Biztonságban a karodban

7. Fejezet

Göthe felemelte a kezét, és bekopogott Tinához. Nem jött reggelizni, Nagini azt mondta, hogy alszik. Nem állt szándékában felébreszteni, de aggódott érte.
Mikor nem kapott választ lassan kinyitotta az ajtót. Belépett, majd becsukta maga mögött. Az egyik ágy szépen el volt rendezve, a másikon Tina aludt. Lassan közeledett hozzá, ahogy csodálta. Az arca nyugodtabbnak látszott, mint bármikor máskor.
Göthe pár lépést hátra lépett és beleütközött a szekrénybe. A földre pillantott, látta, hogy levert egy levelet. Figyelmen kívül akarta hagyni, de az aláíráson megakadt a szeme.

Kedves Tina!

Hiányzol. Két és fél hónap túl hosszú, főleg, hogy írni se tudok neked. Most, hogy olvastam a cikket az újságban már tudok írni neked. Túl sokat nem említettek mi történt Párizsba. Valami magnixról írták, egy háborús hősről Theseus Salmanderről, meg az öccséről aki a Legendás furcsa lények szerzője.
Remélem jól vagy. Feltételezem, hogy már nincs szükséged Párizsban lenni, szóval mikor jössz haza? Alig várom, hogy lássalak. Nem tudom hol vagy, ezért bagollyal küldtem a levelet. A választ csak a magnix postán küldheted el. Biztonságosabb lesz.

Szeretlek
Szerelmed, Achilles

Göthe kétszer is elolvasta. Nem lepte meg, hogy a ,,legendás lények furcsa szerzője"-ként említették. Tudta, hogy könyvét Amerikában nem sokan fogadják el. Meglepte, hogy hány ember eljött, mikor kiadták a könyvet, de aztán eszébe jutott, hogy nyilvánvaló, hogy csak azért voltak olyan sokan, mert Theseus is ott volt.
Letette a levelet, és elindult az ajtó felé.

-Göthe?

Göthe megtorpant.

-Mit csinálsz itt? -kérdezte Tina.

-Sajnálom. Kíváncsi voltam, hogy hol vagy. Nem jöttél le reggelizni, és.... aggódtam érted. -mondta Göthe.

-Ó, én... Sajnálom, fáradt voltam. Nem aludtam jól tegnap este. -ismerte be Tina.

Göthe egy lépést tett felé.

-Mi történt? -kérdezte.

-Semmi. Csak... Nem tudtam aludni.

Göthe arckifejezésse arról árulkodott, hogy megpróbálta kitalálni, mi bántja Tinát. Tudta, hogy nem semmiség. Valami ébren tartotta, és tudta, hogy az nem volt jó dolog.

-Rosszat álmodtál? -kérdezte.

Tina bólintott.

-Mindannyian rendelkezünk velük. Nem kell szégyellned.

Tina a takaróra meredt. Göthe rájött, hogy nem fog beszélni róla, így hátrált egy lépést.

-Megyek. Gyere le, ha elkészültél, és hozok neked valamit enni. -mondta Göthe.

*

Jacob és Nagini az edényeket pakolták, mikor Göthe odasietett.

-Jacob! -mondta Göthe.

Jacob megfordult.

-Jacob, ismered Achilles Tollivert? -kérdezte.

-Mi? Az a fickó akivel Tina egy héten keresztül randevúzott, miután megjelent a magazin?

-Tehát ismered. -sóhajtott Göthe.

-Mindenre emlékszem róla, kivéve azután, hogy Tina elment megkeresni Credencet. Onnantól homályos.

-Mit tudsz róla?

Jacob felvonta a szemöldökét.

-Miért? -kérdezte.

-Én... Csak tudni szeretném milyen. Tina kapott egy levelet tőle.

-Csak néhányszor találkoztam vele. A pékségben. Magas, sötét haja van..... jóképű.

Göthe a padlóra pillantott. Idegesítette Jacob leírása. Ha tényleg ilyen -gondolta. Akkor nincs reményem. Magas, jóképű, auror... sokkal több minden közös bennük, mint velem.

-De egy kicsit érzéketlen. -folytatta Jacob. -Sokszor mond bántó dolgokat. Queenie mindig azt mondta, hogy kétféle ember létezik: akik adnak és akik kérnék. Szerinte akik adnak egymásnak azoknak együtt kell lenniük, aki pedig csak kérni tud, az egy kérővel legyen. Ha két olyan ember van együtt, akik mindent megadnak a másiknak, akkor... Nos, mindent megkapnak a másiktól, és boldogok lehetnek.

Göthe bólintott. Emlékezett arra, hogy Queeniet mit mondott neki, Letáról.

-Különben is -mondta Jacob. -Queenie szerint Tolliver csak kihasználta Tinát. Nem voltak jók egymásnak. Tina érzelmileg megbotlott miatta.

Hirtelen Tina lépett be a szobába. Göthe érezte, hogy arca elvörösödik, gyorsan megteritett neki, és reggelit készített.

-Nem vagyok éhes. -mondta Tina.

Göthe leült mellé.

-Elhiszem. De valamit muszáj, hogy egyél, kérlek.

Tina felsóhajtott, de elfogadta az ételt. Göthe végig figyelte, hogy eleget eszik-e. Mikor Tina befejezte elvette a tányérját, hogy elmossa. Mire újra Tina felé fordult, már nem látta.
Lement az alagsorba, felpillantott az Augurey fészekhez. Bármiről is álmodott előző éjszaka, valóban nyomott hagyott rajta. Úgy döntött, hogy gyorsan megeteti az állatait, mielőtt beszélni próbál vele.
Mikor végzett, lassan felment hozzá.

-El szeretnéd mondani mit álmodtál? -kérdezte.

Tina vállat vont.

-Nem igazán. Csak Queenieről szól. Minden nap álmodok róla. Nem tudom, hogy tegnap este miért volt rosszabb.

Néhány percig csendben ültek. Göthe óvatosan megfogta a lány kezét és az ölébe csúsztatta.

-Mi van a tóban? -kérdezte váratlanul Tina.

-Ööö, a kelpim. Elégé temperamentumos, ezért nem nagyon szoktam más emberekhez engedni. De ha akarod meg tudom mutatni.

Tina bólintott, felálltak és a tóhoz sétáltak.

-Várj itt. -mondta Göthe, majd levette a mellényét, és Tinának adta.

Tina kissé zavarodva fogadta el tőle. Göthe a tóba vetette magát, majd néhány másodperc múlva, már a kelpin ülve bukkant fel.

-Itt van. -mondta, s közben lemászott az állatról és ételt adott neki.

A kelpi elfogadta, majd újra a vízbe merült.
Göthe pálcájával megszárította a ruháját, majd kis mosolyt adott Tina felé, aki némiképpen viszonozta azt.

-Sajnálom, hogy nem tudtam hosszabb ideig megmutatni, de mint mondtam, temperamentumos.

-Csodálatos. -mondta Tina. -Ahogy az összes többi állatod. Olyan gyönyörűek.

Göthe elmosolyodott. Mindig örömmel töltötte el, ha valaki más is szereti az állatokat, de valahogy, valamiért Tinától jobb volt ezeket hallani.

-Megölelhetlek? -kérdezte, mielőtt átgondolta volna mit is mond.

Tina elmosolyodott.

-Természetesen. Amíg száraz vagy.

Göthe kuncogott, egy lépést tett felé, és átölelte. Jó volt érezni a közelségét kettejük között.

Bárcsak mindig így lenne. -gondolta.

Talán egy nap így lesz.