Future Management | Maylor/Queen [HU!]

15. "Holnap indul az akció!"

            Mirabelle és Alicia, miután megtudtak mindent Audrey Downson-tól, visszasiettek a szobájukba és, miután egymás után gyorsan lefürödtek, bevackolták magukat az ágyaikba és egymás felé fordulva beszélgetni kezdtek, hogy megosszák egymással a véleményeiket és a benyomásukat Lilybell szobatársáról.
- Szóval... - kezdte halkan Mirabelle. – Audrey Downson.
- Audrey Downson – sóhajtott Alicia.
- Mit gondolunk róla?
- Kezdd te – ajánlotta Alicia. Ő még nem tudta volna megfogalmazni, milyen érzésekkel viseltet a furcsa lány iránt. Mirabelle pár pillanatot várt, míg összeszedte a gondolatait, majd belefogott.
- Kedves lánynak tűnik – kezdte. – Kicsit örülök is neki. Még sosem láttam Lilybellt ilyen közvetlennek bárkivel is, ilyen kevés idő eltelte után. Ráadásul nagyon érdekes dolgokat mondott, nem csak Rogerről, hanem mindenkiről. Örülök, hogy adott egy kis rálátást a Smile-ra. Amíg zuhanyoztál, le is írtam pár fontosnak tűnő dolgot, nehogy elfelejtsem őket. Talán később még jól fognak jönni.
- Akkor sem felejtenéd el, ha nem írtad volna le, nem Lilybell vagy – kuncogott Alicia, mire Mirabelle is elengedett egy vigyort.
- Ne gonoszkodj! A lényeg az, hogy szerintem Audrey értékes ismeretség lehet. Lehet, hogy a későbbiekben is elejt majd egy-egy információ morzsát, amire mondjuk, építhetjük a következő lépéseket is.
- Szóval te örülsz neki? – érdeklődött Alicia. Mirabelle kivárt.
- Érdekes kérdés – felelt aztán. – Annak örülök, hogy Lilybell nem ugrott a torkának egyből. Ez nála különösen fontos szempont. Talán jól meglesznek, és nem kell félnünk, hogy egy újabb gyilkolás tönkre tehet mindent.
- Komolyan mondom – fogta a fejét Alicia -, néha olyan érzésem van, hogy az egész akció nem függ mástól, csak Őfelsége Sheen kedélyállapotától.
- De ezt így kell elfogadni, elvégre nélküle mi sem lennénk itt – mutatott rá Mirabelle. – És ezért vagyunk mi a legjobb barátai. Mert elviseljük. Hálás ám nekünk, még akkor is, ha nem mondta soha.
- Ajánlom is, hogy hálás legyen – dohogott Alicia. – Ha nem lenne az, én tekerném ki a nyakát.
- Dehogy tekernéd – nevetett Mirabelle. – Te is szereted őt ugyanannyira, amennyire ő szeret minket – erre Alicia már csak morogni tudott. Mirabelle lezárta a témát és visszatért az eredeti kérdéshez. – Na és? Audrey Downson. Szerinted?
- Lehetek őszinte? – nyelt nagyot Alicia. Még mindig nem tudta, hogyan fogalmazza meg a gondolatait. – Veszélyesnek tartom.
- Audrey-t? – Mirabelle zavartan felnevetett. – Ha te a légynek sem tudnál ártani, szerintem Audrey-t még el kellene osztani kettővel.
- Nem úgy – sóhajtott Alicia. – Lilybell miatt.
- Nem értem...
- Túl közvetlen vele – magyarázta a lány. – Attól félek, hogy idő előtt a bizalmába fogadja és túl sok mindent elárul neki. Látom, hogy csak jót akart a kis figyelmeztetéseivel, de félek, hogy Lilybell nagy barátkozása túl nagy teret adni neki, akkor csak még többször és még jobban bele fog szólni a dolgainkba. Én együtt fogok járni vele biológiára, Mirabelle! Nem akarom, hogy leüljön mellém és elmarja a közelemből Rogert! Ezzel mindent elronthat! Ha Roger látja, hogy olyannal barátkozok, aki nem kedveli, nem fog bízni bennem és...
