Future Management | Maylor/Queen [HU!]

63. "Nem hittél nekem, de igazam volt!"

            Roger úgy érezte, mintha az egész klub elnémult volna körülöttük. Mintha még az idő is lelassult volna, ahogy döbbenten Lilybell szemeibe nézett.
- Tudtam – suttogta elképedve.
- Persze, hogy tudtad, lassan már mindenki tudja! – vágta rá akadozó nyelvvel Lilybell és újra megtöltötte vodkával a poharát. Igaz, a fele a padlóra borult, de nem tűnt úgy, mintha különösebben érdekelné a dolog. Mikor aztán ivott egy újabb kortyot, fennhangon folytatta. – Hát mi másért lennénk itt? A jövőből jöttünk, építettünk egy időgépet! Nagyon szép lett, látnod kellett volna... - Roger látta, hogy néhány szórakozó fiatal felfigyelt Lilybell kiabálására, de egy kis nevetés után már nem törődtek vele. Mindenki látta, hogy részeg, ezért senki nem vette komolyan. – Volt egy barátunk is, neki odahaza kellett maradnia... valószínűleg összetörte a gépet is, miután eljöttünk... Neve is volt, képzeld. Mármint nem a barátunknak, persze, neki is volt neve, de a gépnek is...
- Elég legyen! – Roger összerezzent, úgy megijedt, mikor Alicia hangja ostorként csattant mellettük. Ekkor vette csak észre, hogy nincsenek egyedül, sőt, Alicia, Mirabelle segítségével már ki is húzta az esélytelenül ellenálló Lilybellt Roger öléből. – Vége a bulinak, Lil, hazamegyünk.
- Dehogy megyek – vitatkozott a lány és véletlenül kiöntötte a vodkáját. – Hé, én azt kifizettem! Nem megyek haza, engedjetek...
Roger azonnal felállt, a sörét is hátra hagyta, hogy utánuk mehessen, de a három lány pillanatok alatt eltűnt a táncoló, beszélgető, iszogató egyetemisták sűrűjében. Roger néhány pillanatig tétlenül forgolódott, lábujjhegyre állt, de túl alacsony volt ahhoz, hogy átláthasson a fejek erdeje fölött, úgy döntött inkább, hogy elindul a kijárat felé, hátha szerencsével jár. Ezt a szándékát azonban egy nagy kéz húzta keresztbe.
- Brian!
- Mi történt, Rog? – kérdezte a göndör. Mellette Freddie, Mary és John ugyanolyan értetlen arcot vágtak. – Hová mentek a lányok?
- Drágám, könyörgöm, mondd, hogy nem megint összevesztetek Lilybellel – sóhajtott drámaian Freddie. Deaky aggódva pislogott a fiúkra, kezében két pohár sört tartott.
- És én még azt hittem, jól alakul az estém Aliciával...
- Elmondanád, mi folyik itt, Roger? – húzta össze a szemöldökét idegesen Brian. Ellenben Roger szélesen elvigyorodott.
- Én megmondtam, Bri! – lelkendezett, mindenki legnagyobb meglepetésére. – Megmondtam, hogy valami nincs rendben ezekkel a lányokkal! Nem hittél nekem, de igazam volt!
- Rog, remélem, tisztában vagy azzal, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz – engedett el egy dühös sóhajt Brian. – Mi lenne, ha elkezdenéd a legelején? Én csak azt vettem észre, hogy Mirabelle és Alicia kifelé rángatják Li-
- Kimentek?! Gyere, segíts megkeresni őket! – azzal kézen fogta Briant, reflexből összefűzte az ujjaikat és elkezdte húzni a kijárat felé. – Gyere már, Bri! Nem tűnhetnek el!
- Az isten szerelmére, Roger! Jaj, elnézést – szabadkozott a göndör, mikor Roger nagy rohanása miatt majdnem fellökött egy lányt a tömegben. - Rog, legalább az orrod elé figyelhetnél! Mi lenne, ha nem mennél neki mindenkinek?
- Nem én vagyok útban, hanem mindenki más! – kiáltott vissza neki vigyorogva a szőke és tovább rángatta Briant a fiatalok tömegében.
