Biztonságban a karodban

28. Fejezet

Tina felébredt. Nagyon izgatott volt, és először nem is tudta, hogy miért. Aztán eszébe jutott.

Ma Göthével vacsorázok. Elmegyünk az első randevúnkra.

Hirtelen ideges lett.

Mi van ha valami nem sikerül jól? Az első randevú gyakran rosszra fordul.

Kimászott az ágyból, és felöltözött. Hallotta, hogy Nagini is felébredt.

-Jó reggelt, Tina! -mondta a lány álmosan.

-Jó reggelt!

-Nagyon izgatott vagy. -mondta Nagini nevetve.

Tina elvigyorodott, miközben elrendezte a dolgait a szekrényen.

-Nagyon szereted, Göthét, igaz?

Tina megfordult, és felsóhajtott.

-Nagyon szeretem. Annyira kedves, és megértő. -megállt, és nevetett. -Most idiótának fogsz hinni, de... Az a helyzet, hogy sose tudtam, hogy mi az igazi szerelem. Azt hittem, hogy szerelmes vagyok Tolliverbe. Most már látom, hogy tévedtem. Szerettem, de nem úgy, és nem annyira, mint Göthét.

Nagini felállt.

-Jó téged ilyen boldognak látni. -mondta.

Tina mosolygott, majd kiment az ajtón. Ahogy kiért egyenesen Göthe karjaiba zuhant.

-Jó reggelt! -mondta Göthe és megcsókolta.

Elhúzodott tőle. Fáradtan nézett rá.

-Mi az? -kérdezte Tina.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez valóban megtörténnik. -mondta Göthe. -Minden reggel amikor felébredek, azt hiszem, hogy csak egy álom volt, de aztán rájövök, hogy ez a valóság.

Tina előrehajolt, hogy ismét megcsókolja.

-Valóság. -mondta. -Nagyon is valódi.

Elindultak a földszintre, Jacob már ott volt, és nem sokkal később Nagini is csatlakozott hozzájuk. Miután befejezték a reggelit, Göthe az alagsorba ment. Tina és Nagini a nappaliba mentek, hogy tovább gyakoroljanak.
Néhány perc múlva Bunty lépett be a bejárati ajtón. Gyorsan átrohant a szobán, le az alagsorba.
Tina és Nagini egymásra pillantottak.

-Menj, beszélj vele. -mondta Nagini.

-Mi?

-Feltételezem, hogy Göthe ideges lesz, és nem fog vele tudni úgy beszélni, mint ahogy kellene.

-Rendben.

Tina visszacsúsztatta pálcáját a zsebébe, majd az alagsorba ment. Hamar megtalálta a nőt akit keresett.

-Bunty? -kérdezte tétován.

Bunty gyorsan megpördült.

-Tina! -kiáltott fel, majd gyorsan tovább lépett.

-Bunty, várj! -kiáltott utána Tina. -Beszélni szeretnék veled.

-Nem akarok veled beszélni. -mondta Bunty, de megállt.

-Tudom, hogy miért vagy ideges.

-Tudod? -fordult meg Bunty.

-Igen. -felelte Tina gyengéden. -Tudom, hogy érzed magad Göthe kapcsán. Láttam, hogy hogy viselkedsz körülötte.

Bunty felsóhajtott, majd lenézett.

-Mindig tudtam, hogy nem érzi ugyanazt. Mindig is tudtam, hogy nem érdeklem. De veled látni valahogy... megerősítette ezt. -megállt. -Én boldog vagyok. Örülök, hogy ketten boldogok vagytok, és remélem, hogy azok is maradtok.

-Hát... Köszönöm. -mondta Tina, és egy pillanatra meghökkent.

-Különben is. -nevetett Bunty. -Te vagy az egyetlen barátom. Nem foglak csak azért elveszíteni, mert Göthe téged szeret.

-Szóval még mindig barátok vagyunk?

-Igen

-Ennek örülök.

Egy percig csendben álltak, majd Bunty megtörte.

-Vissza kell mennem dolgozni.

-Rendben.

*

Tina a tükörbe bámult, és megfésülte a haját.

Ez majdnem olyan jó, mint amilyen lesz, talán.

-Ideges vagy?

Tina Naginire pillantott.

-Egy kicsit. -ismerte be.

-Hidd el, hogy jó lesz. Göthével leszel. Mi baj lehet?

-Figyelembe véve azokat a helyzeteket amikor vele voltam, félek, hogy valami rosszul alakul. -nevetett Tina. -De igazad van. Jó lesz.

Tina felállt, és eligazitotta a blúzát.

-Kívánj szerencsét. -mondta.

-Szeretnék, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá. -nevetett Nagini.

-Kösz.

Tina kilépett a szobából, elindult a nappali felé. Göthe ott várta, de mielőtt bement volna hallotta Göthe hangját.

-De Jacob, én...

Göthe nem folytatta. Észrevette Tinát, és lassan odament hozzá.

-Gyönyörű vagy. -mondta.

Tina kíváncsian nézett rá.

-Pontosan ugyanúgy nézek ki, mint mindig.

-És mindig gyönyörű vagy.

Elpirultak, és a lábukra pillantottak.

-Mehetünk? -kérdezte Göthe.

Tina bólintott, majd felvették a kabátjukat. Kiléptek a házból, Göthe kézen fogta, és hopponáltak.
Göthe elengedte a kezét, majd intett, hogy kövesse.

-Göthe. -mondta Tina, majd megfogta a kezét. -Kézen fogva is tudunk sétálni.

-Tudom. Csak nem szoktam hozzá.

Tina mosolygott. Göthe egy mugli étterembe vezette. Ez egy kedves kis szerény hely volt. Nem olyan, mint ahová Tolliver vezette. Bementek, leütlek a sarokba, majd rendeltek. Könnyű volt beszélgetni Göthével. Amikor Tolliverrel volt általában csak hallgatott. De most mindketten beszéltek a másikhoz. Különböző dolgokról beszéltek, miközben vacsoráztak. Sokszor a legendás lényekről. Lassan ettek, hogy minél hosszabb legyen az este.
Mikor végeztek Göthe fizetett, majd távoztak. Tina megfogta a kezét, és összefonták az ujjaikat. Tovább sétáltak London utcáin. Nem tudták hova mennek, csak sétáltak. Többnyire csendben. Elégedettek voltak azzal, hogy egymás mellett lehetnek.
Tina egyszercsak elengedte a kezét, és a derekára, tette. Göthe hasonlóképpen válaszolt. Ahogy sétáltak, az óra tizenegyet ütött.

-Késő van. -mondta Göthe halkan.

-Menjünk haza. -mondta Tina.

-Hogy? -kérdezte kíváncsian Göthe. -Azt mondtad, hogy haza.

-Ez azért van, mert nálad otthon érzem magam. -mondta mosolyogva Tina.