Múlt - Orion története

Állati ösztönök

Már hetek is elmúltak anélkül, hogy beszéltem volna Mazdával.Még mindig ugyanúgy érzek iránta és ez nem változott. Egyre jobban éreztem, hogy bele habarodtam, valamint éreztem az erőt, amelyet birtoklok. Szinte naponta megéreztem azt a bizsergető érzést, mint idáig. Mazdával nem nagyon közöltem az információimat, mert valamennyire mégiscsak álomnak tekintettem, főként gyerekesnek is. Hát nem érdekes? Vágyom rá és nem is. Félek a változástól. Megismertem az álmaim keresztül a történetét személyesebben is. Az álmaimban nem csak őt láttam, hanem más idegen robotokat, jókat és rosszakat egyaránt.

Mindketten éreztük a változást, megváltozott a légkör köztünk. Mazda tartotta magát a szerepéhez és távolságot akart tartani kettőnk között. Nem derülhet ki, hogy van egy transzformátor, aki a Földön tartózkodik, mert akkor biztos, hogy leakarják mészárolni őt és a Földet is uralni akarják majd az Álcák.Naponta próbáltam előhívni a szárnyamat, de egyszer sem sikerült. Így abba is hagytam a próbálkozást. Napok teltek el és egyre jobban azt éreztem, hogy bíztam a testemben, egyre jobban tudtam használni a képességeimet az álmomban. Elmémben, tréningeltem magam. Gyakoroltam, és egyre jobb lettem.Mazdának sikerült végre minden egyes nyomot eltüntetni. A sugárzását megszüntette véglegesen. Így egy kicsit fellélegezhetett. Addig én próbáltam teljesíteni a suliban, amíg ő otthon volt.A szünetben odajött néhány lány osztálytársam, akik szerették a sci-fi témákat, UFO-kat stb.Bogi: -Olvastad a cikket?Én: -Nem. -Miért kérdezed?Kata: -Milyen cikk?Bogi: -Egy rakás lap ír róla, hogy UFO-k jöttek a Földre. -Nézzétek még képeket is lőttek!Felnyitottam a szememet és kicsit ideges voltam.Én: -Mmmii? – dadogtam.Kata: -Muti!Elénk tolta a telefonját és megláttuk a képeket. Elég homályos volt. Döbbentve néztük.A képen található volt, de nem kivehető két transzformátor. Két fekete páncélozott "UFO". Mindketten elképedtünk és döbbentve figyeltük.Én: -Nem lehet nagyítani?Kata: -Azt írja a cikk, hogy USA-ban történt. -És a kép készítése kor jelen volt egy fickó aki éppen arra tévedett, mert vennie akart az anyjának egy pár hozzávalót a sütemény receptjéhez, mivel Ő nem akart a hosszabb úton menni így letért egy rövidebb útra a kocsijával ami egyezett az elhagyatott úttal. -Az elhagyatott út egy rövidke út volt, ami közvetlenül oda vezetett a bevásárló központhoz.Én: -Jó ez érthető, de mi van utána?Kata: -Várjál olvasom!Bogi: -Azt írja röviden igazából, hogy a csávó a vissza úton is ugyanazon az úton jött és meglátott egy furcsa fényt, majd kiderült, hogy ez nem egy hanem kettő meteorit volt, amely belecsapódott a földbe. -Megakarta nézni ezért kiszállt a kocsijából és utánuk ment. -Elérkezett a becsapódás helyére majd látta, hogy két gigantikus UFO mennek el. -És ekkor le fotózta "Őket".Kata: -Persze ez is csak Amerikában történik! -Itt sose történik semmi érdekes!Remélem, hogy ez csak egy megszerkesztetett kép volt. És csak egy prank lenne.Haza értem, még le se dobtam a táskát, elmondtam ezt Mazdának, amit hallottam.Mazda: -Éreztem, hogy ez előbb vagy utóbb megtörténik.