Kész felfrissülés volt, mikor a klub forró levegője után kiértek a friss, londoni éjszakára. Roger érezte, hogy a sör, ami kezdett a melegben a fejébe szállni, teljesen elpárolgott és kitisztult az elméje – a csípős levegő kijózanította még azelőtt, hogy berúgott volna. Na, igen, ezért nem szokott az utcán inni. Melegben minden jobban üt.
Miután vett néhány mély lélegzetet a hűvös levegőből, lázasan forgolódni kezdett, jobbra-balra nézelődve az utcán, ami azonban néhány lézengő fiataltól eltekintve teljesen üres volt. A három lány nyomtalanul eltűnt.
- Roger! Itt vagy? May hívja Taylort, veszed az adást? – akkor tért csak magához, mikor Brian óvatosan megrázta őt a két vállánál fogva. Akkor aztán szélesen elmosolyodott.
- Milyen jól hangzik a nevünk egymás mellett – jegyezte meg, ezzel elnyert Briantől is egy halvány vigyort.
- Mennyit ittál, Rog? Elárulnád, mégis mi a fene folyik itt?
- Oh, azt hiszed, részeg vagyok? – harapta meg gondterhelten az alsó ajkát a szőke. – Nézd, ha kicsit spicces is voltam, már jól vagyok. Nem hallottad, mit mondott nekem Lilybell?
- Nem – rázta a fejét Brian. – Mondtam már, csak annyit láttam, mikor Alicia és Mirabelle már kifelé rángatták őt.
Roger nehezet sóhajtott, majd megpróbálta összeszedni a gondolatait. Igyekezett úgy előadni a történteket, mintha nem egy részeg, fanatikus őrült lenne, aki minden áron a saját igazát akarja bizonyítani. Mikor a rövidke történet végére ért, Brian villantott rá egy elnéző mosolyt és lehúzta a kezeit a válláról.
- Kicsim, Lilybell olyan részeg volt, azt sem lett volna szabad elhinned, amit kérdez – szólt jóindulatúan. Roger egy pillanatra elpirult.
- Még sosem hívtál így idekint – suttogta. Brian zavartan megköszörülte a torkát.
- Elnézést... megszokás – hebegte. Roger halványan elmosolyodott, lopva körbe nézett, majd felpipiskedett és adott egy nagyon kicsi puszit Brian arcára, csak utána tért vissza az eredeti problémájukhoz.
- Jó, ha szerinted csak amiatt mondta ezt, mert részeg volt – kezdte halkan -, akkor miért rángatták ki a lányok rögtön?
Brian összehúzott szemmel gondolkodott hosszú másodpercekig, majd megadóan sóhajtott egyet.
- Jó, elismerem, ez tényleg furcsa. De akkor sem az az egyetlen magyarázat, hogy időutazók! Ha azok lennének, hangsúlyozom, ha azok lennének, és ez egy nagyon sok felkiáltójeles „ha", nem gondolod, hogy jobban vigyáznának?
- Ezért kéne utánuk mennünk – kapott a szaván Roger. – Te nem akarsz már a végére járni ennek a dolognak?
- Annak a dolognak, ami talán csak a te fejedben létezik? – húzta el a száját Brian. Roger a szemét forgatta.
- De ha most megkeressük őket, tisztázhatunk mindent – vonta meg a vállát. – Én be tudom ismerni, ha tévedek, Bri. Ígérem, ha előállnak egy elfogadható magyarázattal, hogy mégis miért tudnak mindig mindent előre, amit egyébként te is észrevettél Lilybellen, mondtad az első randink után, akkor leállok a témával.
Brian pár pillanatig hallgatott, fürkészte Roger arcát, majd végül beadta a derekát.
- Jól van, keressük meg őket. Egyszer és mindenkorra szeretnék véget vetni ennek az agyrémnek.
- Köszönöm! – lelkendezett Roger és valósággal Brian nyakába vetette magát. – Szeretlek – súgta. – Látod, milyen könnyű engem boldoggá tenni? – kuncogott.
- Én is szeretlek, kicsim – simogatta meg a szőke tincseket Brian, majd útnak indultak a sötét utcákon, hogy megkeressék a három időutazót.