Múlt - Orion története

Szilánkok

Teltek-múltak a napok, nőtt a lányoknak és a fiúknak is egyaránt hatalmuk az osztály felett. Vakon, s meggondolatlanul akarták vezetni a többieket. A lányoknak szúrtam a szemét, hogy nem úgy öltözködők, mint ők, nem úgy viselkedek, sosem kockáztatok és nem megyek el bulizni sehova. Ezért olykor-olykor kapok szép megjegyzéseket tőlük, szinte már piszkálnak is érte, kíváncsiak arra, hogy meddig húzom idegekkel.

„Akár mennyire is üvölt a szél, a szikla akkor sem hajol meg előttük."

Blanka végén beadta a derekát és beállt a csordába, velem pedig szinte alig beszélt. Ő hallgatta mind azt, ahogy a saját lány osztálytársaink kibeszélnek engem, majd végül egy nap...

Blanka: -Nem haragszol érte?

Én: -Nem, dehogy. -Miért haragudnék? -Ez a te döntésed. -hamisan mosolyogtam reá.

Blanka: -Jó akkor átülök a padsor túlfelébe.

Én: -Rendben.

Egy kedves mosollyal zártuk le a témát és az utunk ezennel ketté vált. A lányok teljesen befolyásolták és elvitték a rossz irányba.

Én: -Heh, a történelem ismétli önmagát? -Aranyos...

Nem nagyon érdekelt túlzottan, mert már megszoktam, de azért mégis csak reménykedtem. A suli idejében egy ártatlan-kedves ember vagyok, de suli után, ahogy haza teszem a lábamat már egy bűntárs vagyok egy hatalmas körforgásban.

Matek órán, ahogy mentünk sorba a feladatokkal úgy kellett a táblához kimenni és megoldani az anyagot. A tanárnő mindig szerette az ajtó felöli padsorral kezdeni.

Bence: -Tanárnő, miért mindig velünk kezd? -Ott van az ablak felöli padsor és csak a dupla órán jutnak sorra.

Az ablakfelöli padsor csak mosolygott és kár örvendően kuncogott.

Matek Tanárnő: -Tudjátok, ahogy megy a kasza.

Ostoba kérdésre ostoba válasz.

Matek Tanárnő: -Akkor kezdjünk a mai nap szabadon választott krétával.

Ricsi: -Hogyha kimész, ne add nekem oda a krétát.

Én: -Oké. -Akkor te se nekem.

Ricsi: -Megegyeztünk.

Egymásra kacsintottunk, Dária és Rebeka ezt mind látta.

Dária: -Te is látod azt, amit én?

Rebeka: -Igen.

A szemem sarkából figyeltem őket és láttam a gúnyos arc kifejezésüket. Rebeka oda súgott egyet Blankának majd Rolandnak.

Rebeka: -Meg tudod csinálni?

Roland: -Nem kérdés.

A tanárnő odaadta a krétát a kiszemeltemnek, Daninak a kezébe nyomta, oly könnyedén írta fel a táblára a megoldást, hogy mindenki csak pislogott.

Dani: -Most mi van? -Ez könnyű volt. -Kinek adjam oda a krétát?

Roland: -Majd én megyek!

Dani: -Jól van.

Roland megnézte a tanár könyvében, hogy melyik az a feladat, ami a legnehezebb, és következőként oda nyomta a kezembe a krétát. Meglepődve mentem ki a táblához, erőt nyerve ezáltal.

Én: -Kössz, Roland.

Ránéztem a könyvre és írtam fel a feladatot a táblára. Hátra léptem egyet.