Biztonságban a karodban

30. Fejezet

December...

December volt. Tina reggeli óta nem bírta felfogni ezt a tényt. Göthe az alagsorban volt, az állatait gondozta. Tudta, hogy hamarosan feljön, de még volt néhány perce gondolkodni.

December...

A december azt jelenti, hogy hamarosan karácsony. Tina mindig is szerette ezt az ünnepet. Ilyenkor úgy érezte, hogy megmenekül a problémái elől. Ő és Queenie mindig együtt töltötték a karácsonyt. Mindig együtt vásárolták meg a fát. Karácsony napján átadták egymásnak az ajándékot, bár Queenie mindig tudta, hogy mit ad neki Tina.
De most minden más volt. Queenie nem volt itt. Tina egyedül volt.
Kissé elmosolyodott.

Teljesen nem vagyok egyedül. Itt van Göthe, Jacob és Nagini.

Göthe jelent meg a lépcső tetején.

-Mit csinálsz itt, hátul? -kérdezte, miközben leült mellé.

-Gondolkodom.

-Miről?

-Karácsonyról.

-Karácsonyról? -kérdezte vissza Göthe.

-Ühüm. Mit szoktál csinálni karácsonykor?

-Semmi különöset. Ha egyedül élsz, nem tudsz semmi különöset csinálni.

-Szokot fád lenni?

-Időként. Mit csinálsz te karácsonykor?

-Queenie és én feldíszítjük a házat, és a fát. Majd ajándékokat adunk egymásnak. -kezdte.

Aztán elmesélte, hogy zajlottak a húgával a karácsonyok. Miközben beszélt, Göthe átkarolta és közelebb húzta.

-Ez az első karácsonyom nélküle. -fejezte be végül.

-Tudom. -mondta Göthe. -Biztos vagyok benne, hogy hiányzik.

-Igen. De ez az első közös karácsonyunk. -tette hozzá.

-Igen. -mosolygott Göthe.

-Mit fogunk csinálni? -kérdezte Tina.

-Néhány dolgot megterveztem, de az meglepetés, szóval ne kérdezd meg.

-Rendben. -nevetett Tina. -Nem fogom.

-Rendben. Most el kell mennem, hogy vegyek néhány dolgot. -mondta Göthe.

-Mehetek?

-Nem. Tönkre tenné a meglepetést.

-Göthe! -mondta Tina miközben utána rohant.

Göthe felkapta a bőröndjét, Tina a bejárati ajtónál érte utol. Göthe csókot nyomott a homlokára.

-Később találkozunk. -mondta, majd elhagyta a házat.

Tina felsóhajtott, és a nappaliba ment.
Nagini és Jacob már ott voltak.

-Hová mentél? -kérdezte Nagini. -Azt hittem, hogy együtt fogunk dolgozni, a következő leckén.

-Tudom, és sajnálom. Csak szükségem volt egy kis időre, gondolkodni. -magyarázta Tina. -De most itt vagyok. Menjünk dolgozni.

Kihúzta a pálcáját, Nagini ugyan ezt tette. Egy ideig csendben dolgoztak. Nagini rengeteget fejlődött, az elmúlt hónapokban, most már bonyolultabb varázslatokat is végre tudott hajtani.
Tina leült a kanapéra, Jacob mellé, onnan nézte tovább Naginit.

-Mit csinálsz karácsonykor, Jacob? -kérdezte tőle.

-Általában semmi különöset, mivel, hogy egyedül vagyok.

-Göthe is nagyjából ugyanezt mondta.

-Még sohasem ünnepeltem meg a karácsonyt. -szólt közbe Nagini.

-Még nem? -kérdezte egyszerre Tina, és Jacob.

A lány megrázta a fejét.

-A szüleim fiatalon maghaltak. Legalábbis nekem ezt mondták. Az igazat nem tudom.

-Ó -mondta Tina. -Sajnálom.

Nagini vállat vont, és visszatért a tanuláshoz.
Néhány óra múlva Göthe visszajött, hatalmas mosollyal az arcán.

-Mi történt veled? -kérdezte Tina nevetve, miközben segítette levetni a kabátját.

-Majd megtudod. -felelte Göthe, széles mosollyal.

Elindult a nappaliba, és lette a bőröndjét.

-Mit csinálsz? -kérdezte Jacob.

Nagini is közelebb ment hozzá.

-Meglepetés lesz, mindenkinek. -mondta Göthe, s közben kinyitotta a a bőröndjét.

Mindenki közelebb ment hozzá. Valami zöld állt ki a bőröndből, de a szaga ismerős volt.

-Ez egy fa? -kérdezte Nagini.

-Ez a karácsonyfánk. -jelentette ki Göthe.

Göthe intette, hogy álljanak hátrébb. Majd pálcája segítségével elővarázsolta a fát, a bőröndből.

-Ez nem túl nagy. -mondta Göthe. -De csak ez fér be a házba.

-Göthe, ez tökéletes. -mondta Tina.

Göthe odament hozzá, és gyengéden megfogta a kezét.
Pálcájával intet, és most jó pár doboz került elő a bőröndből.

-Díszítsük fel. -mondta Göthe.

Kinyitották a dobozokat, és a különféle díszeket varázslat nélkül akasztották fel a fára. Persze akadt olyan is, amit Göthe és Tina csak varázslattal tudtak feltenni.
Mikor végeztek hátra léptek, hogy megcsodálják a munkájukat.

-Nincs rajt világítás. -mondta Jacob.

-Ó, igaz.

Göthe a fához ment, és apró tündéreket varázsolt rá, amik világítottak rajta.

-Olyan gyönyörű. -mondta Nagini. -A muglik nem látják ezt, az ablakon keresztül?

-Nem fogják észrevenni. Az ablakból nézve teljesen normálisnak tűnik. -mondta Göthe.

-Egy dolgot elfelejtettél Göthe. Nem tettél semmit a tetejére. -mondta Tina.

-Majdnem elfelejtettem. Nem vettem semmit, mert már van valami amit fel tehetünk.

Lerohant a lépcsőn, és néhány perc múlva egy poros dobozzal tért vissza. Letette az asztalra, kinyitotta és egy egyszerű üveg csillagot emelt ki a pálcájával, amit a fára helyezett.

-Most már kész van. -mondta.

Tina mellé állt, és átkarolták egymást. Néhány pillanat múlva Jacob és Nagini kuncogását hallották. Feléjük fordultak, Nagini pálcájával a fejük fölé mutatott.
Egy fagyöngy lebegett fölöttük. Tina érezte, hogy elpirul. Göthére nézett és meglepődve látta, hogy őt nézi. Göthe is elpirult, és kerülte a tekintetét. Sokszor csókolóztak már korábban, de a többi ember jelenléte valahogy zavarta őket.
Végül Göthe előrehajolt, és édesen megcsókolta. Rövid ideig tartott, mégis varázslatos volt.
Göthe kezével felnyúlt a fagyöngyért.

-Azt hiszem, hogy ezt valahová máshová helyezem, ahol nyugodtan lehetünk, ketten. -mondta, hogy csak Tina hallja.

Jacobra és Naginire pillantva, mindketten erősen elpirultak.

-Boldog karácsonyt, Tina. -mondta Göthe, egy pillanattal később.

-Boldog karácsonyt, Göthe. -mosolygott rá Tina.