Múlt - Orion története

Szerelem

A légkör még szeszélyesebb lett. Az erőm ébredezik. Ami történt, kirobbant a műanyag palackból a víz, megégettem a lány osztálytársamat, nos megtörtént.Mazda is érezte, hogy valami nem stimmel velem. Egyre feszültebb vagyok, ahogy ő is. Ő azért, mert már itt van az a bizonyos két fél, aki tönkre teheti a nyugodt életét.

Bementem beszélni Mazdával, hogy feloldjuk a kettőnk közti feszültséget. Rá is ráfért volna egy társaság és rám is.Oda ültem mellé.Én: -Te is érzed igaz?Mazda: -A változást? -Igen, egyre jobban. -És tudom, hogy nemrég veled is történt valami. -Éreztem azt is.Én: -Nos, igen. -Nem szerettem volna erről beszélni veled.Mazda: -Miről lenne szó?Én: -Több dolgot is el akarok már neked mondani. -De sose tudtam, hogy kezdjek neki. -Elég keveset vagyunk most így együtt, vagy látjuk egymást, és ez engem elszomorít. -Amiket eddig végig vittünk, elképesztő érzés volt. -De hirtelen megszakítottuk a beszélgetéseinket.Mazda: -Nem tudtam mit mondani neked. -Sajnálom. -Tudtam, hogy titkolsz valamit előlem.A néma csend után egymásra néztünk. Megcsillant a fény az arcomon, a szememen és az ajkamon. Zavarban voltam.Én: -A köztünk lévő kapcsolat nem lehet véletlen műve. -Olyat érzek felőled, amit még soha. - egyre közelebb mentem hozzá. -Tudom, hogy benned is kialakult az az érzés.Közelebb hajoltunk egymáshoz és a levegő közöttünk szinte csak szikrázott. Éreztem az ajkamon a hideg fém közelségét, mindketten lehunytuk a szemünket majd megcsókoltuk egymást.Egy ember és egy robot? Mindketten éreztük a csóknak az ízét, ami oly édes volt, mint a méz, úgy éreztem mintha az ajkamat apró gombostűk szurkálják. Megöleltük egymást.Mazda: -Hogy őszinte legyek, megkedveltelek.Én: -Beléd szerettem!Mazda: -Én is beléd.A homlokunk összeért, és csak mosolyogtunk.Én: -Kihitte volna, hogy a védelmezőm leszel és hogy beleszeretek egy robotba.Mazda: -Az életem egy hatalmas fordulatot vett, mikor közölték nekem, hogy egy emberre kell vigyáznom. -Védelmeződként köteles vagyok megvédeni bármitől. -De az irántad érzett szerelmemtől nem kell, hogy megvédjelek.Egymásra néztük és csak mosolyogtunk.Mazda tudta, hogy nem szabadott volna belém szeretnie, de egyikünk sem tudta megállítani az érzelmeinket. Egy robot, aki képes érezni? Nem! Ő egy igazi élőlény!Mazda: -Ebben a búskomor világban jó, ha van miért élni.A kezemet a fém arcához tette.Én: -Mazdag.. -Olyan Deja vu érzésem van, neked is?Mazda: -Áh.Én: -A sok rossz után örülök neki, hogy történt végre egy jó is. -Megmagyarázhatatlan dolgok történtek velem. Mazda: -Csak őszintén.Én: -Úgy érzem, hogy kezd ébredezni az erőm.Mélyen a szemébe néztem mikor ezt elmondtam neki. Az arckifejezésről bármit lelehetett volna olvasni.Én: -És még van valami, néhány rossz indulatú lány osztálytársam odajöttek hozzám és fizikai bántalmazásokat használtak.Mazda: -Micsoda!? -Ugye jól vagy?Én: -Nem bírtak megverni..., de olyat tettem, amit rossznak érzek most. -Össze vagyok zavarodva. -Megakartak verni, de ehelyett én vertem meg őket. -Szinte csak egy szempillantás volt az egész és mind a kettőjüket lerendeztem. -Mi lett volna, ha nem állok le? -Még a végén meg is öltem volna Őket?Mazda: -Ne gondolj semmi ilyen dologra. -Nem ölted meg őket. -Az ő hibájuk, emiatt ne fájjon a fogad. -Én viszont örülök neki, hogy nem esett semmi bajod. -Emiatt hibásnak érzem magam, mert nem tehetek ezellen semmit, az embereknél. -Megtudlak védeni akárkitől, de felesküdtem, hogy nem bánthatok embert.Mazda elkezdte simogatni az arcomat, majd az elmélyülésünket anyám hangja szakította meg.Anya: -Gyere enni!Mindketten felütöttük a fejünket, majd Mazda vissza változott autó alakjába én meg kimentem a garázsból.Anya: -Mit csináltál?Én: -Semmi különöset, csak takarítottam...Eleresztettem egy bájvigyort, majd bementem a lakásba. Anyám hangja szakította meg az evésünket: -Felhívott az osztályfőnököd. -Bántalmaztál 2 osztálytársadat? -Eszednél vagy?Én: -Miért? -Ez csak egy átlagos suli bunyó volt. -Amúgy is cukkoltak, hergeltek, nem hagyták abba, még fel is emeltek a pulcsimnál fogva és meg fenyegettek. -Mit kellett volna tennem? -Ők kezdték.Apa: -Jól tetted, hogy megvédted magad!Anya: -Apa!Apámmal csak mosolyogtunk.Anya: -Mit tanítasz a gyerekednek? -Erre neveltük a lányunkat?Apa: -Védje is meg magát! -Ha nem vagyunk ott, vagy már nem leszünk ott mert elhaláloztunk akkor hogyan védje meg magát? -Ebből ő is tanul és az a két lány is fog tanulni, hogy ne kezdjenek ki vele! -Akaratosnak kell lenni és mindent meg kell tenni a cél érdekében!Bíztatott és a májam csak nőtt.