Future Management | Maylor/Queen [HU!]

64. "Ádám meghalt azért, hogy most itt lehessünk(...)"

- Állj már meg a lábadon! Mirabelle, itt a kulcsom, nyisd ki, légy szíves...
Nem volt egyszerű művelet eljutni a részeg Lilybellt támogatva a társasházig, ahol a lány lakott, Aliciának azonban nem volt választása. Mivel a kollégium közelebb volt a klubhoz, ahonnan el kellett rohanniuk, tudta, hogy Roger nyilván oda menne először, ha a keresésükre indulna. Ezért kénytelen volt Mirabelle segítségével végig rángatni az erősen ittas Lilybellt a hideg, londoni utcákon, hogy minél előbb fedél legyen a fejük fölött és minél hamarabb biztonságban legyenek.
Mialatt Alicia igyekezett egyensúlyban tartani Lilybellt, Mirabelle kis ügyetlenkedés után sikeresen kinyitotta a társasház lépcsőházának ajtaját. Odabent, bár nem volt meleg, de legalább nem fújt a szél és a három lány fellélegezhetett.
- De meleg van idebent... nem mehetnénk vissza? – kérdezte egy halk csuklást követően Lilybell.
- Jobb, ha meg se szólalsz! – ripakodott rá Alicia, miközben a lépcsők felé terelte a botladozó lányt. – Indíts felfelé és ha elesel, itt foglak hagyni!
- Csontig átfagytam – suttogta Mirabelle és a kezeit lehelgetve figyelte, hogyan támolyog Lilybell a lépcsőkön. – Alig tudtam kinyitni a kulccsal az ajtót, mert elgémberedtek az ujjaim.
- A saját érdekedben reméld, Lilybell, hogy Audrey még nem alszik! – sziszegte ingerülten Alicia, mikor már mindhárman a lépcsőket mászták. – Ha felébred miattunk, esküszöm, kinyírlak – Lilybell rövidet nevetett. – Mi olyan marha vicces?!
- Egy éve ilyenkor – kezdte a lány halk hangon -, még fele ennyire sem törődtél vele.
- Ne a szád járjon! – tolta meg erélyesen az emelet felé Alicia. – Mirabelle, odaadod a kulcsot? Majd én nyitom az ajtót... jobb már a kezed?
- Igen – felelt halkan a lány. – Már érzem a keringést.
- Ezt nem hiszem el! – Alicia kifakadása nem Mirabelle-nek szólt, hanem annak, hogy Lilybell nem állt meg a megfelelő emeleten, hanem tovább ment a lépcsőkön. Mirabelle halkan megnevette barátnője alacsony agyi teljesítményét, miközben Alicia megragadta Lilybell karját és visszahúzta a lépcsőkről. – Ezen a szinten laksz, te esztelen!
- Hoppá – vigyorgott rá a lány és nekitámaszkodott a falnak. Alicia csak a szemét forgatta, majd halkan kinyitotta a lakás ajtaját. Határtalanul megkönnyebbült, mikor látta, hogy fény szűrődik ki Audrey ajtaja alatt, aki nyilván meghallotta, hogy érkeznek, ugyanis kilépett a szobájából, mikor a két időutazó beterelte részeg társát az előszobába.
- Ilyen hamar vége a bulinak? – kérdezte a vörös gyanútlanul. – Sikerült kibékülni Rogerrel?
- Oh, túlságosan is jól ment – forgatta a szemét Alicia, majd, miután becsukta a bejárati ajtót és levette a kabátját, elkezdte lerángatni Lilybellről a sálját.
- Te jó ég, mennyire rúgott be? – szörnyülködött Audrey és azonnal odalépett, hogy segítsen. Lilybell rögtön elvigyorodott és váratlanul magához ölelte a lányt.
- Olyan régen láttalak! Hiányoztál – dünnyögte az orra alatt. Audrey felnevetett, de azért viszonozta az ölelést.
- Mégis mennyit ittál?
- Tiszta vodkából a kevés is sok – felelt epésen Alicia, majd kiszabadította Audrey-t Lilybell öleléséből és maga felé fordította a lányt. – Neked teljesen elmentek otthonról?! – sziszegte dühösen. – Miért akarsz mindent tönkre tenni? Mégis mi a fenéért csináltad ezt! Ádám meghalt azért, hogy most itt lehessünk, te idióta! – bár utálta, de képtelen volt visszafogni a könnyeit, ahogy Lilybell ködös tekintetébe nézett. – Annyi ember közül pont Rogernek kellett elmondanod?! Mit gondolsz, most mégis mit fogunk csinálni! „Szia, Roger, ne haragudj, hogy nem mondtuk el, de valójában végig egy terv része voltál!" Ha megtudja, hogy célzott volt minden, amit azért tettünk, hogy ő és Brian összejöjjenek, rettenetesen ki fog akadni! És ha szakítanak, oda lesz minden, nem érted?! – potyogtak a könnyei, ahogy megragadta Lilybell kabátjának szegélyét. – Ha soha többé nem állnak velünk szóba, nem tudjuk megmenteni Freddie-t! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen azok után, amiken keresztülmentünk?!
