Biztonságban a karodban

25. Fejezet

Göthét felébresztette az óra hangja. Hajnali egy volt. Kényelmetlenül ébredt fel. A székben aludt.

A kanapén kellett volna aludnom. -gondolta.

Hallotta, hogy kinyílik az ajtó, és Tina jelent meg a szobában.

-Tina! -kiáltotta, és felállt.

Tina megállt, de nem válaszolt.

-Tina, hol van Tolliver?

Nem válaszolt, csak lassan megrázta a fejét.

-Tina?

Göthe aggódni kezdett miatta. Ahogy Tina kissé megfordult észre vette, hogy sír.

Mi történt vele? Mit csinált vele Tolliver?

Göthe lassan közeledett hozzá. Óvatosan megfogta a hátat, és közelebb húzta. Tina könnyei átáztatták az ingét. Göthe egyik kezével a haját simogatta, a másikkal a hátát.

-Tina. -mondta. -Shhh... Jól van, semmi baj. Itt biztonságban vagy. Biztonságban vagy.

Tina még mindig sírt. Göthe addig nyugtatta amíg a könnyei nem kezdtek el lelassulni.

-Tina, mi történt? -kérdezte. -Mi történt veled?

Tina még mindig nem válaszolt, csak kicsit megrázta a fejét. Göthe az egyik vállára tette a kezét. Tekintette a lány arcára vándorolt. Valami nem stimmelt vele. Az állkapcsa természetellenes állapotban volt. Göthe óvatosan két ujját az állához emelte, és felemelte a fejét. Tina hatalmas fájdalmat érzett az arcán. Göthe az arca bal oldalát - ahol nem volt sérülés - megsimogatta.
Azonnal rájött, hogy mi történt. Tolliver haragja csapott le így rá. Bántani akarta Tollivert, hogy megfizesse amit Tinával tett. De tudta, hogy nem ez a megfelelő idő. Tinának fájdalma volt, és szüksége volt rá.

-Jól vagy, Tina? -kérdezte, bár tudta a választ.

A lány megrázta a fejét.

-Tudsz beszélni?

Ismét megrázta.

Göthe felsóhajtott, majd óvatosan ölelésbe húzta. Kihúzta a pálcáját, és Tina állához emelte. Óvatosan, lassan végig húzta miközben gyógyító varázslatot mormolt. A zúzodás elhalványult. Tina kissé kinyitotta a száját, majd becsukta.

-Tina, mi történt? -kérdezte Göthe.

-Nem akarok róla beszélni.

-Tudom. -sóhajtott fel Göthe. -Nem foglak rákényszeríteni.

Bevezette a nőt a nappaliba, majd leült a kanapéra. Tina is, gyakorlatilag az ölébe. Tina átkarolta, Göthe hagyta, hogy sírjon.
Lenézett a lányra, és meg akarta csókolni. Meg akarta csókolni, letörölni a könnyeit, és elmondani neki, hogy mit érez iránta. Elmondani, hogy szereti, és reméli, hogy Tina is így érez iránta. De tudta, hogy nem teheti. Most nem. Félt, mérges és zavart volt. Ha meg tenné, még zavarodotabb lenne. Pillanatnyilag nem sírt, de még mindig ideges volt.

-Göthe. -mondta Tina.

-Hmmm?

-Maradj velem.

Göthe felemelte a kezét, és letörölte a könnyeit.

-Ha akarod. -mondta.

-Kérlek!

Göthe nem tudta megállítani magát. Lehajolt és megcsókolta a homlokát.

-Veled maradok.