Múlt - Orion története

Fonalak, mely összeköt minket

Kinyitottam a szememet. Felültem az ágyba, a lelkem egy kicsit nyugodt volt, most már tudtam, hogy mi voltam az előző életemben, de mégiscsak nem hagyott nyugodni az a kérdés, hogy mégis miért lettem bukott. Mi volt annak a kiváltó oka?

Elgondolkoztam az eseményeken, minden ott kezdődött amikor vízbe fulladtam.Jobban belegondoltam a saját halálomba, kicsit kirázott a hideg. Végül is már egy élő halott vagyok, aki kapott még egy esélyt, hogy megtudja az igazságot, amit nagyon lepleznek.Utána kicsivel később megjelent Mazda, miszerint ő az én védelmezőm.

Napokkal később ismét megerősítették az elméletemet, mi szerint, hogy ki voltam.

Álmomba odajött egy furcsa fazon hozzám útbaigazítást kérni; keresett egy bizonyos templomot. Szerette volna, ha elkísérem őt.Odaértünk ahhoz a templomhoz, amit nagyon keresett. Egyre izgatottabb lett a látványán.Behívott az ember. Furcsa nézéssel elutasítottam a kérést, viszont addig-addig győzködött, hogy bementem vele. Mondták, már hogy egy könyvet ne a borítójáról ítéljük el.Hát...A templom kicsinek ígérkezett kívülről, de mikor bementem, mintha egy másik helyre csöppentem volna. A belseje iszonyatosan tágas volt és sok ember, egyaránt szörnyek is ott voltak, mintha a pokol bugyraiba kötöttem volna ki. Teljesen más érzetett keltett. Álcázott volt, úgy is nevezhetem, mint egy alvilági kapu lenne.A testőrök mögöttem becsukták az ajtót. A fekete szárnyaim előtörtek ok nélkül. Csak csodálkoztam, ámultam és bámultam. Minden csupa vörös volt, aranyozott lámpák, korlátok, díszek.A "templom" több szintből állt, ahol bementünk az úgy nevezett kilátó-erkély (vagy inkább a nézőtér) típus volt és ha közelebb mentem akkor korlát fogott meg. Lenéztem, hogy harcolnak különféle lények, valami alvilági gladiátor csata lehetett olyan, mint az embereknél a box-ring.Mindkettő hím volt és duzzadtak a tesztoszterontól és az izzadságtól. Az egyiknek a bőre piros színű, két nagy szarva és patái volt. A műsort érdeklődve nézték a nézők és drukkoltak a szurkolók a kedvencüknek vagy az erősebbnek.Jézusom, hova kerültem?Legalább annak örültem, hogy vérrontás nem volt.Mögöttem lévő két testőr, avagy kidobók sem voltak kedves szándékú lények. Ijesztően néztek ki. Kicsit odébb mentem tőlük a látványuk miatt. A többi lény szinte észre sem vettek engem, beleolvadtam a tömegbe.A tömeg olyan természetesen ment-kelt az útvonalukon, mintha ismernék már a járást egy jó ideje. A tömeg megoszlott az élők és a halottak sorában.Pár másodperccel később észrevett egy öreg, aki nem volt ember. Olyan ruházata volt, mint a régi papoknak. Bokáig érő hosszú barna palást viselt.Odajött hozzám, majd így szólt: -Te, hogy kerülsz ide? -Nem szabadot volna idejönnöd! -Gyere! -Itt nem maradhatsz! -Sietnünk kell. – határozott jellemmel megfogta a kezemet és kivonszolt engem onnan. A másik kezében pedig valamilyen könyv volt.Kivitt az utcára, a fejünk felett volt egy kis pavilon.Letette a könyvet és le guggoltunk. A könyvet kinyitotta, mutatott számomra néhány ismerős szimbólumot.Rám nézett majd így szólt: -Figyelj, nincs sok időnk, szerencsére senki nem vett téged észre. -Nem tudom, hogy kerülsz ide... -Én a sátánnak dolgozok/dolgoztam. -Felismered ezeket a jeleket?