- Alicia – szólt közbe békítően Mirabelle és óvatosan elhúzta a lányt Lilybell elől. – Te is tudod, hogy most hiába kiabálsz vele... valószínűleg a felére nem fog emlékezni. Nyugodj meg szépen és megpróbálunk kitalálni valamit.
- De mégis mit? – törölgette a könnyeit kétségbeesetten Alicia. – Mit fogunk most csinálni?
Miközben megpróbálta összeszedni magát, Audrey türelmesen várt. Nyilván nem értette pontosan, miről van szó, de a lényeget könnyen leszűrte és tanácsosnak ítélte, ha nem borzolja tovább a kedélyeket a kérdéseivel. Lilybell pedig... nos, ő levette és a földre dobta a kabátját, majd tétova léptekkel a szobájába sétált – még arra sem vette a fáradtságot, hogy az ajtaját becsukja maga mögött -, elnyúlt az ágyán és azonnal elaludt. Mikor ezt Alicia észrevette, dühében a falnak vetette a hátát és lecsúszott a földre.
- Most meg alszik – szipogott elkeseredetten. – Mindent tönkretesz, aztán elalszik. É-én... én felmondok. Nem akarom tovább csinálni ezt.
- Ne mondj ilyet – térdelt le mellé Mirabelle és szorosan magához ölelte. – Meg fogjuk oldani, tudom.
Néhány másodperc némán szállt el, majd Audrey felvette és a fogasra akasztotta Lilybell kabátját, aztán megköszörülte a torkát.
- Ne a földön üljetek, meg fogtok fázni... - szólt óvatosan. – Gyertek be a konyhába... főzök egy kis teát.
Nem sokkal később a két időutazó Audrey társaságában üldögélt a konyhaasztal körül és a gőzölgő teájukat szürcsölgették. Már elmesélték a vörösnek, mi történt pontosan a klubban a Queen koncertje után. Audrey is megijedt, de, Mirabelle-hez hasonlóan igyekezett nem pánikba esni és a helyzethez képest pozitív maradt.
- Roger is részeg volt, nem igaz? Talán nem is fog emlékezni rá.
- Nem tudom, Audrey – sóhajtott lemondóan Alicia. – Túlságosan tiszta volt a tekintete, ahogy Lilybellre nézett...
- Akkor viszont rá lehet fogni, hogy Lilybell a részeg – mutatott rá a vörös. – A részegek egy csomó hülyeséget beszélnek. Lilybellnek az agyára ment a munka, azért mondta, amit mondott...
- Te elhinnéd, ha ez lenne a magyarázatunk? – suttogta Mirabelle. Erre már Audrey sem tudott válaszolni, hosszú percekre csend telepedett rájuk, amit végül Alicia fáradt hangja tört meg.
- Ma már úgysem tudunk mit kezdeni ezzel, nem igaz? – szipogott halkan és megtörölgette a szemeit. – Bocsánat, hogy így kiakadtam.
- Nem kell bocsánatot kérned – szögezte le Audrey. – Teljesen érthető reakció volt.
- Amondó vagyok, hogy aludjunk rá egyet – ajánlotta Mirabelle. – Mind fáradtak vagyunk. Holnap már Lilybell is bevethetőbb állapotban lesz, mint ma, majd akkor leülünk és megkeressük a megoldást.
- Jó ötlet – bólogatott Audrey és felállt. – Maradjatok itt. Elég hideg van már odakint és későre jár. Adok takarókat és párnákat.
- Alszunk a padlón, ugye, Alicia?
- Persze – bólintott a lány. – Nem túrunk ki az ágyadból, Audrey. De Lilybelltől veszünk kölcsön ruhát és nem fogunk elnézést kérni érte! – ezzel sikerült mindenkinek egy-egy aggódó mosolyt csalnia az arcára.
Audrey készségesen megágyazott mindkettőjüknek az ő szobája szőnyegén. A két időutazó belebújt egy-egy nagy pólóba, amiket Lilybell szekrényében találtak és már épp lefeküdtek volna mind a hárman, amikor megszólalt az ajtó mellé felszerelt kaputelefon.