13. Fejezet

112 14 1
                                    

Göthe nem látta valami sokat Tinát, vagy Tollivert az elmúlt napokban. És ez nem volt véletlen. A legtöbb időt az alagsorában töltötte, és dolgozott a könyvén. Tudta, hogy Tina és Tolliver a nappaliban vannak. Nagini és Jacob több időt töltöttek az alagsorban, hogy Göthe ne érezze magát egyedül. Bunty megmutatta nekik, hogy hogyan kell gondozni az állatokat.
Bunty azon a napon nem találkozott Tolliverrel, mikor megérkezett, de másnap alkalma volt rá. Nem volt semmi különös, Tolliver nem fordított nagy érdeklődést iránta.

Senkire sem fordít figyelmet, csak Tinára. Gondolta Göthe, és igaza is volt. A maga előtt lévő oldalakat olvasta, de gondolatai másfelé kalandoztak.

-Göthe!

Göthe felnézett, mikor Bunty lépett be a szobába.

-Azt mondta, hogy ma bemutat a cójunak.

-Ó, tényleg -mondta Göthe. -Adjon egy percet.

Elhagyta az irodáját, és felszalladt a lépcsőn. Meg akarta kérni Tinát, hogy segítsen neki, de nem tudta hogyan fog reagálni. Mióta Tolliver betoppant, azóta a nap minden másodpercét vele töltötte.
Göthe benézett a nappali ajtaján. Tina és Tolliver a kanapén ülve, mosolyogva beszélgetek. Tina arcán a mosoly valódi és gyönyörű volt. Göthe még sose látta ilyen boldognak. Tolliver előrehajolt, és óvatosan megcsókolta Tinát, aki viszonozta azt.
Göthe el akart menni. Utálta látni, hogy Tina megcsókol valakit. Azt akarta, hogy vége legyen a csóknak, és ez a gondolata teljesült is. Belépett a szobába, Tina és Tolliver ránéztek.

-Göthe!

-Tina, tudnál nekem segíteni egy percre? -kérdezte.

Tina felállt.

-Miért?

-Megígértem Buntynak, hogy megmutatom neki a cójut. Jó lenne ha ott lennél, megnyugtatni.

-Öö, persze. Megyek.

Göthe a közeledő Tinára nézett. Mielőtt kimentek volna az ajtón, Tolliver felállt.

-Mehetek? -kérdezte.

Göthe Tinára pillantott, és megrázta a fejét.

-Nem, sajnálom. Ez...

-Rendben. De siess vissza, hogy befejezzük a beszélgetést.

Tina rámosolygott, majd követte Göthét.

-Mostanában nem látlak téged. -mondta Tina, a lépcsőn haladva.

-Dolgozom. -felelte Göthe. -És a barátoddal vagy. Azt hittem, hogy szeretnél több időt eltölteni vele.

-Ó... -Tina egy pillanatra csendben maradt. -De veled is szeretem eltölteni  az időt.

Megálltak. Göthe ránézett, ő rámosolygott, Göthe pedig vissza őrá.

-Gyere!

Megkeresték Buntyt, és a cójuhoz mentek.

-Várjon itt! -mondta Göthe Buntynak.

Intett Tinának, hogy jöjjön vele, és ketten megközelítették a cójut.

-Hé, jól van! Itt vagyok. -mondta Tina, miközben a cóju hozzá bújt.

Bunty döbbent arccal állt a bejáratnál.
Göthe intett neki, és lassan elindult. A cóju hátrálni és morogni kezdett. Göthe és Tina mellette voltak, hogy nyugtasák.

-Shh, semmi baj. -nyugtata Tina.

Göthe intett Buntynak, hogy lassan jöjjön közelebb. Bunty óvatosan a fejére tette a kezét. A cóju egy idő után teljesen lenyugodott. Sőt, mi több teljesen jól érezte magát Buntyval.
Göthe látva, hogy minden rendben felállt, hogy visszamenjen az irodájába. De mielőtt tett volna egy lépést Tina kezét érezte a karján. Megfordult, és várta, hogy beszéljen. Tina bizonytalannak tűnt.

Biztonságban a karodbanWhere stories live. Discover now