Én: -Igen, ismerősek, de nem tudom, hogy ezek micsodák. -Fogalmam sincs róluk mit jelentenek.Öreg: -Figyelj, te voltál az Istennek az egyik kapu őrző angyala.Értetlenkedve néztem előre, majd felébredtem. Mégis mi volt ez? Egy rakás kérdés zengett a fejemben. Sajnos azután soha nem álmodtam ismét ugyanazzal a hellyel, avval a bizonyos sátánnak dolgozó lénnyel.Miért feketék a szárnyaim? Vagy akkor lett fekete mikor lebuktam? De mégis miért?Próbáltam az interneten rákeresni ezekre a jelekre, sikertelenül. Kicsit elbizonytalanodtam. Kitéptem egy lapot a füzetemből, majd felfirkantottam ezeket a bizonyos jeleket, amiket láttam és elrejtettem.Kis gondolkodás után ránéztem az órára és akkor esett le, hogy éppen késésben vagyok az iskolából. Szerencsére csak 5 percre van innen a sulitól. Rendbe tettem magam, a hátamra vettem a nehéz táskát majd elindultam. Az út során ismét borsódzni kezdett azon a bizonyos helyen a hátam, ahol a két szárnyam lenne az álmomban; megvakartam, de nem nagyon maradt abba.Épphogy beértem a kapun már csöngettek is. A gyerekek már mentek be a suliba. Hosszú napnak ígérkezett, ahogy az órarendemet elnéztem. Szinte egész nap gondolkoztam, hogy mit is álmodtam, felvázoltam milliónyi kis megoldásokat a jövőmre nézve.Tudtam, hogy milyen ember vagyok, és hogy a nemzetiségem is milyen. Hosszasan rágódik egy dolgon.Szünetekben az osztálytársaim szóvá-tették, hogy kissé más vagyok ma. Ők is azok lennének az én helyemben.Idegen nyelv óra következett kissé fáradt voltam és nyűgös, ahogy más is. A tanár mesélt, mesélt és csak mesélt a nyelvtani szabályokról, úgy éreztem, hogy a fejem egy nehéz tégla lenne és húzná le a nyakamról. Körbe néztem és láttam, hogy más osztálytársaim is laposan pislognak, vagy telefonoznak. Visszatekintettem a szövegre, bambán figyeltem, majd arra lettem figyelmes, hogy összemosódtak az idegen szavak egy magyar mondattá.Halkan mondtam is: -Mi az Isten?Lesokkoltam. Megráztam a fejemet, majd megdörzsöltem a szememet. Ismételten oda néztem, és ugyanazokat az eredeti német mondatokat láttam.Elkönyveltem magam fáradtnak, de ilyen akkor sem történik. Maximum lefejeltem volna a padot fáradságomba. Később kicsöngettek. Lekellett mászni az első emeletről a földszintre, mert tesi óra következett. Lepakoltuk a cuccunkat az öltözőbe majd kimentünk a szünetbe. Odajött pár lány osztálytársam és kérdezősködtek, hogy mit fogunk ma csinálni tesin.Én: -Remélem nem megyünk ki, nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy fussak. -Úgy érzem, hogy leszakad a fejem.Bogi: -Te is így érzed?Evelin: -Azért, mert meleg van.A hétköznapi beszélgetésünket lezártuk mikor becsöngettek. Még azért betoltam az utolsó falatot is a kajámból. Bementünk az öltözőbe, átöltöztünk, és a tanár kihivatott mindenkit.Tesi tanár: -Kimegyünk.