Én: -Köszönöm.Kortyoltam a húslevest, jó ízűen ettem meg majd bementem a szobámba "tanulni". Néhányszor ránéztem a plüssömre, vagyis inkább elég gyakran ránéztem. Szinte bármi elvehette a figyelmemet. Még egy légy is érdekesebb a szobám falán, mint maga a könyv...Pár nap kihagyás után ismét mentem suliba, a szokásos módon üdvözöltek engem a többiek. Mikor letettem a seggemet a székre akkor sokan odafordultak hozzám és mosolyogtak. Odajöttek a barátnőim is. Gratuláltak nekem, hogy milyen bátor voltam kiállni velük szemben. Természetesen a 3 grácia hozzám se szólt, csak mosolyogtam.Dóra: -Olyan bátor voltál, mint elsőben!Csak mosolyogtak.Én: -Oh igen, hogyan is felejthetném el.Bogi: -Mi volt elsőben?Én: -Te még nem velünk voltál, hanem még az előző sulidban, csak annyi történt, hogy...Kata: -Ott is megvert egy gyereket!Bogi: -Tényleg?Én: -Haha igen.Dóra: -Persze, mert minden lánnyal kikezdett, nem hagyott minket békén. -Ellopta a cuccainkat, húzta a hajunkat, belerúgott direkt a táskánkba.Én: -Azt hitte, hogy ő a nagyfőnök itt, kis pisisként. -Ideges lettem és még német óra előtt megvertem.Elkezdtem firkálgatni a füzetembe.Bogi: -Mi?Bogi csak nevetett.: -Ez is lány volt?Én: -Neeem, nem. -Fiú! -Addig-addig nem hagyott békén minket, hogy felment bennem a pumpa és megvertem. -Utána békén hagyott, legalábbis engem. -A többieket ugyanúgy szekálta. -Az meg már nem az én gondom.Kata: -Mhhh.. -Ha jól emlékszem harmadikba már nem volt velünk egy osztályba.Bogi: -Miért nem?Én: -Sok panasz érkezett rá, a magatartása is nagyon gyatra volt így a „C" osztályhoz került. -De, hát így járt.Mikor elhagyta ez a mondat a számat, kitört a ceruzámnak a hegye és ránéztem Bogira. Kata ránézett a füzetemre, hogy mit firkáltam bele. Érdeklődve figyelte.: -Hát ez meg mi?Én: -Mh? -Micsoda?Én is ránéztem a füzetemre.: -Hát ez meg?Kata: -Mik ezek japán jelek?Én: -Nem tudom, csak úgy firkálgattam. -Hogy őszinte legyek nem is emlékszem rá, hogy elkezdtem firkálgatni. -Én arra emlékszem, hogy beszélgetek veletek.Felhúztam a szemöldökömet és csak néztem. A "firka" a füzetemben különböző szimbólumok szerepeltek; jelek, amiket egyszer az ördög talpnyalósa mutatta meg nekem ezeket. Voltak olyan jelek lerajzolva a kezem által, amik ismeretlenek voltak.A gondolkodásomat a tanár szakította meg, így lecsaptam a füzetemet. Felnéztem, a matek tanár elkezdte az óráját majd kicsengetéskor abbahagyta a mondani valóját.Történelem órán mindenki unatkozott, mert a tanár nem adta úgy elő az előadását, hogy az érdekelt volna bárkit is. Csak bambultam, és lapoztam a könyvemet a hátsó padban. A fejemet rendkívül nehéznek éreztem, mint bárki más, így megtámasztottam a kezemmel. Kicsit beleolvastam a könyvbe majd letettem. Utána kicsit körbe néztem, újra belenéztem. Megláttam pár idegen szavat, rá koncentráltam, mint legutóbb, hátha most is az lesz, hogy összefognak mosódni a szavak, majd így is lett. Szépen, lassacskán megcserélődtek a betűk, összemosódtak, ujjak jöttek létre, amit az anyanyelvemre fordította le. Enyhe mosolyt eresztettem le. Kicsit jó érzéssel töltött el, hogy ezt akár a dogáknál is simán hasznosíthatom.A nap hátra lévő időben egészen nyugisan telt el ez a tanítás nap. Nem szóltak be, végre békén hagytak és még össze is jöttem a védelmezőmmel.Mikor kicsöngettek az utolsó óráról összepakoltam, felvettem a kabátot és kimentem a hátsó udvarra, hogy majd ott távozzak. Néztem a szürke komótos felhőket. Kicsit elmélyültem, hogy milyen gyorsan mennek a felhők majd hátulról hirtelen a semmiből lecsapott egy hatalmas szél, amitől előre pár lepést megtettem.Megijedtem, libabőrös lettem.Én: -B.szki! -El fúj a szél!Hátulról a gyerekek beszélgetését lehetett hallani: -Gyere mert jön a tornádó!-Megyek!-Nagyon ijesztő!Csak egymást ugratják.A szél szakaszosan elkezdett fújni. A fülem a semmiből berezgett és besípolt egy pár másodpercig. A kezemet a füleimhez simítottam, majd mikor abbamaradt leeresztettem a karomat. Valami susmogást hallottam hátulról. Megfordultam, de senkinem volt ott."-Veszélyben vagy!-Megvannak számlálva a napjaid!" -majd a kellemes riadt hangokból egy erélyes mély férfihangot hallottam."-Nemsokára eljön az én időm! -Elhozom az apokalipszist!"Megijedtem. Levert a víz, a szívem hangosan elkezdett dobogni. Veszélynek éreztem. Nem tudtam, hogy most ki volt vagy mi volt ez.