- Hó, hó, lassíts, doktornő! – csitította Mirabelle. – Túlgondolod a dolgokat. Először is, attól még, hogy Lilybell szobatársa, semmi nem garantálja, hogy melléd akar ülni a közös óráitokon és ez az ismeretség téged sem kötelez arra, hogy mellé ülj. Másodszor: egyáltalán nem tűnik „elmarós" személyiségnek. Elmondta a véleményét, figyelmeztetett, innentől elengedte a hajadat. Harmadszor pedig, felnőtt emberek vagyunk, Alicia! Attól még, hogy te barátkozol Audrey-val, Roger meg nem, kétlem, hogy más szemmel nézne rád! Magad miatt fog megkedvelni, nem azok miatt, akikkel lógsz!
- Nem értünk egyet – jegyezte meg Alicia. Mirabelle elmosolyodott.
- De azért még maradhatunk barátok, nem?
Rövid, mosolygós, puha csend telepedett rájuk. Meglepően nyugodt volt minden, az elmúlt napok (hetek, hónapok, kilencven évek) kálváriája után. Jó volt ez a nyugalom. Először egyikünknek sem tűnt fel, mégis mi olyan jó az egészben, egyszerűen csak az volt. Mirabelle-nek a csend tetszett a legjobban. Nem volt ott Lilybell, hogy aggodalmaskodjon, Alicia nem húzta fel magát Lilybell aggodalmaskodásán, ő maga pedig nem kapott migrént a kirobbanó vitatkozástól. Mirabelle kis mocorgás után a hátára fordult és a plafont bámulva halkan megszólalt.
- Hé... Alicia.
- Hmm?
- Alszol?
- Visszaszóltam, tehát nyilván nem – kuncogott a lány. – De kérdezd meg mégegyszer, hátha!
- Vicces – vágott egy grimaszt Mirabelle. – Figyelj, mondhatok valamit?
- Már mondtál is, végeztünk? – viccelődött Alicia. Erre válaszul Mirabelle hozzávágta az egyik párnáját. – Au! Ez arcon talált – azzal visszadobta. – Mondd, figyelek.
- Ne érts félre, oké? – kezdte Mirabelle. – De, ha engem kérdezel, szerintem van jó oldala is, hogy külön szobába kerültünk.
- Tessék? – nézett nagyot Alicia. – Jó oldala? Mi a jó oldala ennek?
- Lehet, hogy kevesebb időt tudunk ötleteléssel tölteni...
- Jóval kevesebbet, maradjunk annyiban – vágott közbe Alicia. Mirabelle megint hozzávágta a párnát. – Hah! Ez most nem talált! Szegény fal... jól vagy, Fali?
- Figyelj már rám – nevetett Mirabelle. – Igenis van jó oldala. Mi ketten tök nyugis személyiségek vagyunk, nem igaz?
- Fogalmam sincs, veszekedtünk-e már valaha – hagyta rá Alicia, miközben visszadobta a párnát Mirabelle-nek. – De miért fontos ez?
- Mert így azt a kevés időt, amikor ötletelni tudunk, nem pazaroljuk el veszekedésre! – fejtette ki Mirabelle. – És szerintem ez nagyon jó. Tudod, hogy Lil minden kis szaron felhúzza magát, de ha nincs rá idő, akkor... nem fogja ezt csinálni. Ezt még a javunkra is tudjuk fordítani. Kevesebb, de hasznosabban eltöltött idő.
- Micsoda gondolatmenet – pislogott Alicia. – Nekem ilyen eszembe sem jutott. De igazad lehet. De azért ez aggasztó is.
- Aggasztó? – ismételte Mirabelle. – Milyen értelemben?
- Hát... ha Lilybell nem tud kivel veszekedni, egy ideig felhalmozódik a düh benne – vigyorgott Alicia. – Aztán kirobban és elsöpör mindent. Akkor nem lesz a Földön túlélő.
- Majd néha Rogerrel összeveszhet, megengedjük neki – nevetett Mirabelle. – Az talán mindkettőjüknek jót tesz. Roger kiengedi a melegségéből származó frusztrációt, Lilybell meg csak...
- Veszekedhet – röhögött Alicia. – Na, ezt össze kell hoznunk! Popcornnal nézném!
- Rendben, megbeszéltük! De most már aludj – szólt rá Mirabelle. – Holnap indul az akció!