Future Management | Maylor/Queen [HU!]

61. "Lehet, hogy megmentettétek a haldokló Királynőt..."

            Teltek a napok és a helyzet úgy tűnt, javíthatatlan. Bár Alicia és Brian folyamatosan szervezkedtek a háttérben, Lilybell és Roger megbékélhetetlennek tűnt: mindketten túl makacsok voltak ahhoz, hogy elsőként kérjenek bocsánatot. Ráadásul Alicia idejét egy másik, bár sokkal kellemesebb gond is lekötötte. Néhány nappal Lilybell és Roger nagy összeveszése után ő és Deaky folytatták a találkozgatások végtelen sorozatát és Alicia „merő véletlenségből" bemutatta a fiút Rogernek és Briannek, mikor épp Mirabelle társaságában egy diszkóban szórakoztak. Ez a bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy néhány nappal későbbre már meg is beszéltek egy meghallgatást John számára. Alicia repesett a boldogságtól és még az sem tudta huzamosabb ideig a kedvét szegni, hogy Lilybell a hisztije miatt meg sem jelent a szokásos baráti reggeliken, vagy ebédeken, amiket rendszeresítettek az egyetemhez közeli parkban.
A napok, bár stresszesek voltak, mégis, szinte elrepültek. Alicia úgy érezte, kettőt sem pislogott a diszkó óta és máris elérkezett Deaky meghallgatásának ideje, ahová Mirabelle és ő is elkísérték az ideges fiút.
- Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg kell ez nekem, lányok – dünnyögte John, mikor kíséretével együtt a Queen által kibérelt próbaterem előtt álldogált, hátán a tokban lévő basszusgitárjával és arra várt, hogy a fiúk is megjelenjenek.
- Nincs mitől félned, John – nyugtatta halkan Mirabelle. – Csak arra gondolj, hogy nem veszíthetsz semmit.
- Csak az önbecsülésemet, ha elutasítanak.
- Azt majd ápolom én – nevetett Alicia. – Nyugodj meg szépen, felesleges izgulnod.
- Nem hinném, hogy menni fog – nézett a szemébe Deaky. – Szerintem nem lenne nagy probléma, ha gyorsan eltűnnék, mielőtt...
- Itt is volnánk, drágáim, ezer bocsánat a késésért! – csendült mellettük egy ismerős hang. Deaky azonnal lesápadt, ellenben Alicia és Mirabelle arcán is egy-egy ragyogó mosoly jelent meg.
- Freddie!
- A szőke szépség hibája – forgatta a szemét a fiú, miközben üdvözlő ölelésbe vonta mindkét lányt. – Elpiszmogta az időt.
- Már ne is haragudj! – szólt közbe felháborodottan Roger, miközben ő is köszönt Mirabelle-nek, majd szemtelenül összeborzolta Alicia haját. – Épp a lelkemet kellett ápolni!
- Micsoda mázli, hogy volt önként jelentkező erre a feladatra – bökte oldalba a fiút Brian, majd, miután üdvözölte a lányokat, Deaky felé fordult. – Szerbusz, John. Hogy érzed magad? Remélem, nem izgulsz – választ sem várva Freddie felé intett. – Bemutatom az énekesünket, Freddie Bulsarát.
- Freddie Mercury, drágám – nyújtotta a jobbját John felé Freddie.
- John Deacon...
- Tökéletes – tapsolt lelkesen Freddie, majd előhalászott egy kulcscsomót a zsebéből és kinyitotta a próbaterem ajtaját. – Csak utánad, John Deacon. Brian segít az erősítőknél, ha gondolod.
- Menni fog, köszönöm.
- Tényleg? Engem már most megvettél, drágám, a legutóbbi fiú, aki itt járt, a kábeleibe is belegabalyodott, szegény Brian negyed óráig bogozott utána...
- De csak azért, mert lusta voltál felemelni a feneked, hogy segíts – ütötte meg barátságosan Freddie vállát a göndör. Alicia jót nevetett. – Lányok, ti is bejöttök?
- Én nem, átnézek még pár jegyzetet, mert délután tesztet írok – hárított Mirabelle.
- Én viszont igen! – ugrált izgatottan Alicia és beterelte Deaky-t a terembe. – Menjünk, menjünk, menjünk!
Odabent mindenki helyet foglalt: Alicia az egyik sarokba tolt erősítőre huppant le, hogy minél inkább a háttérben maradhasson és a jelenléte ne frusztrálja nagyon Deaky-t. Freddie és Brian egy-egy székre telepedett, Roger pedig nemes egyszerűséggel felült a helyiségben lévő íróasztalra és a lábait lóbálva figyelte, ahogy John remegő kezekkel előpakol, elrendezi a kábeleit és bekapcsolja az erősítőt.
