Biztonságban a karodban

23. Fejezet

Göthe lehajtotta a fejét, mikor Achilles kirohant a szobából. És egy pillanattal később Tina is követte. Pár perc múlva Tina újra megjelent, amíg átfutott a konyhán. Nagini letette a poharat és követte.
Jacob és Göthe egyedül maradtak.

-Mi történt? -kérdezte Jacob.

-Tolliver szerint Tina megcsalta őt, velem. -mondta Göthe.

-Honnan vedte ezt az ötletet?

Göthe elpirult.

-Ő... Biztosan látta, hogy mi történt tegnap este. Gondolom hallotta ahogy Tinával kiabálok, mert el akart menni. Meglepődtem, hogy senki sem ébredt fel.

-Mi történt?

-Sírtam. Tina is sírt, mert sírtam. Annyira rosszul érzem magam, hogy sírni kezdtem, de nem tudtam megállni. És Tina olyan gyönyörű volt. Nem tudtam megállni.

-Ezt hogy érti?

-Megcsókoltam. -ismerte be Göthe. -Megcsókoltam, és ő is megcsókolt engem. Nem kellett volna, most még jobban összezavartam. Túl sok mindenen megy keresztül, és ez a csók csak rátett egy újabb gonddal.

-Hogy?

Göthe a barátjára nézett. Tekintette szomorúságot hordozott.

-Mi hogy? -kérdezte.

-Milyen volt?

Göthe elpirult.

-Még sohasem csókoltam meg senkit. Nincs semmi amivel összetudnám hasonlítani.

-Nem kell összehasonlítani semmivel. -mondta Jacob. -Csak mondja el mit gondol róla.

-Leírhatatlan. Soha sem tapasztaltam még azt az érzést, amit csók közben. Én... -Göthe megfogta a fejét. -Mi történt bennem?

Jacob kuncogott.

-Szerelmes vagy.

-Mit kellene tennem?

-Menjen, beszéljen vele. Mondja el neki mit gondol, és mit érez.

-Jacob.

-Göthe, komolyan mondtam. Menjen! Szüksége van magára.

Göthe megrázta a fejét.

-Én... El kell mennem.

Mielőtt Jacob tiltakozhatott volna, Göthe kirohant a helyiségből, megragadta a kabátját, és kilépett a házból. London másik végében jelent meg.
Órákig sétált az utcákon, be és ki ment a különböző üzletekből, de nem vett semmit. Megpróbált nem gondolni Tinára, de csak ő volt a fejében.

Annyira gyönyörű. És megcsókolt....csodálatos volt. Az ajka annyira puha volt... Olyan csodálatos volt.

Ezek, és még sok más dolog kavargott az agyában
Végül az éhség volt az, ami megtörte őket. Bement egy közeli étterembe, és rendelt valamit. Lassan evett, megpróbálva gyorsítani az időt. Fizetett, majd egy sikátorban az Abszolútra hopponált.
Bevásárolt néhány dolgot magának, és az állatoknak. Kezdett sötétedni. Ahogy sétált az utcán mintha felismert volna valakit. Tolliver volt az.
Mielőtt Göthe bármit is reagálhatott volna, a férfi durván megragadta a karját, és egy sikátorban jelentek meg. Abban a pillanatban, hogy lábuk földet ért, Göthe érezte, hogy orra találkozik Tolliver öklével. Hallotta az orra ropogását, és érezte, hogy vér folyik le az arcán. Kezét ösztönösen az orrához emelte. Tolliver megragadta az ingét, és előrébb húzta.

-Ide figyeljen, Salmander! -morogta. -Hogy merészelte megcsókolni Tinát? Ő az enyém! Ha még egyszer hozzá mer érni fizetni fog érte! -hasába ütött. Göthe fájdalma duplázodott, de még mindig nem szólt semmit. -Hall engem? Tartsa magát távol tőle! Ha egy ujjal is hozzá ér, akkor meg fogom magát ölni! Érthető voltam?

Valami csattant Göthe agyában. Tolliver erőszakos embernek bizonyította magát, és Tinának szüksége volt a védelmére. Felegyenesedett, nem nézett Tolliver arcába, úgy beszélt. Hangja alacsony, de kissé fenyegető volt.

-Most te figyelj rám, Tolliver! Mindenekelőtt emlékeztetném arra, hogy kinek a házában van. És amíg ott van jobb lenne ha vigyázna arra, hogy mit mond nekem. Másodszor, tudom, hogy nem kellett volna megcsókolnom Tinát, és nem fogom újra megtenni. De valamit tisztázzunk. Tudom, hogy Tina nem az enyém, tudom, hogy magát választotta, de még mindig törödök vele. És ha valami baja esik, akkor megfizett érte. Megértette?

Tolliver döbbenten nézett rá. Hátrált egy lépést, szemében érezhető volt a félelem.

-Világosak vagyunk? -ismételte meg Göthe.

Tolliver egyszer bólintott, majd köddé vált. Göthe arcát vér borította. Sóhajtva felemelte a pálcáját.

-Hippokrax! -mondta.

Az orra hirtelen nagyon forró, majd nagyon hideg lett. Kihúzta a zsebkendőjét és letörölte vele az arcát. A korábban fehér ruha, most sötét vörös lett. Sóhajtva visszatette, majd hopponált.
A házának legfelső lépcsőjén jelent meg. Belépett az ajtón, és felakasztotta a kabátját. Elindult a nappaliba. Tina a kanapén ült, kezében egy könyvvel. Ahogy észrevette Göthét azonnal felpattant. Göthe lehajtotta a fejét, és tovább ment. Beszélni akart vele, de eszébe jutott Tolliver ígérete. Ugyan a Tinával való beszélgetés nem szegte volna meg az ígéretet, de Göthe gyanította, hogy ha újra ránézne nem bírná megállni, hogy ne csókolja meg.

-Göthe, várj! -szólt utána Tina.

Göthe félúton megállt a lépcsőn. Tina felmászott hozzá. Lágyan felsóhajtott.

-Vér van a ruhádon. -mondta halkan Tina.

Göthe lenézett. Valóban, néhány vér folt volt az ingén.

-És az arcodon is. -folytatta.

Göthe előhúzta a zsebkendőjét - elfelejtette, hogy az is véres - és törölni kezdte vele az arcát.

-Mi történt? -kérdezte Tina.

-Én... Ez csak az egyik...

-Ne próbáld meg megmagyarázni, hogy a vér az egyik állatodtól származik. -szakította félbe Tina. -Egésznap kint voltál. És véres vagy. Mi történt?

Göthe ránézett, de gyorsan másfelé kellett néznie. Annyira gyönyörű volt, és az arca tele volt aggodalommal.

-Semmi. -mondta. -Semmiség.

Óvatosan elhaladt a lány mellett, a szobája felé, egyedül hagyva Tinát a lépcsőn.