, és átfutotta a gerincét. Elérte a szobája ajtaját, résnyire nyitva volt, így a lábával belökte. Megkönnyebbülten látta, hogy Nagini nincs a szobában.
Az ágyhoz ment, és óvatosan letette Tinát. Azon volt, hogy távozik mikor Tina a nevét mondta. Letérdelt mellé.

-Göthe, kérlek, ne hagyj el!

-Nem foglak, Tina. Nem foglak.

Göthe előhúzta a pálcáját, és bezárta az ajtót. Leült az ágy mellé, és megfogta a lány kezét. Lenézett Tina alvó arcára. Még sohasem látta ilyen békésen aludni. Szabad kezével előre nyúlt, és óvatosan elsimitotta a lány haját.

Olyan gyönyörű. -gondolta. De utálom ennyi fájdalommal látni.

Ahogy Göthe Tinára nézett, tudta a választ a kérdésre, ami még Párizsban is a fejében volt.

Szeretem őt.