Aztán elkezdett játszani. Alicia szinte meg sem lepődött, nagyon is jól tudta, micsoda tehetség a fiú, ezért a szeme sarkából a fiúkat is figyelte, megpróbálva kivenni a reakciójukat. Nem volt nehéz: Brian összevont szemöldökkel koncentrált, annyira elmélyülten hallgatta Deaky-t, Freddie valósággal ragyogott, Roger meg döbbenetében még a száját is nyitva felejtette. Alicia elkönyvelte magában a sikert és ott helyben képes lett volna táncra perdülni örömében.
Végül Deaky abbahagyta a zenélést, remegő kézzel megtörölte a homlokát és lekapcsolta az erősítőt. Néhány pillanatig senki nem szólt semmit és Alicia már majdnem elkezdett izgulni... Aztán Freddie hirtelen felpattant, a nagy lendületben feldöntötte a székét, Deaky felé indult és lassítás nélkül a fiú nyakába vetette magát.
- Remélem, nem terveztél elköltözni, drágám, mert hogy én soha többé nem engedlek el téged, az egészen biztos! – lelkendezett. – Csodálatos voltál, nem is tudom, hallottam-e ilyet valaha! Innentől kezdve egy lépést nem tehetsz nélkülem, nehogy valaki más megpróbáljon lecsapni rád!
Alicia felnevetett, majd leszállt az erősítőről és ragyogó arccal nézte a fiúkat. Eközben Brian is felállt, hogy megpróbálja kiszabadítani Johnt Freddie fojtó öleléséből.
- Megtennétek – fordult Alicia felé -, hogy megvárjátok odakint, míg beszélünk néhány szót?
- Természetesen – vigyorgott a lány, segített elpakolni John-nak, majd kivonultak a próbateremből. Az odakint ücsörgő Mirabelle rögtön felkapta a fejét.
- Jól ment, igaz? – kérdezte.
- Jól? Jól?! Fantasztikus volt! – ugrált örömében Alicia. John nem szólt, csak egy halvány mosollyal hagyta, hogy a lány beszéljen helyette. – Látnod kellett volna az arcukat! Imádták!
- Azért ne kiabáld el – próbálta lehűteni a lányt Deaky. – Azt mondták, megbeszélik.
- Ne akard elrontani a kedvem, Deacon! – szegezte a fiúnak az ujját Alicia. – Láttam rajtad, mennyire élvezted te is! És Freddie egész egyszerűen odáig volt érted! Nem tud olyasmi történni, ami miatt ne vennének be! Érzem!
- Ne szerénykedj már ennyit, John – mosolyodott el Mirabelle is. – Ha valami jól megy, azt kár lebecsülni. Bár annyira nagyon nem hallatszott ki, de tudom, hogy nagyon jól ment.
- Ti valahogy mindig mindent tudtok – nevetett zavartan John. A két lány összenézett.
- Ezt hívják úgy, hogy női megérzés – vont vállat Alicia. – Néha csodákra képes.
Nem folytathatták azonban a beszélgetést, ugyanis kinyílt az ajtó és Freddie újból Deaky nyakába vetette magát.
- Nem szabadulsz tőlünk, drágám! – lelkendezett. – Mostantól hivatalosan is te vagy a Queen új basszusgitárosa, John Deacon! Engedd meg, hogy elsőként gratuláljak – elengedte a fiút és bemutatott egy csiricsáré mozdulatokkal ellátott meghajlást. – Őfelsége immár újra teljes.
- Gratulálok, John – mosolygott kedvesen Brian és barátságosan kezet rázott a fiúval, aki egy szerény félmosollyal fogadta a híreket. Eközben Alicia Roger mellé osont, aki nem szólt semmit, de vigyorogva gyújtott rá egy cigarettára.
- Nos? – bökte oldalba a szőkét.
- Ígéretes – felelt az. – Lehet, hogy megmentettétek a haldokló Királynőt, lányok.
- Örülök, hogy tudtunk segíteni – mosolygott Mirabelle.
- Hogy őszinte legyek – szólalt meg a tarkóját vakargatva Deaky. – Soha az életben nem öleltek még ennyien, mint ma. És még tíz óra sincs.
- Nem menekülsz, mert még jövök én is! – kiáltott lelkesen Alicia és a fiú nyakába vetette magát. Míg a többiek nevettek, ők ketten szorosan összeölelkeztek.
Alicia végtelen megkönnyebbüléssel bújt John karjaiba. Megcsinálták.
A Queen végre összeállt.