Összenéztünk a lány osztálytársakkal, majd nyitott könyv fejeket vágtunk. Kimentünk az iskola kapuin túl. Kicsit bemelegítettünk majd közölte a tanár, hogy 3 kört lekell fussunk.Tudni kell rólunk, az osztályból csak a fiúknak a 3 / 4-e sportolt valamit, de mégis ha már nem látták őket inkább sétáltak., ahogy a lányok is ugyanezt csinálták. Én igazságos akartam lenni így nem sétáltam, mint a többiek, hanem futottam. Mikor mindenki "lefutotta" a 3 kört bementek a terembe, én megkértem a tanárt, hogy hagy fussak még pár kört plusz ötösért. A tanár beleegyezett, azután be is ment a többiekkel, így egyedül futottam tovább.Elkezdtem a plusz köröket megcsinálni. Közbe vezettem a tekintemet a külvilágra, sokszor az eget figyeltem, ami mindig ámulatba ejtett. Elkezdtem gyorsabban futni. A nyári szellő csiklandozta a nyakamat. A finom friss illat megcsapta az orromat.Már az 5. körnél jártam és éreztem, hogy nem vagyok valami túl fényesen. A lábaim zsibbadni kezdtek, az oldalam beszúrt és elkezdett fájni a hasam is emiatt nem láttam tisztán. Az ájulás szélén álltam, mikor egy ismerős hang szólt a fejemben. "-Állj meg!"Így is tettem és leültem. Akkor tudatosult bennem, hogy épp Mazda beszélt hozzám.Mazda: -Nyugodj meg!Kicsi könnyek szöktek a szemembe.Én: -Mazda! -Hallom a hangodat. -Annyira örülök neki.Mazda: -Minden rendben? -Mert éreztem, mintha az állapotod romlott volna. -Hol vagy most?Én: -Nincs semmi baj, csak rosszul lettem a futástól.Amikor a mondat elhagyta a számat ismerős illat csapott meg, eszembe jutott, hogy Mazdának az isteni illata volt az. Megbolondította az orromat. Nagyokat lélegeztem és ezáltal egyre jobb lett az állapotom, mert az illata, a hangja segített nekem lecsillapítani a fájdalmamat.A könnyek mellett mosolyt is csalt az arcomra. Megnyugodtam. Felálltam, fogtam a kerítést.Én: -Mazda, hallottalak. -Köszönöm.Kicsit pihentem majd tovább folytattam az utamat, csak most már kocogtam.Beértem a suliba és a tanár már várt rám. Kicsit leüvöltötte a fejemet, hogy mégis hol voltam eddig.Én: -Futottam. -Maga engedte meg, hogy fussak még néhány kört pár ötösért.Tanár: -Nem hiszem... -Mindegy, menny be a tornaterembe mert már a többiek kidobósoznak.Természetesen az ötöseimet nem írta be.Én: -Rendben, de előtte elmehetek vizet inni?Tanár: -Rendben, de siess!Bementem az öltöző mosdójába. Megmostam az arcomat, majd ittam a csapból. Mosolyogtam.Én: -Mazdával össze vagyok kötve. -Hallottam a hangját. -Ahogy a Ő sajátomét is. -Éreztem az édes, finom illatát. -Köszönöm.Egyedül voltam a mosdóba, majd bementem a tornaterembe. Látták, hogy ki voltam pukkadva. Eléggé fáradt voltam, így könnyű célpont lehettem mások számára.Tanár: -Állj be a kevesebbik csapatba! - majd mutatott.A kidobósban az volt a jó, hogy még ha nem is céloztam, mert béna voltam abban, viszont a labdákat tökéletesen kerültem el. Az ellenfelem volt az a srác (Krisz) akivel régebben együtt játszottunk kidobóst. Mind a ketten nagyon sokat fejlődtünk. Bár neki mind a kettő nagyon jól ment, azért a labdákat nem nagyon tudta kikerülni olyan jól, mint én. Most nem fényezni akarom magam, de legalább jó voltam valamiben.A kidobós elkezdődött, mindkét félnél voltak jók és ügyetlenek, ők hamar kihullottak és a tűzvonalba kerültek. Ahol voltam, már egyre kevesebben voltunk. Egy kicsit elkezdtem rosszul érezni magam a sok futkározástól, a labda kerülgetéstől.Egy kis előnyhöz akartam jutni, így elszóltam magam.: -Mazda, tudsz segíteni? -Úgy, mint az előbb? -Ismét kezd megfájdulni a hasam.Vártam egy kicsit hátha ismét meghallom a hangját, de nem jött tőle semmi.Egyszer csak azt éreztem, hogy megcsapott megint az az édes illata. Szóval eljutott hozzá a hangom. Akkor ezek szerint az előbb csak szerencsém volt, hogy hallottam a