Múlt - Orion története

Részlet

Hetek teltek el, miután Prontok majdnem megfojtott. Eleinte rengeteget hallgatott, majd ismét megmutatta a foga fehérjét. Mazda eleinte tűrte, hogy így viselkedjen velem, mert mégiscsak a legjobb barátja volt, de egyhamar megunta a vitatkozásainkat.

Rájött Mazda, hogy ez nem mehet így tovább, majd odalépett Prontok elé és így szólt: -Elegem van belőled! -Hagyd békén a kedvesemet! -Te, nem vagy az Ő védelmezője! -Ha nem tetszenek ezek a szabályok, akkor menny vissza Cybertron-ra!

Prontok: -Tényleg eldobnál sok éves barátságot, egy párkapcsolat miatt?

Mazda: -Nem dobnám el, hogyha nem így viselkednél.

Prontok: -Rendben. -Ahogy akarod. -Már kérvényeztem is, hogy vissza mennyek a galaxisba.

Prontok azzal faképnél hagyott minket, majd Mazda odalépett elém, búskomor tekintettel.

Mazda: -Sajnálom, hogy nem vettem észre mielőbb. -bocsánatkérés képen odabújt hozzám.

A naplemente tökéletes időzítést ejtve lassan nyugodott le, utolsó napsugarai még egyszer bevilágították az előttünk lévő tájképet. Rózsaszín felhők kúsztak az égen, mint a hab a fürdővízen. Megfogtam Mazdának a tenyerét és egymásra néztünk.

Én: -Mi történt veletek Cybertron-on?

Mazda: -Mikor a testvéremmel megszülettünk úgy nőtünk fel, akit kiválasztottak a fővezérek a feladatra. -Eleinte az ikertestvéremet, Űrdongót választották ki, mondván, hogy ő sokkal jobban harcol, mint én.

Én: -Kicsiként, hogyan tudják megállapítani?

Mazda: -Ki tudja... a fővezérektől kérdezd. -Ostoba népség... -Emiatt Dongó jóval több figyelmet kapott és sokkal több „szeretetben" részesítették, mint engem. -Mert kiválasztottnak tekintették.

Én: -Micsoda szörnyűség...

Mazda: -Nekem mondod? -Borzasztó gyerekkorom volt, úgy ahogy neked is. -Mi ketten egyek vagyunk. -Ugyanazok az esetek történtek meg velem, mint neked.

Én: -Ezért nem szereted a testvéredet? -Irigységből?

Mazda: -Leginkább ezért. -Valóban irigy rá. -Próbáltam ugyanazon az úton haladni, mint ő. -Jóval többet tanultam és gyakoroltam. -Végül utolértem a testvéremet. -Sokkal jobb voltam, mint ő bármiben is.

Én: -Te csak a szüleid elismerését akartad kivívni, igaz?

Mazda: -Igen. -De, ahogy nőtünk fel két külön útra vitt minket az élet. -Dongó nagyon híres volt Cybertron-on, nem tudták, hogy van egy testvére is. -De lassan megszoktam a helyzetet és már nem érdekelt, hogy így kezeltek engem. -Akkori időben találkoztam Prontok-al. -Ő volt az elsőszámú igaz barátom. -Aki nem azért állt velem szóba, mert Dongó testvére vagyok, hanem azért, mert aki vagyok. -Valóban Prontok jóval erősebb volt Dongónál, de ő álca volt.

Én: -Akkor jól láttam a jelét...

Mazda: -Igen, álca volt. -Csak volt. -Átállt az autóbotokhoz miközben megtudta, hogy én az autóbot jelét viselem. -Nem akart velem harcolni. -Prontok volt gyakorlatilag az első számú barátom, majd megismerkedtem a baráti körével.

Én: -Utána mi történt? -Hogyan választottak ki téged a védelmezőmként?

Mazda: -Légy türelmes, mindjárt oda érek ahhoz a részhez is. -Prontok-kal rettentően jó baráti kapcsolatot ápoltunk egymással. -Mikor még kitört a polgárháború akkor sem bántottuk egymást, hanem inkább megvédtük egymást.

Én: -Mint egy jó páros.

Mazda: -Azért láttad azt, hogy szinkronban harcolunk.

Én: -Valóban elcsodálkoztam rajta.

Mazda: -Csak hogy akkoriban én is olyan voltam, mint Prontok. -Azt mondta, hogy megváltoztam. -Lehetséges, de én nem bánom. -Dongóval két különböző utat választottunk magunknak. -A fővezérek ezt mind látták és tudták, hogy elkezdtem felnőttesebben viselkedni. -Míg Dongó még mindig ugyanolyan gyerekesen viselkedett akkor, mint most is. -Ezért a fővezérek megváltoztatták a döntéseiket, engem küldtek ide helyette. -Mindenki ledöbbent.

Én: -Dongó tényleg gyerekesen viselkedik.

Mazda: -Sajnos. -Valóban jobb harcos, mint én, de én inkább a logikában vagyok otthon.

Én: -Örülök neki, hogy itt vagy nekem! -De tényleg. -Valóban mások vagytok a testvéreddel. -Sokkal jobb vagy nála. -mindketten leeresztettünk egy mosolyt.

Mazda: -Mindenek ellenére, végül is boldog vagyok, hogy itt lehetek veled. -Akár hogyan is alakult.

Én: -Dongó, hogy reagált rá?

Mazda: -Nem tudott róla, az egész összeesküvésről. -Én úgy tudtam meg, hogy elcsíptem egy beszélgetést. -És ezeket az információkat nem osztottam meg vele, mert nem beszéltünk egymással.

Én: -Érthető.

Mazda: -A fővezérek szeretnek egy kis izgalmat belehozni az életünkbe, ha meg látna téged Dongó ne csodálkozz, hogy előbb vagy utóbb beléd szeretne.

Én: -Hogy érted?

Mazda: -Dongó lett volna eredetileg a Te védelmeződ, de nem Ő lett, hanem Én. -És a védelmeződként akár én vagy Dongót értjük, tettek belénk egy érzést, ami kötődést váltja ki.

Én: -Oh, szóval így érted.

Mazda: -Mindenesetre, sajnálatos módon elhoztam magammal a gondjaimat Cybertron-ról. -Azért viselkedtem veled eleinte, olyan távolságtartóan. -Sajnálom.

Én: -Ugyan.. rá se ránts. -Én is szerintem pontosan úgy reagálnék a helyzetre, mint Te. -Ha megkérdeznél engem, hogy szerintem ki áll hozzám közelebb Te vagy a testvéred, téged választanálak.

Mazda rettentően boldog volt. Megcsókoltuk egymást. Prontok sunyiba minden beszélgetésünket hallotta, s látta, hogy milyen jól meg vagyunk egymással.

Prontok: -Csak az utatokban vagyok. -hátat fordított és azzal hazament.

Én: -Mi lesz a terv?

Mazda: -Mh?

Én: -Ezután.

Mazda: -Talán a mátrixra kellene koncentrálni és azt visszaszerezni.

Én: -De mégis hogyan? -Le merem fogadni, hogy Optimus a mellkasában őrzi a mátrixot. -Nem tudunk besurranni a telephelyükre.

Mazda: -Ne aggódj van egy rettentő jó ötletem hozzá. -Bízz bennem.