Én: -Akkor ezért volt ilyen a légkör közöttünk? -Mintha nem beszéltünk volna?Mazda: -Ez kihat az egész környezetre, valamennyire kapcsolatban állok veled, szinte össze vagyunk kötve. -Ezért éreztük mindketten azt, amit. -Fent kell tartanunk az álcát. -Nem lehetsz velem mindig állandóan.Én: -Értem, de szerencsére messze vagyunk tőlük, igaz? -Végül is egy másik kontinensen vannak!Egy aprócska mosolyt csaltam az arcomra, Mazda pedig nagyon törte a fejét.Mazda: -Igen. -Nem lehetünk elég óvatosak.Elfordítottama fejemet, azon gondolkoztam, hogy el e mondjam neki, amiket álmodott és az érzéseimet iránta.Én: -Mazda!?Mazda: -Mh?Elmondjam? Ne mondjam!? Mi lesz, ha elmondom?Én: -Mazda.. – sóhajtottam. -Én... -Nos semmi. -Megakartam kérdezni, hogy mit értesz azalatt, hogy 2.5 és 2.7.?Mazda: -Ez egy rövidítés. -Rangot jelöl általában.Én: -Rang?Mazda: -Nem tudom pontosan, hogy mit. -... -Csak a javadat akarom. -Nem akarom, hogy azok a szörnyű robotok idejöjjenek. -Megakarlak védeni. -Vagyis ez a kötelességem. -Az álcák nem jöhetnek ide! -Ha idejönnek elhozzák az apokalipszist.Sarkon fordultam, majd kimentem. Nem volt több mondandóm számára. Sose akar nekem elmondani semmit. Bementem a szobámba és utána olvastam a cikknek. Rákerestem ezekre az eseményekre. Valójában mostanság eléggé sok oldal erről szól.Én: -Voltak már korábban is ilyenek?! -Mi a ...?Megnéztem a dátumokat mikor töltötték fel a cikkeket. Korábban is történtek hasonló sztorik. Valamelyik a foci pályára zuhant, valamelyik egy mezőre.. Görgettem lejjebb és lejjebb... Nem akartak elfogyni.Én: -Egy város épülete bánta.., tenger.., földrészek... -Ezek jönnek.. -De miért jönnek ennyire tömegesen? -Remélem, akik a földre landoltak azok mind jók és nem a rosszak!Másnap a suliban jobban utána érdeklődtem a témának.Én: -Szerintetek mi történik, ha ez mind valós és ide fognak jönni az országunkba? -Bele se merek gondolni mi lesz itt.Kata: -Ne aggódj, azok a dolgok mind Amerikában vannak. -És nem itt. -Mégis ki akar idejönni egy kicsiny, de vesztes országba?! -Ha idegen lennék akkor én biztosan a nagy almákra mennék.Én: -De mégis miért mennek oda? -Mi vonzathatja őket oda?Bogi: -Ha én is UFO lennék én is oda mennék. – mosolygott.Én: -Amúgy tényleg, minden egyes ilyen sci-fi-s film mindig Amerikát célozgatják az idegenek. -Japánok, akik az anime-t csinálják, ott meg csak oda mennek.Bogi: -Minden ország a saját érdekeit nézi leginkább.Kata, én: -Igaz.Elgondolkodtam egy kicsit: -Igazatok van, hisz nem kell semmitől sem félni. -Milyen óránk lesz egyébként?Kata: -Ha jól tudom irodalom lesz.Amikor becsengettek beültünk a terembe. Vártuk a tanárt míg nem jött, addig az osztály elkezdett marhulni. Beszélgettek, dobálóztak, én addig kifelé bambultam az ablakon. Mogorva felhők gyülekeztek.Remélem nem jönnek ide. Ha az álmaim próbálnak figyelmeztetni valamilyen módon akkor cselekednem kellene, de elég nehéz lenne mert gyenge vagyok, nincsenek képességeim, vézna vagyok és ember vagyok...A merengő nézésemet megszakították Fanni és a barátnői.Fanni: -Ah, ha ránézek erre a nyomorultra az élettől is elveszi a kedvemet.A szemem sarkából ránéztem, unott fejjel.Fanni: -Igen rólad beszélek!Kérdőre vontam: -He?Rebeka: -13 évesen több esze is lehetne!