hangját. Azzal a lendülettel, mikor megéreztem az illatát össze csuklottam, hogy elkerülhessem a labdát. Egy hajszálon múlt, hogy kidobjanak.A hasam már nem fájt, viszont eléggé lefáradtam.A kidobós olyan lehetett, mintha céllövőbe lennék. Már csak páran maradtunk talpon. Elég szépen lemorzsolódtunk a játékban. Áttértem a bordás fal részére épségben, majd kilőtték a mellettem lévő csapattársamat, így már csak ketten maradtunk. Nem hiszem el, hogy az ellenfelemet még senki nem dobta ki!A szemem előtt gyorsan pörögtek le az események, kidobták azt a csapattársamat, aki még épp volt. A labda áttért Kriszhez, de ő cselhez folyamodott és nem engem dobott ki, hanem odadobta a mögöttem lévő csapattársaihoz, hogy ők dobjanak ki. Az egyik fiú osztálytársam elkapta a labdát majd rám célzott. Erőből eldobta a szivacs labdát, én pedig reflexből oda néztem; és az agyam azt érzékelte, hogy veszélyben vagyok így lelassította a labda közeledését. Megtorpantam, kicsit hátra dőltem és épphogy elkerültem a labdát.Teljesen meglepődtem. A labda a bordásfalnak csapódott és átment a túlfelére. Hihetetlen élményben volt részem. Láttam a labda közeledését lelassítva!Újra szerveződtem, de mind hiába mert nem volt annyi időm, mint iméppen, kidobott Krisz önelégült mosollyal.Krisz és a többiek: -Ez az!Krisz: -Legyőztelek!Én: -Nem volt nehéz dolgod, mert én nem tudok célozni, és a végére mindig elfáradok a labda kikerülésében.A beszélgetésünket a tanár tapsa szakította meg.Tanár: -Jól van, ügyesek voltatok Krisz csapat! -De mivel csöngettek mennyetek átöltözni.A tanár végszavára mentünk is átvedleni. Bent a lányöltözőben ez volt a téma is.Fanni: -Ez az mi győztünk!A többi lány mérges szemmel nézett rájuk, mert ők voltak a lányoknak a falka vezérük. Akiket én utáltam, a stílusuk miatt, de azért gratuláltunk nekik.A többi lány kiment mikor átöltöztek, csak azok maradtak bent, akik jófejek voltak. A kapcsolatom kedvező volt velük. Kedvesek voltak, megvárták a másikat mikor ők már készen voltak. Megszakítottam a beszélgetésüket: -Nektek már volt olyan élményetek, hogy lelassítottátok az agyatokkal azt a tárgyat, ami épp közeledett felétek? -Mert én most csináltam ezt! -A labdával!Dóra: -Én!Kicsit furán néztem rá, mert tudtam, hogy néha szokott füllenteni.Én: -És más?Evelin: -Hát talán én, de már nem vagyok biztos.Kata: -Én nem.Bogi: -Én sem.Eszter: -Ahogy én sem. -De jó is lenne!Aztán folytatták a további beszélgetésüket.Én: -Hát jó.Fölöltöztem és hazamentem. Egész nap ezen járt az eszem. Vajon képes leszek ismét megcsinálni ezt? Remélem igen mert nagyon király volt! És a betűk összefolyása?Kimentem a garázsba, ahol Mazda volt, és megköszöntem, hogy kisegített.

Megjegyzés: Ez egy nagyon durva crossover lesz. Szinte minden benne lesz. Eleinte elég zavaros lesz, de majd tisztázódik minden. Ki derül ki is lesz Orion, de az majd a 2-3 kötetben lesz. A lényeg az ebben a részben, hogy Orionnak van egy olyan képessége amit az álma fog összekötetni, illetve kideríteni dolgokat. Melyik állat kergeti az álmát? Hát persze, hogy egy ember. Azért mondta Mazda, hogy ő lesz az egyik legerősebb TF (,de egyben a leggyengébb), mert rengeteg képességei lesznek, de egyben rettentően gyenge is lesz. Sok rész még zavaros lesz :D De a 2. kötetben már nem lesz ilyen.