Biztonságban a karodban

26. Fejezet

Tina kinyitotta a szemét. Egy pillanatig nem tudta hol van, aztán eszébe jutott. Göthe a kanapén volt, ahol az éjszakát töltötte. Tina kissé elmozdult, hogy lássa az arcát. Még aludt. Kezét óvatosan az állához érintette. Már nem fájt neki. Göthe tökéletesen meggyógyította.
Egy része itt szeretet volna maradni, amíg Göthe felébred. De félt. Félt attól, hogy a beszélgetés fájdalmat fog okozni Göthének. Végül felállt, és elindult.

-Tina?

Göthe álmos hangja megállította. Megállt. Hallotta, hogy lépései közelednek hozzá.

-Tina, el... El akarod mondani, hogy mi történt tegnap este?

Tina felsóhajtott, majd megrázta a fejét. Érezte, hogy Göthe keze a hátán van, majd a karját simogatta. Ránézett, és mosolygott.

-Minden rendben lesz? -kérdezte Göthe.

Tina bólintott, majd szorosan átölelte Göthét. Szülei halála óta, most először, biztonságban érezte magát. Végül szétváltak.

-Menjünk reggelizni. -mondta Göthe.

A konyhában varázslat nélkül készítettek el mindent, csak azért, hogy hosszabb ideig tartson.
Nagini lépett be a szobába, miközben Tina helyet foglalt.

-Mikor jöttél vissza? -kérdezte tőle.

-Ööö, egy órája. -válaszolta Tina.

-És már ébren is vagy?

Tina vállat vont. Göthére nézett, aki kis mosolyt kínált neki, miközben megterítette az asztalt. Jacob is megérkezett, így négyen helyet foglaltak.

-Hol van Tolliver? -kérdezte Jacob.

-Honnan kellene tudnom? -kérdezte Tina.

Nagini szándékosan figyelte az arcát.

-Tudsz valamit. Csak négy teríték van az asztalnál. -mondta.

-Nem tudom, hogy hol van Tolliver, csak azt tudom, hogy nem jön reggelizni.

Nagini és Jacob továbbra is kérdőn nézték rá, de kérdések nélkül folytatták a reggelit. Göthe és Tina egymás mellett ült. Egymás kezét fogták az asztal alatt. Csendben reggeliztek. Mikor végeztek Jacob és Nagini felajánlották, hogy elpakolnak. Göthe az alagsorba ment, Tina a nappaliba.
Egy könyv volt az asztalon, felvette. Legendás állatokról szólt. Mosoly derült szét az arcán.

Természetesen Göthe állatairól szól.

Kihúzta a pálcáját, és a könyv helyet foglalt a polcon.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó. Tina megfordult, és emelt kézzel tartotta a pálcáját.
Bunty lépett be a házba. Tina megkönnyebbülten sóhajtott.

-Helló Bunty! -mondta, mikor a nő letette a kabátját. -Jó téged újra látni.

-Helló Tina! -sétált oda hozzá. -Miért ugrottál fel, amikor beléptem? -Tina arcára nézett. -Kimerültnek tűnsz.

-Sok dolog történt, amíg távol voltál. -sóhajtott fel Tina. -Nem akarok róla beszélni. -tette hozzá, Bunty arckifejezésére.

Felment a szobájába. A tükörbe nézett. Kezét arca bal oldalára tette. Normálisnak tűnt, nem maradt semmiféle nyoma. Felsóhajtott. A szekrényhez ment, kinyitotta. Még mindig csodálta, hogy Göthe hajlandó volt neki ruhát vásárolni.
Becsukta az ajtót, elhagyta a szobát, és az alagsorba indult, Göthe keresésére.

-Göthe! -hívta.

Göthe megállt, majd letette a vödrét. Látva a lányt, elmosolyodott.

-Helló Tina! Mit szeretnél?