17. Fejezet

113 10 1
                                    

Göthe aktívan elkerülte Tinát és Tollivert, az elmúlt napokban. Úgy gondolta, hogy ez a legjobb. Bármi is történt közte és Tina között, Tinát megijesztette. Mikor együtt voltak imádta azt az érzést, de ez nem változtatta meg azt a tényt, hogy Tolliver itt volt. Minden alkalommal, mikor Tinát nézte arra gondolt, hogy mi lenne ha megcsókolná? Vágyakozott az érzésre.
Tina világossá tette számára, hogy nem elégedett a döntésével. Minden lépését követte, és nem értette miért hagyja figyelmen kívül őt. Göthe minden alkalommal azt a választ adta neki, hogy nem tudja megmagyarázni és, hogy menjen vissza Tolliverhez, mielőtt kíváncsiskodni kezdene arról, hogy hol van. Tinának fájdalmat okozott, de megértette, hiszen a maga módján félt, hogy mi lenne ha tényleg ez történne.
Két nappal a randevú után, befejezték a vacsorát, és Göthe visszatért az alagsorba. Már azon volt, hogy az állatokat megetesse, de Bunty és Nagini felajánlották a segítséget, így visszament az irodájába, hogy a könyvén dolgozzon. Néhány pillanattal később Tina rohant be a szobába.

-Goethius Salamander! -mondta és megállt az íróasztal túl oldalán. -Beszélnünk kell, és most beszélünk!

-Hol van Tolliver? -kérdezte Göthe automatikusan.

Tina felvonta a szemöldökét.

-Nem érdekel, hogy hol van, nem jöhet be az alagsorba.

-Soha nem mondtuk neki, hogy ne jöjjön be. -mondta Göthe. -És vannak más emberek is az alagsorban, szóval nem ez lenne a legjobb hely, egy magánbeszélgetésre.

Tina kihúzta a pálcáját, az ajtó becsapodott. Göthe felsóhajtott.

-Miről kell beszélnünk? -kérdezte beletörödve a helyzetbe.

-Miért nem veszel rólam tudomást? Amióta Achilles-sel randiztam, alig töltöttél időt velem, vagy körülöttem.

-Tina -mondta Göthe, és megpróbálta megnyugtatni.

Felállt, megkerülte az asztalt, és megfogta Tina vállát.

-Tina nem lehetünk egymás közelében. -mondta. -Minden alkalommal egyre bonyolultabbá válnak a dolgok. Minden alkalommal közelebb kerülünk egymáshoz, mikor nem kellene, mert itt van Tolliver.

-De mi van ha nem akarom Tollivert? -mondta Tina, és sírni kezdett.

Göthe rájött, hogy nem gondolkodik egyértelműen, különben nem sírt volna, úgy ahogy most.

-Tina, kérlek! Kérlek, nyugodj meg! Nem tudod, mit beszélsz.

Tina lehajtotta a fejét, még jobban sírt. Göthe Felsóhajtott és közelebb húzta. Óvatosan megsimitotta a haját. Tina a mellén nyugtatta a fejét. Mikor a könnyei lelassultak beszélni kezdett.

-Nem bírtam elviselni, hogy mindenki távozik tőlem. Ezért kezdtem el Achilles Tolliverrel találkozni. Annyira kimerítő körülötte lenni. Régebben Queenie-hez jártam vigaszra, de aztán jöttél te, de te is elhagytál. Mindenki elhagy engem mikor szükségem lenne rá. Miért nem akar senki se mellettem lenni?

-Shhh. -mondta Göthe.

Nem tudta mit mondjon. Így látva, összetörte szívvel őt, nem tudta, hogy hogyan befolyásolja őt, de befolyásolta.

-Nagyon sajnálom, Tina.

-Ne mond ezt! -Tina elhúzodott tőle, és hátrált egy lépést. -Mindig ezt mondod, és újra elhagysz.

Göthe megrázta a fejét.

-Nem, Tina. Nem foglak. Megígérem. Soha sem hagylak el. -megállt, még mindig a földre bámult, és megrázta a fejét. -Tina, kérlek! Nagyon sajnálom.
Nem tudtam, hogy így érzel.

Biztonságban a karodbanWhere stories live. Discover now