Én: -Mit követtem el?Odajött hozzám Rebeka majd lesöpörte a cuccaimat a földre majd rácsapott az asztalomra. Várta a reakciómat.Mindenki hirtelen ránk figyelt.Rebeka: -Azt, hogy létezel!Én: -Van elég gondom is, húzz el.Rebeka: -Parancsolsz?!Fanni: -Na idefigyelj te kis sz.rgalacsin! -Nem beszélhetsz így a barinőmmel!Megfogta a pulcsimat és felemelt.Én: -Akkor mi lesz? -Megvertek? -Csapatban jöttök? -Vagy végre erős leszel és te versz meg? -Amelyik kutya ugat az nem harap...Fanni letett.Odett: -Te kit nevezel kutyának, rib.nc! -Ahelyett, hogy kutyának hívsz minket oda figyelhetnél a szádra!Egyre jobban felment a vérnyomásom, rettentően ideges voltam. A teremben lévő részecskék csak úgy hemzsegtek. A levegő felforrt. Ökölbe szorítottam a kezemet, dörgött egyet az ég, összeszorítottam a fogaimat és összefontam a szemöldökömet. A levegő elkezdett felmelegedni, szétrobbant mindenkinek a vizes flaskája. Majd arcon vágtam a vezetőjüket. A lány a földre terült. A lányok megszeppentek. A fiúknak a látvány tetszett, amit leműveltem.Én: -Ha még egyszer ilyet műveltek, nem állok jót magamért. -Ha felb.sszátok valakinek az agyát, nagyobb pusztítást végzek, mint Hulk! -Helyesbítek, mint Unicron! -Takarodjatok innen!„-Unicron mi?"Én: -Nem, inkább én megyek! -Elegem van, ami itt folyik a lányok közt!A hangom megváltozott az idegesség miatt: -Kinézni valakit csak azért, mert nem akar a ti szánalmas társadalom tagjaihoz tartozni!Bejött a tanár és meghallotta a mondandómat.Én: -Undorodom tőletek emberek. – az arcom eltorzult.Elkezdtem pakolni, majd Rebeka megfogott engem, megszorította a karomat. Pofán akart vágni, gyorsan kapcsoltam így elhárítottam azt. Kicsavartam a kezét egy mozdulattal és a földre rántottam, a kezeim nagyon vörösek voltak és emellett tűz forróak is voltak. Rátapostam a kezére. Láttam a kezeim nyomát az ő karján, mintha égés foltok maradtak utána.Én: -Akar még valaki kikezdeni velem?Ránéztem gyilkos tekintettel Odett-re. Ő viszont hátrált. Nagyon meg volt ijedve.Felvettem a táskámat, kabátomat és az ajtóhoz vettem az irányt. A tanár elállta az utamat.Tanár: -Ez meg mégis mi volt!? -Menny az igazgatóiba!Én: -Megelőztem a következő "támadásaikat". -Azt várhatja!Félre löktem a tanárt, majd elhagytam az iskola épületét.Mindenki csak nézett, hogy ez mégis mi a franc volt ez. A tanár odarohant a diákokhoz aggódóan, hogy minden rendbe van e velük.......Felnéztem az égre és láttam, hogy elkezdett szemeregni az eső. Hazamentem.Én: -Szóval ilyen érzés egy állatot a sarokba szorítani. -Egy vadállatot.„-De mégis mi volt ez? -Ez az érzés? -Unicron? -Mégis honnan jött ez?"A lelkem legmélyén tudtam, de nem akartam elhinni.Mazdával nem konzultálok erről...